Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-05-01 / 9. szám

lehet... Azzal fejezzük be, amivel tulajdonképpen kezde­nünk kellett volna. Százötven önfeláldozó nő gyűlt össze Prágában egész köztársaságunkból az északi Duchcovtól a ke­leti Presovig. Két napig tárgyaltak tapasztalataikról, problémáikról és sikereikről, megismerkedtek új, nagy feladataikkal. Két napig vitáztak, dicsértek, panasz­kodtak, tanácsot adtak és buzdítottak, új ajánlásokat tettek a párt XI. kongresz­­szusa alkalmából. Az átszervezés keretében az emberek ezrei cserélik fel munkahelyeiket. Jóllehet csökkentjük az adminisztratív dolgozók lét­számát, a felszabadult munkaerők mégsem fedezik a bányák, olvasztók és építkezések munkaszükségletét. A Karlovy Vary-i, ostra­­vai és ústeci kerületnek több tízezer mun­kaerőre van szüksége. Ide Szlovákia leg­jobb építői mennek majd segíteni. 5 helyü­ket új munkaerők — asszonyok fogiák majd elfoglalni. Hogy a „női" erők képesek ezt a fela­datot elvégezni, azt az említett néhány példa bizonyítja. Az építészetben dolgozó nők ió munkaeredményei megdöntik sok építészvezető kifogásait, akik lebecsülik az asszonyokat és nem szívesen alkalmazzák őket. A mulasztások felülvizsgálása azt mu­tatta, hogy az asszonyok kevesebbet mu­lasztanak, mint a férfiak. Az ilyen érvek tehát tarthatatlanok. Az asszonyok toborzásban — az építő­iparban — a nemzeti bizottságoknak a nő­bizottságokkal és szakszervezetekkel együtt ügyelniük kell arra, hogy az asszonyokat kedvező munkakörnyezet fogadja. Az asz­­szonyokat mentesíteni kell a gyermekek nevelésével kapcsolatos feladatokból, szak­­tanfolyamokat kell rendezni számukra és ügyelni kell arra, hogy az asszonyok fizika: erejüknek megfelelő munkát kapjanak Munkahelyükön biztosítani kell számukra az összes szükséges szociális és egészség­­ügyi berendezést, melyre szükségük van. Ezért most egy a fontos: Lehetővé tenni az asszonyok számára az építőipari munkát, mindenekelőtt az építőanyagok gyártásá­ban a téglagyárakban, cementgyárakban, mészégetőkben és a kerámiaüzemekben. S hogy az asszonyokban nem csalódunk, azt a Prágában megtartott építőipari mun­kások országos konferenciája is bizonyítja. Az asszonyok annak ellenére, hogy a tag­ságnak csak kis töredékét alkotják (a 60 tag között csak 6 asszony van, a többi férfi és fiatalkorú) háborút indítottak a tag­ságot semmibevevő rossz vezetőség ellen. Megnyerték a kommunista párt helyi szer­vezete és a helyi nemzeti bizottság teljes támogatását is. így történt, hogy pár nap­pal az első gyűlés után újra összejöttek a tagok. Ezúttal eljött az elnök és a köny­velő is, de az elnöki asztal mellé nem akartak letelepedni. Ott ültek sértődötten a tagok között, mondván, hogy a gyűlést vezessék le, azok, akik összehívták. Bobős, az EFSZ könyvelője most is a ré­gi nótát fújta. Éppen azt próbálta elhitetni a tagokkal, hogy nem mondanak igazat az asszonyok, mert az EFSZ-nek még ma is 35.000 koronája van a folyószámláján, ami­kor a terembe léptek a kommunista párt járási titkársága és a JNB vezető funkcioná­riusai. A könyvelőnek torkában akadt a szó. Látta, hiába minden csürés-csavarós, mert a vendégek is megerősítették az asszonyok állításait. Pénz