Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-01-15 / 2. szám

»S'ok a leckéd, mama?

A négy év folyamán sokszor nézte meg Zuzka édesanyjának, Blüh Irénnek jegyzeteit

Sok szó esik a tanulásról, sokat beszélünk n szakképzettség növeléséről, de én azt --■ mondom, hagy aki dolgozik vagy akinek férje, gyerekei vannak, az nem képes tanulni - erősiti állítását az egyik fiatalasszony az üzemi ebédlőben. Hozzászólók felszólítás nélkül

Turza Vlasta már munkáiba indulásakor magával viszi a tankönyveket

is akadnak és csakhamar parázs vita kerekedik a kérdés körül. Bizonyítékok és ellenérvek sorakoznak fel, és a kérdés végül is függőben marad, mert az ebédszünet véget vet a további beszélgetésnek.

Érvelés és meggyőzés helyett az lesz a legjobb, ha mi ezalatt körülnézünk egy kissé s a gyakorlati életben keresünk feleletet a kérdésre: tanulhat-e a dolgozó asszony, főleg ha családja, gyermekei vannak ?

— Mondd csak, mama, te azért jársz a főiskolára, mert főnök vagy ? — kérdezgeti édesanyjától a kis Zuzka, aki nehezen érti* meg eleinte, miért kell anyunak mindig a könyvet bújnia. Már kora reggel, amikor fitos kis orrát kidugja a paplan alól, a mama már ott ül jegyzeteinél, és így megy ez nem egy- vagy két-, de négy éven keresztül. Később, amikor már ő is iskolába kerül, versenyben indul meg a tanulás. Tanul a mama és tanul a Zuzka.

— Mami. hát te kettest kaptál ? Pedig biztosan egyesed lett volna, ha nem zavarlak annyit. Meglátod, most már nyugodtan hagylak tanulni, legyen neked is egyesed! — így a kis Zuzi és talán ő a legboldogabb, amikor édesanyja 1957-ben megkapja a diplomás pedagógus képesítését.

54 éves BLÜH IRÉN, amikor végre eléri régi célját. Ami nem sikerült a hétgyermekes családban — ahol a régi szokás szerint a fiút kellett iskoláztatni —, amit megakadályozott a háború, az üldöztetés, s a felszabadulás utáni felelősségteljes munka, az most végre teljesül. A Központi Pedagógiai Könyvtár igazgatónője teljes szakképzettséggel tölti be hivatását, s a sok hajnali tanulás, kényelmetlenség és lemondás emléke elhalványul akkor, amikor örömmel látja, hogy példája nyomán munkatársai is tanulni kezdenek. A könyvtár 2 dolgozója a pedagógiai főiskolát, 2 a gazdasági és 1 az egyetem könyvtárosi fakultását látogatja. Mert az ilyen mama és vezető példája egyaránt hat kisleányára és munkatársaira. *

— Mindenkinek tiszta a keze? —- vizsgálja a fehérköpenyes néni a bölcsőde kis lakóinak gömbölyű kacsóit, majd ellenőr - zőútját befejezve, táskájával hóna alatt futva indul az iskolába. Szerda van és kár volna elmaradni az előadásokról. DRDÜLОУД MÁRIA, a központi nemzeti bizottság bölcsőde-felelőse 1946 óta dolgozik ezen a munkaszakaszon, és a szakiskolák és másodfokú üzemi munkaiskola után még mindig úgy érezte, tanulnia kell tovább. És így a háromgyermekes mama az érettségivel végződő négyéves egészségügyi iskolát látogatja hetenként háromszor,

Drdúlová

TURZA VÍASTÁT, a Béke-üzem mesternőjét otthon kerestük fel, hogy még a műszak előtt megkérdezzük tőle, hogyan is volt az az ő szakképzésével.

— Mielőtt az üzembe léptem, 1951-ben, kéthónapos gyakorlaton vettem részt a Tatraszvitben. A Béke-üzemben először féléves munkaiskolát végeztem, itt a termelés legalapvetőbb kérdéseivel ismerkedtem meg. Mint mesternő, már az 1 éves üzemi mesteriskolába jártam, ahol hetenként kétszer két órát tanultunk és bizony otthonra is sok elfoglaltság származott ebből. Nem olyan könnyű dolog a vegytan!

A férjem? Dehogy ellenezte! Ő volt az, aki esténként biztatott: holnap színházba megyünk, de ma csak tanulj nyugodtan. M<V a felsőipari iskolára is rá akart beszélni, cÍ3 ez évben még újból az üzemi munkaiskolába járok majd. Mindig tij és új dolgokat tárulunk. A műhelyben dolgozó leányok és : szonyok is szívesebben iratkoznak most nár be, mert személyem a bizonyíték arra, hogy anyagilag és erkölcsileg is kifizetődik, ha az ember tanul.

Ahol szükség van rá, ott tud tanácsolni, segíteni