Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-01-15 / 2. szám

wt, Ууъй/ТУьО/^ Mária a munkában ahonnan csak késő este tér ha­za. Szerencse, hogy az egyik kicsit a hetes bölcsődében he­lyezték el, a férj pedig készsége­sen megeteti, lefekteti a gyere­keket és megérti, hogy asszo­nyának is tanulnia, haladnia kell. Lehet, hogy már nagyon várja a júniust, de egyelőre még türelmesen esitítgatja a türel­metlen fiókákat: „aludjatok szé­pen, anyuka most tanul, de hol­nap szabad napunk lesz: nem megy iskolába.“ Amikor elcsitul a gyereksereg vidám zson­gása, s az iskolapadok üresen néznek szembe a nagy fekete táblával, a tanító néni is elő­veszi a füzeteket, könyveket és nekilát saját feladatának. Mert a pedagógiai iskola még nem jelent megállást. MINARIK ISTVÁN­­NÉ, a pozsonypüspöki magyar tannyelvű 8 éves iskola tanítónője is tudja ezt, és ezért tavaly szeptemberben a felsőbb pedagógiai iskola távhallgatói sorába lépett. Tanul a feleség, tanul a férj és kis gyerme­kük talán rosszul is érezné magát az elfoglalt mama és papa miatt, de szerencsére van egy nagymama, aki a nemsokára megérkező má­sik kis testvérkét is gondjaiba veszi majd. A marna majd a szünidőben pótolja az el­mulasztott tanulást, és jövő szeptemberben már a második évfolyamba járó tanítónéni oktatja kis tanítványait. Serény munka folyik a főrévi EFSZ meleg­házában. , A zöldségtermelő csoport tagjai gyékényszőnyeget készítenek a melegágyak­ra, és csak úgy, munka közben — mert akkordra dolgoznak — dicsérik a szövetke­zeti munkaiskolát. Igazán érdemes ott töltenünk az estét, mert valóban hasznos dolgokat tudunk meg. A trágyázás, az öntözés, a modem agrotech­nika minden tudományáról beszélnek elő­adóink — erősítik. Bizonyára így van ez, mert a bolgár szár­mazású DOCSKA KARA VASILJEVA is szorgalmasan eljár a tanfolyamra. Ügyesen elkészíti a vacsorát a gyereknek, s férjével együtt hallgatják az előadást. S nem hiába. A közösen elért 1100 munkaegység bizonyít­ja, hogy az itt elsajátított haladó munka­­módszerek alkalmazása mindkettőjük szá­mára anyagi előnyöket is jelent. SZÉLLÉ VALÉRIA fiatal leány volt még, amikor a kétéves vegyészeti iskola után a J. Dimitrov-üzem laboratóriumába került. Hí­rét vette itt az 5 éves esti vegyészeti ipari iskolának, és nagy elhatározását tett követ­te: beiratkozott. Sok-sok lemondás, szemé­lyes kényelem hiánya volt az ára annak, amig sikerrel eljutott az utolsó évfolyamba, és érettségi vizsgáján hálásan gondol majd arra a segítségre is. amit az üzemtől kapott ,,a heti 4 órás tanulási szabadságra.“ Meg­érdemelten végez mind felelősségteljesebb munkát, mert a kitűzött céltól, az iskolázás­tól akkor sem állt el — amikor időközben férjhezment. Sőt, most már férje előtt sem akar szégyent vallani. És nem is fog. Talán elég példát haztunk jel válaszul arra, hogy igenis, lehet tanulni. Látjuk, hogy nem könnyű a dolog, sok áldozatot és lemondást kí­ván, de nagy segítséget is kapunk. Először is rendszerünk, társadalmunk nyújtja segítő kezét azoknak, akiknek nem volt lehetőségük befejezni tanulmányaikat, és segít a munka­hely, az üzem, a gyár, az EFSZ. Segít a csa­lád, a férj és a gyerekek -— segítenek szociális intézményeink. Ha közszolgáltatási üzemeink is egy kicsit jobban törődnének asszonyaink Ma este is megyünk a szövetkezeti munka­iskolába — mondja futólag, munka közben Docska Kara Vasiljeva A szünetet is ki kell használni — (Minarik Istvánné szorgalmasan készül a vizsgáira) munkájának megkönnyítésével, még többen léphetnének az esti nagydiákok sorába — mert azt bizonyítás nélkül is mindnyájan jól tudjuk, hogy bár személyes áldozatokat kíván a tanulás — de tanulni kell és tanulni érdemes. Újvári Magdolna Fényképezte: Sluka J. Hányszor indult így iskolába az öt év alatt Széllé Valéria — de nemsokára már érettségi­zik

Next

/
Thumbnails
Contents