nincs és a tergenyei szö­vetkezet, mely mint a zselizi járás egyik legjobb szövetkezete élt a köztudatban, kátyúba került. Most látták, hova vezet, ha sógorság-ko­­maság köti össze a vezetőség tagjait. Köny­­nyű volt kényük-kedvük szerint sáfárkodni az EFSZ vagyonával, ha a kicsépelt gabona mérés nélkül került a magtárakba s a be­vételekről és kiadásokról sem vezettek pon­tes feljegyzéseket. Az egyik elnökölt, a má­sik számlázott, a harmadik pénztáros volt, a negyedik raktárnok, az ötödik meg sofőr, aki az árút vitte a kijelölt helyre. Vajon bűnösek-e mind a nyolcán, akik pellengére kerültek a taggyűlésen? Saját maguk adták meg erre a kérdésre a választ, amikor a könyvelő letartóztatása után ö többi hét elhagyta a falut és bányásznak jelentkezett. Ök tudják legjobban, miért nem tudnak munkatársaik szemébe nézni és közöttük maradva megvédeni megtépázott becsüle­tüket. A szövetkezét új vezetőséget kapott. Egyensúlya rövid három hónap alatt újra helyrebillent.- Még sok munka vár ránk, amíg egé­szen rendbe jövünk. De nyugodtak vagyunk, mert rendet teremtettünk a saját portánkon, - mondja a jól végzett munka örömével hangjában Tomasovská Zsuzsa. Vrska Já­nos, a helyi pártszervezet elnöke helyeslő­­leg bólogat. Az ő lakásán vártuk meg a többi fejőnőt is, hogy együtt menjünk a majorba, megnézni az EFSZ vagyonát. Útközben még néhányon csatlakoztak hoz­zánk és mire kiértünk, egész kis karaván lett a csoportból. — íme, ilyen a mi gazdaságunk — muto­gatták az állatállományt. - Kevés a ta­karmány, sok a tüdőbeteg tehén és elég alacsony a teihozam. De ez évben már 100 hektáron termesztünk takarmányt és igyekezni fogunk a beteg teheneket is min­­nél hamarabb kiselejtezni. A tergernyei EFSZ dolqozói tele vannak bizakodással és tervekkel, de nem becsülik túl erejüket. A munkaegységekre ez évben a tavalyi 18 korona helyett 14 koronát ter­veztek, de ezt a tervet — ellentétben a ta­valyival — be is akarják tartani. Minden jó, ha a vége jó — mondja a ma­gyar közmondás. A tergenyei EFSZ-ben minden jel arra mutat, hogy jó eredmé­nyekkel végződött az asszonylázadás. A tagok okultak, a vezetőség összetételének megválasztásánál elkövetett hibákból. De vajon okultak-e ebből az esetből az Állami bank dolgozói is? Rájöttek-e arra, hogy semmit sem ёт, sőt ártalmas az olyan félévi- vagy háromnegyedévi el­lenőrzés, amely nem tényekre, de a könyve­lő állításaira támaszkodik. A JNB mező­­gazdasági osztályának dolgozói már le­vonták a tanúságokat. Határozatot fogadtak el, mely szerint a járás minden EFSZ-ében negyedévenként, az új szövetkezetekben ha­vonként termelési ellenőrzést fognak tartani, évente kétszer leellenőrzik a könyvelők mun­káját és ami a legfontosabb, ellenőrizni fogják az EFSZ-ek taggyűléseinek rendsze­res megtartását. Holvay Irén. Krausová Renée 1. Tomasovská Zsuzsa a munkahelyén Ku­ruc Józseffel, az EFSZ zootechnikusával tárgyal. 2. A harcias asszonyok - Susánsky Margit, Kopcok Júlia, Cerník Anna és Toma­sovská Zsuzsa — beszélgetés közben. 3. Kevés a takarmány. Erröll tárgyal Kuruc József zootechnikus, Vrska János párt­elnök, Szűcs Imre agronómus és Hege­dűs Lajos, a HNB elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents