Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-05-01 / 9. szám
Egy tanítónő nyugdíjba ment A Népednek sorsa örök szívügyed, ifjú hajtásnak szenteled magad, Áldozatos tanítóéleted önzetlenül és vég nélkül; csak add! Spártai rövidséggel benne van e vers négy sorában a tanítói hivatás lényege. A legszebb hivatásé, mely áldozatos munkát, önzetlenséget, sok-sok türelmet kíván attól, aki erre a pályára lép. Egy meghitt kis iskolai összejövetelen egy nyugalomba vonuló tanítónőt, Wieck Margitot búcsúztatta el a komáromi Steiner Gábor utcai Magyar Tannyelvű Nemzeti Iskola tantestülete, a szülői munkaközösség és a diákság, melyet 46 éven keresztül tanított. A terem megtelt csillogó szemű gyermekekké!, hálás szülőkkel és tanítókkal, akik sokat tanultak nyugalomba vonuló kolléganőjüktől. Bensőséges, felejthetetlen kis ünnepségnek voltunk tanul. Ki verset mondott, ki alkalmi szónoklatot vágott ki — és mindnek kezében virág. Virág, mely mind a nyugalomba vonuló, pihenésre térő tanítónő ölében pihent meg végül. Azután ő maga beszélt. Életéről, küzdelmeiről és arról, hogy mennyire fáj neki, hogy nem taníthat már toúóbb. 46 esztendő, majdnem fél évszázad a nevelés szolgálatában; nagy idő. És Wieck Margit becsülettel végigharcolta életét: harcolt a tanult, a képzett, a művelt emberért. Beszédét nem tudta befejezni, mert kicsorduló könnyei ebben megakadályozták. Annyit még megértettem, hogy volt kolléganőihez, az új nemzedék nevelőihez beszélt és arrakérte őket: nagyon szeressék a gyermekeket és szívvel tanítsanak, mert csak így lehet ezt csinálni. Szívvel, odaadással. Adni, csak adni: tudást, szeretetet, irányítást, jó példát. Ez a legszebb a tanítói hivatásban. Gyanúsan csilloanak már a szemek. Könynyeznek a kisdiákok, c szülők és a tanítók. De Wíeck Margit már mosolyog, azzal a kedves mosollyal, ahogy ránézett azokra a kis emberpalántákra, akik szeptember 1-én először jöttek iskolába és anyjuk szoknyáját fogva tiltakoztak az iskolábanmaradás ellen. Hány szeptember elsejét harcolt végig ez a mosoly? Mindig az első osztályt tanította. A kicsinyeket ő vezette be a betűk, a számok birodalmába, ő szeretette meg velük az iskolát. Van a teremben olyan szülő, akit tanított — és annak unokáját is tanította már. Három nemzedéket szolgált áldásos pólyája folyamán ez a csillogó szemű, ősz, kedves Margit néni. Az ünnepelt beszéde után további műsor: az iskola énekkara, a tantestület és a szülői munkaközösség ajándékának átadása, és további, kedvesebbnél kedvesebb jelenetek. Eljöttek a gimnazista diákok közül is sokan, akiket tanított, akik érettségi előtt állnak. Virágot hoztak, hálájuk jelét. Olyan volt a terem, mintha hirtelen tavaszba szökkent volna minden. Virág, virág mindenütt. Arra gondoltam, hogy ez a sok virág nemsokára elhervad, de Wieck Margit érdemei, munkája soha. A tanfelügyelőség vezetője példának állította a tanítóság elé, kiemelve lankadatlan munkabírását és hivatásszeretetét. Tavaly még táncot tanított az osztályban, énekkart vezetett — iskolai elfoglaltsága utón - szabad idejében. Tudta, hogy a tanítónak munkaidején felül is vannak lehetőségei a gyermekeknek adni! Az áldozatos tanítóélet önzetlenül és vég nélkül: csak ad! 46 éven keresztül adta Wíeck Margit a kicsinyeknek a tudást. A szépre, jóra való nevelés volt az életcélja. Amint mondta: „Ha újra kezdhetném, újra csak tanítanék." Sípos Jenő. o4 jogáéz tanácé&k Bodnár Ferencné rozsnyói olvasónk az elmúlt hónapban 22 napig keresőképtelen beteg volt. Az üzemben - minthogy összesen két és fél éve áll alkalmazásban - az első három napra 60 %-os, illetve a negyedik naptól kezdve 70 %-°s táppénzt kapott. Ö azonban egy évi munkaviszony után férjhez ment és amikor kisfia megszületett, két éven keresztül otthon maradt. 