Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-05-01 / 9. szám

BATUM A Szovjetunió legdélibb városa a Fe­kete-tenger partján Batum. Mint­egy tizenöt kilométernyire van a tö­rök határtól. Bár gyakran esik itt az eső, mégis az ország legmelegebb helyének tartják. Gyárváros, de egyben fürdő- és üdülőhely - párosul benne a hasznos a kellemessel. A tenger vize a kikötőben naf­­tás ugyan, a szivárvány minden színében játszik, de a strandon se híre, se hamva a tisztátalanságnak. A sekély, derékig érő vízben messze begázolhatunk a tengerbe, úgy, hogy még azok is, akik nem tudnak úszni, a szelíden simogató hullámokon ked­vükre lubickolhatnak. Útközben mindenféle nemzet fiával ösz­­szetalálkozunk. Grúzokon, ukránokon, ör­ményeken és oroszokon kívül görögökkel, sőt törökökkel is. Errefelé akadnak nők, akik még ma is fátyollal leplezik arcukat az idegenek, főleg a férfiak elől. így köve­teli meg mohamedán vallásuk. Minthogy a Szovjetunióban mindenki a nap minden részében teát szürcsöl, mert - amint mondják - télen melegít, nyáron meg üdít, az országnak 70 000 hektáros teaültetvénye van és ebből Grúziára 63 000 hektár esik. Batum környékén mintegy tíz teafeldolgozó-gyár van, úgyhogy itt is al­kalmunk nyílik az ültetvények és gyárak megtekintésére. A tea leve sötétbarna, de olyan is van, mely zöldre festi a forró vizet. A grúziai tea ízét nálunk is jól ismerjük, mert a sokfajta ízletes teát nemcsak a szov­jet nép issza. Mi is szívesen reggelizzük, vagy oltjuk szomjunkat a szovjet teával. A bambuszerdő és a füvészkert Batum további látványosságai közé tartozik. Ma­gaslatokon, völgyeken, pálma- és eukalip­tusz- és cipruserdőkön keresztül visz utunk. A bambuszcserjék sárgák, a fák törzse zöld. A szovhoz vezetőjének magyarázata bámu­latba ejt:- A bambusz oly gyorsan nő, hogy majd­nem szemmel látható. Huszonnégy óra alatt néha negyven centiméterrel is gyarapodik. Fája olcsó és gazdaságos. Padokat, aszta­lokat készítenek belőle, sőt házépítésre is alkalmas. A fa magját megőrlik és lisztként hozzák forgalomba, míg a fiatal hajtásokat keleti (orientá i is) édességek formájában árulják a bazárokban. Indokínából hozták be hozzánk, — fejezi be új ismerősünk érde­kes magyarázatát. Emlékbe mindannyian letörünk egy-egy darabot a cserjékből, sőt olyanok is akad­nak, akik halászbothoz hasonló pálcákkal térnek vissza, és szemünk világát veszélyez­tetik féltve őrzött zsákmányukkal. A füvészkerten fiatal tanárnő vezet végig. Nyina Mihajlovna szakértelemmel magya­rázza a különféle fák, pálmák és növények eredetét, hazáját, korát és tulajdonságait. Sétánk folyamán olyan fákkal, növényekkel is találkozunk, amelyekről már hallottunk, de sokkal nagyobb azoknak a száma, amelyekkel még sohasem találkoztunk. Gondosan olvasgatjuk az orosz ismertető feliratok mellett a latint is,, és igyekszünk kisilabízálni, melyik, mit jelent. De nem va­gyunk szakemberek és ezért be kell ér­nünk annyival. Titokban szemrehányásokat teszünk magunknak, hogy nem tanultunk kellő lelkiismerettel az iskolában, és cso­dáljuk az okos Nyinocskát, aki türelmesen, játszi könnyedséggel ad valamennyi kérdé­sünkre részletes felvilágosítást. Újabb meglepetés Batumban, a város­ban ér. Az utcán véletlenül összetalálkozunk az ottani dohánygyár dolgozóinak együtte­sével. A fiatal leányok aznap este lépnek fel a batumi nyári színházban zene- és táncszámaikkal. Hogy milyen volt az előadás? Csak úgy ropták a különféle köztársaságbeli nemzeti táncokat a legkülönfélébb nemzeti visele­­tekben. A vérpezsdítő zenére nem tudtuk megállni, hogy lábunkkal ne verjük az üte­met és velük ne énekeljük a fülbemászó dallamot. Mesébe illő és felejthetetlen élmény volt! A szűnni nem akaró tapsviharon kívül, hogyan is