Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-05-01 / 9. szám
WU4JU\Ctk/ S a vad, barbár háború, a fasizmus legrémesebb időszaka sem tudta megakadályozni о május megünneplését. Július Fucik a bitófa árnyékából Írja le tudósítását a drámai, gyönyörű májusi seregszemléről. MÁJUSI KÖZJÁTÉK TI943-BÄNI 1943 május elseje van s olyan őrség, melynél írhatok. Milyen szerencse, hogy éppen e napon ismét kommunista újságíró lehetek egy pillanatra és tudósítást jegyezhetek le az új világ harci erőinek májusi szemléjéről I Ne várd, hogy lobogó zászlókról hallasz majd. Itt nem volt ilyesmi. Azok sem beszélhetnek elragadó cselekedetekről, akiket olyan szívesen hallgatnak. Ma minden jóval egyszerűbb volt. Ez nem tízezrek gyors, sodró hulláma, mely az elmúlt években Prága utcáin söpört végig, nem milliók gyönyörű tengere, melynek áradását a moszkvai Vörös-téren láttam. Itt nincsenek milliók, sem százak. Néhány elvtársat és elvtársnőt látsz csupán. Érzed mégis, hogy nincs kisebb dologról szó. Hiszen annak az erőnek szemléje ez, mely a leghevesebb tüzet állja ki most, de nem hamuvá változik, hanem acéllá, A szemlét futóárokban tartjuk, ütközet alatt. Az árokban pedig csukoszürkét viselnek. Minden olyan apró dolgokban nyilvánul meg, hogy ki tudja, megérted-e majd, aki egyszer ezeket a sorokat olvasod, ha mindezt nem élted át. Mégis: próbáld megérteni. Hidd el, erő van e példával. A szomszéd zárka reggeli köszöntése, — két taktust ver ki Beethovenből, — komolyabb, ünnepibb, mint máskor, mintha a fal is magasabb fekvésben adná tovább. Legtisztább ruhánkba öltözünk. így van ez minden zárkában. A reggelit már teljes díszben fogyasztjuk el. A nyitott zárkaajtók előtt a folyosószolgálatosok vonulnak fel kenyérrel, feketével és vízzel. Szkorzsepa bajtárs ma három cipót ad kettő helyett. Ez májusi köszöntése: egy gondoskodó lélek alkotó üdvözlete. A cipó áínyujtása közben megszorítja ujjadat. Beszélni nem szabad, szemedjárására is vigyáznak, — de nem tudnak-e érthetően beszélni néma ujjak? Az udvaron, zárkánk ablaka alatt, a nők a félórás reggeli sétára indulnak. Felkapaszkodom az asztalra és az ablakrács mögül lesem őket. Észrevették és üdvözlésre emelték öklüket. Odalenn ma élénk, másképpen és vidámabban élénk az élet, mint más napokon. A felügyelőnő semmit sem lát vagy nem akar látni. Ez már az idei májusi szemléhez tartozik. Most a mi reggeli félóránk következik. Ma én vagyok az előtornász. Május elseje van fiúk, kezdjünk ma másképpen, hadd bámuljanak az őrök. Az első gyakorlat: egy-kettő, egy-kettő,- kalapácsütések. A második gyakorlat: kaszáló mozdulatok. Kalapács és kasza. Némi képzelőerővel talán megértik az elvtársak: sarló és kalapács. Körülnézek s látom, hogy a többi mosolyog és nagy lendülettel végzi a gyakorlatokat. Megértették. Bizony fiúk, ez a mi májusi gyűlésünk s ez a némajáték — májusi fogadalmunk, hogy ha kell, a halál árán is hűek maradunk. Vissza a zárkába. Kilenc óra. A Kreml órái ilyenkor már elverték a tizet és a Vörös-téren megkezdődik a szemle. Apácska, tartsunk velük! Ott most az Internacionálét éneklik, ettől hangos most a világ, csendüljön föl a mi zárkánkban is. Énekelünk. Az egyik forradalmi dal a másikat követi, hiszen nem vagyunk egyedül, hiszen azokhoz tartozunk, akik most a szabad ég alatt és szabadon énekelnek, de épp úgy harcban állnak, mint mi . . . Élvtársak a falak mögött, Vak börtönök homályán, Velünk vagytok ti okkor is, Ha nem látunk a pályán. Igen, veletek vagyunk. Így terveztük ki a 267-es zárkában a májusi szemle ünnepi befejezését. És nem hiába áldozták életüket szabadságunkért hőseink, harcosaink, a felszabadító Vörös Hadsereg katonái. i.Emberek, szerettelek benneteket, legyetek éberek!" — üzeni Fucik, s mi ébren fogunk őrködni hagyatéka, a béke felett. A béke, a nemzetközi összefogás szellemében harson fel a májusi köszöntés a világ minden táján, s diadalmasan zeng a MÁJUSI DAL A tél ezer szeszélye ártott, visszatartott napot, virágot, a tavaszt akarta megölni, hogy ne tudjuk majd ünnepelni májusi fényben, május elsejét. Gyilkos szelek újra, meg újra havat szórtak a gyalogútra, havat hordtak jeges szárnyakon, hogy sok-sok muskátlis ablakon ne villanjon fény május elsején.- A tavasz győzött! Csillagot hint, fényt szór a Május és széttekint az ünneplő seregek fölött, mert ime virágba öltözött, s dalol az élet május elsején! A tavasz győzött: s az Ember is győzhet, legyen bár gonosz, hamis ellenség, ki szemben áll velünk, csak forgassuk jól a fegyverünk; az élet győz a munka ünnepén! Gyurcsó István
