Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-01-15 / 2. szám
wt, Ууъй/ТУьО/^ Mária a munkában ahonnan csak késő este tér haza. Szerencse, hogy az egyik kicsit a hetes bölcsődében helyezték el, a férj pedig készségesen megeteti, lefekteti a gyerekeket és megérti, hogy asszonyának is tanulnia, haladnia kell. Lehet, hogy már nagyon várja a júniust, de egyelőre még türelmesen esitítgatja a türelmetlen fiókákat: „aludjatok szépen, anyuka most tanul, de holnap szabad napunk lesz: nem megy iskolába.“ Amikor elcsitul a gyereksereg vidám zsongása, s az iskolapadok üresen néznek szembe a nagy fekete táblával, a tanító néni is előveszi a füzeteket, könyveket és nekilát saját feladatának. Mert a pedagógiai iskola még nem jelent megállást. MINARIK ISTVÁNNÉ, a pozsonypüspöki magyar tannyelvű 8 éves iskola tanítónője is tudja ezt, és ezért tavaly szeptemberben a felsőbb pedagógiai iskola távhallgatói sorába lépett. Tanul a feleség, tanul a férj és kis gyermekük talán rosszul is érezné magát az elfoglalt mama és papa miatt, de szerencsére van egy nagymama, aki a nemsokára megérkező másik kis testvérkét is gondjaiba veszi majd. A marna majd a szünidőben pótolja az elmulasztott tanulást, és jövő szeptemberben már a második évfolyamba járó tanítónéni oktatja kis tanítványait. Serény munka folyik a főrévi EFSZ melegházában. , A zöldségtermelő csoport tagjai gyékényszőnyeget készítenek a melegágyakra, és csak úgy, munka közben — mert akkordra dolgoznak — dicsérik a szövetkezeti munkaiskolát. Igazán érdemes ott töltenünk az estét, mert valóban hasznos dolgokat tudunk meg. A trágyázás, az öntözés, a modem agrotechnika minden tudományáról beszélnek előadóink — erősítik. Bizonyára így van ez, mert a bolgár származású DOCSKA KARA VASILJEVA is szorgalmasan eljár a tanfolyamra. Ügyesen elkészíti a vacsorát a gyereknek, s férjével együtt hallgatják az előadást. S nem hiába. A közösen elért 1100 munkaegység bizonyítja, hogy az itt elsajátított haladó munkamódszerek alkalmazása mindkettőjük számára anyagi előnyöket is jelent. SZÉLLÉ VALÉRIA fiatal leány volt még, amikor a kétéves vegyészeti iskola után a J. Dimitrov-üzem laboratóriumába került. Hírét vette itt az 5 éves esti vegyészeti ipari iskolának, és nagy elhatározását tett követte: beiratkozott. Sok-sok lemondás, személyes kényelem hiánya volt az ára annak, amig sikerrel eljutott az utolsó évfolyamba, és érettségi vizsgáján hálásan gondol majd arra a segítségre is. amit az üzemtől kapott ,,a heti 4 órás tanulási szabadságra.“ Megérdemelten végez mind felelősségteljesebb munkát, mert a kitűzött céltól, az iskolázástól akkor sem állt el — amikor időközben férjhezment. Sőt, most már férje előtt sem akar szégyent vallani. És nem is fog. Talán elég példát haztunk jel válaszul arra, hogy igenis, lehet tanulni. Látjuk, hogy nem könnyű a dolog, sok áldozatot és lemondást kíván, de nagy segítséget is kapunk. Először is rendszerünk, társadalmunk nyújtja segítő kezét azoknak, akiknek nem volt lehetőségük befejezni tanulmányaikat, és segít a munkahely, az üzem, a gyár, az EFSZ. Segít a család, a férj és a gyerekek -— segítenek szociális intézményeink. Ha közszolgáltatási üzemeink is egy kicsit jobban törődnének asszonyaink Ma este is megyünk a szövetkezeti munkaiskolába — mondja futólag, munka közben Docska Kara Vasiljeva A szünetet is ki kell használni — (Minarik Istvánné szorgalmasan készül a vizsgáira) munkájának megkönnyítésével, még többen léphetnének az esti nagydiákok sorába — mert azt bizonyítás nélkül is mindnyájan jól tudjuk, hogy bár személyes áldozatokat kíván a tanulás — de tanulni kell és tanulni érdemes. Újvári Magdolna Fényképezte: Sluka J. Hányszor indult így iskolába az öt év alatt Széllé Valéria — de nemsokára már érettségizik
