Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-01-15 / 2. szám
Aki szelet vet, vihart arat.. Gbedemah, ghanai pénzügyminiszter nemrég hivatalos látogatáson volt az Egyesült Államokban. Delaware állam Dover városában hirtelen szomjúság fogta el, és a közeli étteremben óhajtotta szomját eloltani. Az étterembe azonban nem bocsátották be, mert „színesbőrűeknek ott semmi keresnivalójuk nincs“. Természetesen az incidens nem maradt következmények nélkül, mert a miniszter közölte élményét az újságírókkal. Az ENSZ ülésén részvevő több delegátus kijelentette, hogy őket is hasonló diszkriminációban részesíthetnék. Hivatalos amerikai körök igyekeztek a kellemetlen botrányt elsimítani és Eisenhower „műsoron kívül“ meghívta a feketebőrű minisztert a Fehér Házba reggelire. A Peoples World San Francisco-i hetilap tréfásan megjegyezte, hogyha az elnök minden olyan színesbőrű polgárral együtt reggelizne, akit valamely amerikai vendéglőbe nem engedtek be, úgy magas hivatalát étteremmé kellene változtatni. S míg Eisenhower Gbedemah úrral társáig ott, Fanbus kormányzó új rasszista intézkedéseket foganatosított. Ezért nemcsak a Little Rock-i rasszisták, hanem a két nagy amerikai politikai párt, tehát az elnök pártjának tényezőitől is magas elismerésben részesült. A déli államok négereit Eisenhower nem hívja meg reggelire. De a rasszista kilengések mégis bosszantják egy kissé. Ki higgyen ilyen körülmények között az amerikai szabadságról és demokráciáról elhangzott beszédeinek ? Az amerikai kormány több alkalommal megtagadta Paul Robeson, az ismert néger énekes vendégszereplését a szocialista államokban. Attól tartott, hogy Robeson beszámolna az amerikai életformáról. Hogy elterelje Robesonról a figyelmet, az amerikai kormány engedélyt adott Louis Armstrong néger dzsesszénekesnek, hogy mint a jószándék követe felléphessen a Szovjetunióban. Az újabban fellángoló rasszista események hatására Armstrong kijelentette, hogy szívesen meglátogatja a Szovjetuniót mint magánszemély, de nem mint egy olyan kormány küldötte, mely az ország déli részein gyilkolja a négereket. Pokolba az ilyen jószándékkal. Szily Imre Jaroslav И aide, az író. Jaroslav Hase к. „Svejk a derék katoná“-ját ma már az egész világon ismerik. Az irodalom-kritikusok Haäekot minden idők egyik legnagyobb humoristájának tartják. Kevésbé ismerik talán Haäekot, a kiváló forradalmi harcost, aki 1917-ben mint hadifogoly egy pillanatig sem ingadozott a megalakulófélben levő cseh légiók és a vörös hadsereg között. Jól tudta, hol a helye. Forradalmár szíve a vörös hadseregbe húzta. A polgári társadalom élestollú kritikusa felismerte a szovjet hatalom igazságát. 1917- től 1920-ig végigharcolta a polgárháború különböző harctereit. Ebben az időben ugyan kevesebbet írt, de többet harcolt. A nagy író felcserélte a tollat a puskával. A SVEJK írójáról Prágában, a Element Gottwald Múzeum harmadik emeletén szerény, de érdekes kiállítást találhatunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom csehszlovákiai részvevőiről. A kiállításon talán senki sem hagyja figyelmen kívül a Haäekre vonatkozó érdekes adatokat. Itt látjuk bolsevik pártigazolványát, melyet a Vorosilov parancsnoksága alatt álló V. hadsereg politikai osztálya adott ki. Isníeretes egyébként is, hogy Vorosilov Haäeket személyesen jól ismerte. Pártigazolványát Hasek nagy becsben tarthatta, mert az illeték bélyegek rendben ki vannak fizetve egészen 1920 októberéig, vagyis oroszországi tartózkodásának utolsóelőtti hónapjáig. Elutazása előtt 1920 novemberében az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt kérésére egy kérdőívet töltött ki. A kérdőív gondosan, szép cirillbetűs írással, Hase knál ritkán látott pedantériával van kitöltve. Ezt az okmányt évtizedeken át Moszkvában őrizték, és most mint igazi ereklye a CSKP Párt történeti Intézetének tulajdonába ment át. A kérdőívből megtudjak, hogy Haäek már 1905 óta tagja volt a független szocialista, úgynevezett anarcho-kommunista pártnak. Arra a kérdésre^ mikor és hol lett a kommunista párt tq,gja, így válaszolt: „Moszkva, 1918. márciusa. Pártfunkcióinak felsorolása több sort vesz igénybe. Működött Szamarában, Ufában, Cseljabinszkban, Omszkban, Krasznojarszkban és Irkutszkban. A legutóbbi helyen képviselője volt a városi szovjetnek is. Haäek igazi forradalmi arculatát talán az említett dokumentum utolsó mondata jellemzi a legjobban. Arra a kérdésre ugyanis, hogy hová akar Csehszlovákiába visszatérni, röviden így válaszol: „Ahol a pártnak rám szüksége lesz. Aláírás: „Jaroslav Навек, Moszkva, 1920. november 19. Ismeretlen kéz piros ceruzával tömören még ezt írta hozzá: „Moszkvából 1920. november 26-án távozott.” Ezzel bezárul Hasek működésének egyik legérdekesebb és talán legkevésbé ismert szakasza. HaSekkel Csehszlovákiába jött élet- és harcostársa, Sural Lvovová, akivel Oroszországban ismerkedett meg. Haäek sajnos hazaérkezése után már csak két évig ólt. Élete végéig hű maradt a forradalomhoz. Kritikai cikkeiben, melyeket leginkább a Rudé Právoban közölt, könyörtelenül ostorozta a burzsoá Csehszlovákia uralkodóit. Szigeti György 1918 május havában, Samarában, a vörös hadsereg toborzó központjában, a csehszlovák legionisták meggyőzésére ezt a röpcédulát adták ki Jaroslav Hasek aláírásával.