1957 elején visszament az üzembe s azóta is ott dolgozik. Kérdi, nem jár-e neki magasabb táppénz, mert tudomása szerint az otthon töltött két évet is be kell számítani s ezzel együtt több mint 5 évi ideje lenne. További panasza, hogy az üzemben nem adták meg erre a hónapra kisfiára a családi pótlékot, mert nem dolgozta le az előirt 20 napot. Felelet: Ami a táppénz nagyságát illeti, az idevágó érvényes rendelkezés úgy szól, hogyha a dolgozó nő munkaviszonya azért szakadt meg, mert gyermekéről kellett gondoskodnia vagy mert terhesség állt be, úgy ezt a munkaviszonyt be kell a táppénznél számítani, ha о gyermekről való gondoskodás megszűntétől, de legkésőbb a gyermek nyolcadik életévének betöltésétől számított két héten belül a dolgozó nő újból munkaviszonyba lép. Ez a rendelkezés tehát a megelőző munkaviszony beszámítását teszí lehetővé, ha az anya újból állást vállal. Azonban nincs olyan rendelkezés, amelynek alapján a háztartásban töltött két évet be lehetne számítani. Bodnár Ferencné táppénzét tehát helyesen számfejtették. A családi pótlék megtagadása azonban előíráselienes. A vonatkozó rendelkezés ugyan megköveteli a 20 munkanap ledolgozását, azonban egyben ki is mondja, hogy azok a napok, amelyekre a dolgozó táppénzt kapott, a munkanapokkal egyenlő értékűek. Dr. B. G. кяМкМкже pa ЩМт (3. folytatás) A földi élet keletkezéséről hiteles bizonyítékokat maga a Föld kérge nyújt, amely az elmúlt korok állatainak és növényeinek maradványait különböző formában őrizte meg számunkra. Olyan a Föld kérge mint valami könyv, melynek lapjai hitelesen számolnak be arróJ, milyen formájú élőlények lakták a Földet a régebbi korokban. A földkéregben felhalmozott leletek beszámolnak továbbá arról is, hogy a megkövesedett maradványok milyen körülmények között keletkeztek, fejlődtek ki, esetleg pusztultak el. Az előbbi hasonlatot tovább folytatva a földkéreg rétegeit a benne található kövületekkel együtt leginkább egy ábécés könyvhöz lehetne hasonlítani, amelynek az első lapjain csak egyszerű betűk, később rövid szavak, majd egyszerű mondatok és a végén már egész összefüggő mesék, elbeszélések vannak. A földkéreg legalsó rétegeiben is csupán egyszerű testű, apró, de rendszerint tömegesen előforduló élőlények vannak, de a felszín felé haladva fokozatosan nagyobb testű és bonyolultabb szervezetű elhalt és megkövesedett maradványokkal találkozunk. Persze, régi ez a kőlapokból álló „földi könyv", sok viszontagságon ment keresztül, lapjai meggyűrődtek, összetöredeztek és az elhalt állatokból és növényekből álló betűi sokszor nagyon homályosan maradtak meg, esetleg csak töredékeik álltak ellen az idő vasfogának. Nem csoda tehát, ha az öreg Föld kérgének ősi lapjaiból nem tud mindenki olvasni, csupán az, aki vele foglalkozik, az őslénytant kutató tudós, a paleontológus. Az őslénytant kutató tudós nehéz feladatot vállal, mert sokszor hiányos, rossz állapotban levő élőlények maradványaiból kell összeállítania a régi korok élővilágának képét, A paleontológusok a földkéreg kialakulásának és az élőlények fejlődésének történetét a könnyebb áttekinthetőség végett korokra osztották. Az egyes korokat bizonyos jelentős változások határolják el egymástól, pl. kéreggyűrődés, nagyszabású vulkáni kitörések, új állat- vagy növényfaj megjelenése, kifejlődése vagy kihalása. Az említett és más hasonló események határköveket képeznek a földkéreg történetének és az élőlények fejlődésének évmilliárdos útján, s ezért ennek a fejlődésnek a történetét legcélszerűbb földtörténeti korok alapján áttekinteni. A előbbi alkalommal említettük, hogy az egyszerű egysejtű élőlények a különböző táplálkozási feltételek következtében növényi illetve állati élőlényekre váltak szét. Ez a szétválás a földtörténeti őskorban, mintegy milliárd évvel ezelőtt történt. Ekkor még az egész Föld felszínét összefüggő ősóceán borította. Az életkörülmények azonban ennek ellenére mégsem voltak teljesen azonosak. Egyes helyeken mélyebb, más helyeken sekélyebb volt az ősóceán vize, sőt a tenger fenekéről feltörő vulkánok kúpjo a víz felszíne fölé emelkedve a többitől eltérő környezetet létesített. Az ilyen vulkáni kúpok felüietén élő élőlények életkörülményei alapvetően különböztek a mélyebb vízrétegekben élő élőlényektől. Hiszen a mélyebb vízrétegekbe már csak bizonyos hullámhosszúságú fénysugarak hatolnak le, míg a vékonyabb vrzrétegek akadálytalanul keresztülbocsátják a Nap sugarait. Különbségek voltak a tengervíz hőmérsékletében, sótartalmában is. Mindez azt eredményezte, hogy az eredetileg egysejtű állati és növényi szervezetekből lassanként soksejtű lények fejlődtek ki. A soksejtű szervezetek úgy alakultak ki, hogy az eredetileg egysejtű lény osztódása alkalmával keletkezett sejtek nem váltak szét, hanem továbra is együtt maradtak, így fejlődtek ki a geológiai őskorban és hajnalkorban a puhatestű tengeri állatok mint a szivacsok, korallok és később a csigák és a kagyló-félék. Csanda A. 13
