Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-06-01 / 11. szám
ШШЬппуЫ szeretet kimeríthetetlen forrás, ■ ш amelyből a gyermek táplálkozik szü.JMyEjKtetésetol kezdve és amelyre lelkének ^^^^éppen olyan szüksége van, mint csecsemő korában az anyatejre. Nagyon nehéz pótolni ezt, majdnem lehetetlen. Az anya képes a legnagyobb áldozatokra gyermekeiért és ennek a szeretetnek különböző példái ihletik íróinkat és költőinket. Le Minh Khiem vietnami tanító földrajzórát tart. Kisdiákja Nguyen-quóe- Duang boldogan mutatja a térképen hazája fővárosát, Hanoi-t. (3) Ezzel az érzéssel telt meg szívünk, amikor Chrastavában beléptünk a vietnami gyerekek otthonába, ahol 100 gyermek sokezer kilométerre él hazájától, tanul, hogy mint képzett szak- és kultúrember térjen vissza és segítse a francia gyarmatosítóktól felszabadult szülőföldje építését. Ennek az otthonnak a hivatása pótolni a családi élet melegét, az anya szereletét és az anyáknak megadni azt a lelki megnyugvást, hogy nem hiába hozták fel lelkűkben a legnagyobb erőt és példáját adták a hasonlíthatatlan önzetlenségnek gyermekeik és hazájuk érdekében: Hosszú időre elszakadtak legdrágábbjaiktól. Az iskolai oktatás után nevelönőjükkel vidáman szaladnak a kertbe. (1) Smolíková Emilia leánycsoportjával.(2] 2 1945-től 1953-ig tartott a vietnami nép hősies felszabadító harca, míg sikerült a francia gyarmatosítók igáját lerázni. Dél-Vietnam még várja a felszabadulást. A gyermekotthon lakói részben a vietnami szabadságharcosok árvái, részben fontos állami feladatokat végző hazafiak gyermekei. Mindegyik élete egy kis regény, tiltakozás a háború ellen és vád a gyarmatosítókkal szemben. Hosszú, hetekig tartó utazás után érkeztek meg 3 tanítójukkal új otthonukba. Mikor kiosztották új ruháikat, fehérneműiket, tanszereiket, úgy tartották karjaikban, mint valami valószínűtlent, valami csodát, ami elrepül, ami nem lehet igaz. Az első hetek voltak a legnehezebbek. Ők nem értették az otthon dolgozóit, és azok őket. Lassan azonban felengedett otthon kétszer naponta egy tálka rizs volt a táplálékuk. A háború szörnyű ideje alatt az őserdőben vagy földbe vájt kunyhókban laktak és azon kevesek, akik egyáltalában tanulhattak, éjjel jártak iskolába — gyertya lángja mellett ültek. Tudnivaló, hogy felszabadulásáig a vietnami nép 90 %-a írástudatlan volt. Itt pedig központi fűtéses házban laknak, állandóan meleg víz folyik, fehér, tiszta ágyakban fekszenek és puha paplannal takaródznak. A jót hamar meg lehet szokni; a fürdőszobában ott sorakoznak a számozott fogmosó poharak és törülközők és a legmélyebb gyarmati elnyomásból jött gyermekek maguk tartják rendben szobájukat. Az egész épületben olyan tisztaság és rend uralkodik, ami élő bizonyítéka annak, hogy lakói részére a tisztaság és higiénia már szükséglet. lóval a ez az állapot. Ha csak mutogattak is egymásnak, lelkűkkel megérezték, hogy jó emberek közé kerültek, szeretetet kapnak. Második éve élnek közöttünk ezek a gyermekek. Az első év tulajdonképpen előkészítés volt a rendes iskolai oktatásra. A cseh nyelvet tanulták. A legelső időben csak énekeltek. Népdalainkat tanulták meg legkönnyebben. „Pec nám padla . . ." volt az első daluk, melyet állandóan dúdoltak. Majd meséket hallgattak. Lassan otthon érezték magukat. Szervezetük hihetetlenül gyorsan alkalmazkodott éghajlati viszonyainkhoz, pedig itt találkoztak először hóval, meg a jó, sokoldalú táplálkozásunkhoz. Eleinte nem akartak ötször egy nap enni, hisz