köszönhetnénk meg a közremű­ködőknek a gyönyörű estét? Kardos Márta. iHänydjuhk ügye... Melyik anya nem érzi saját magát di­csérve, ha gyerekét dicsérik? Én is híztam a büszkeségtől a múltkoriban, amikor egy hároméves kisfiú édesanyja a kisleányomat dicsérte. „A maga kisleánya olyan udvarias, már gyakrabban megfigyeltem!" kezdte a beszélgetést, amikor a múltkor bevásárlás közben találkoztunk. Ő maga szomorúan panaszolva, milyen neveletlen, szemtelen a kisfia, aki az uccán és a játéktéren a leg­­komiszabb kifejezéseket szedi fel. Vigasztal­tam a kis betyár anyját, hogy az én kis­leányom már ötéves és két esztendő az ilyen kis emberkék fejlődésében milyen nagy szerepet játszik. Arra is figyelmez­tettem, hogy az iskolát még nem látogató gyerekek neveléséért a családi kör, dolgozó anyák esetében pedig a családi körön kí­vül az ovóda is felelős. Nekem például nem okoz nehézséget gyermekeimet „csú­nya szavak" használatáról leszoktatni. Egy­szerűen megmagyarázom nekik, miért nem szabad azokat használniuk és miután ott­hon sohase hallják, gyorsan megfeledkez­nek róluk. Akkoriban nem volt idom az illető anyával hosszabb eszmecserét foly­tatni, de mivel tudtommal sok a saját gye­reke viselkedésével elégedetlen anya, о ne­velés terén szerzett tapasztalataimat le­írtam. Mindenekelőtt igyekszem minden tekin­tetben határozott és következetes maradni. Bizonyos kötelezettségükhöz a gyerekek már egész kicsi koruk óta annyira hozzá­szoktak, hogy ma azokat minden figyelmez­tetés, szidás és időhúzás nélkül teljesítik, így például ha valahonnan (sétáról, bevá­sárlásról, stb.) hazajönnek, akkor 1. levet­kőznek, 2. a dolgaikat elteszik, azaz fogas­ra akasztják, 3. levetik a cipőjüket, 4. kezet mosnak, 5 kötényt öltenek magukra. Erre a sorrendre már akkor igyekeztem őket megszoktatni, amikor még egészen tehetet­lenek voltak. Idővel azonban már ők ma­guk is tettek egy pár suta mozdulatot és lassan rájöttek, mi a teendőjük. Ma már legfeljebb a sorrendet kell néha említenem a többit ők egészen magától értődve elvég­zik. Következetességemért meg lettem ju­talmazva, a gyerekek megtanulták mi a rend. Ez a módszeresség lényegesen könnyíti munkámat, ugyanakkor azonban szigorú önellenőrzést is igényel. Ha jó példát mu­tatok, a két gyerek nem okoz nehézségeket. Vannak azonban pillanatok, amikor nem minden megy simán. Nemrégen azt mondja a kisfiam: „Anyuka ma nem mosott ke­zet . . ." Igaza volt a gyereknek és én meg se próbáltam kimagyarázkodni, inkább 12 sloítom megdicsértem, hogy mulasztásomat eszem­be juttatta. Kimentem kezet mosni. Tökéle­tes ember nincs és mindenki legyen hálás, ha hibájára vagy mulasztására figyelmezte­tik. Sok szülő azonban gyakran olyasmit is követel gyermekétől, amit saját maga so­hase csinált, sőt a jövőben se tesz. A gye­rekek az ilyen követeléseket nem értik. Gyakran volt már alkalmam látni és halla­ni, hogy gyerekek idegenek jelenlétében szüleik követelésére: „csináld ezt meg azt“ nem engedelmeskednek és csodálkozva mondják: „Hiszen - máskor se kellett ezt vagy azt csinálnom!“ Ha a gyerekeim hibát követnek el, az okokat nem bennük vagy „az anyósom vagy apjuk után örökölt hajlamukban" keresem - ahogyan azt oly sok anya teszi olyan szí­vesen, hanem saját magamban. Magamnak teszem fel a kérdést, hogyan is viselkedtél, esetleg mi is késztette környezetünkben a gyereket erre vagy arra a csacsiságra. Az én gyermekeimben magamat látom. Ha rájuk nézek, magamra vagy a férjemre ismerek, aki - bár keveset tartózkodik ott­hon - a nevelés terén hűséges tanácsadóm. Megvigasztal, ha valami nem sikerül, meg­tárgyalja velem a teendőket, de mindenek­előtt megdicsér és együtt örül velem gyer­mekeink sikerei alkalmával. F. H.

Next

/
Thumbnails
Contents