Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-05-01 / 9. szám

/Hin den tuituhti szép.

A

i‘iihlavai kerület nincs megáldva természeti kincsekkel. Az itteni terméketlen talajon legjobban a burgonya és a len díszük. Évtizedeken át képtelen volt a lakosság megélhetését biztosítani. Ezért a férfiak és a nők is a szomszédos Ausztriába jártak dolgozni.

Teltek az évek. S az idő múlásával megváltozott ennek a kerületnek az élete is.

— Már lassan egy éve lesz annak — emlékezik Mária Viktorínová —, hogy a motorok hangja felzúgott a sötét éjszakában. Akkor volt ez, amikor kőfaragó — vállalatunk nagy megrendelést kapott, - lépcsők és fedőkövek készítését egy új bratislavai 11-éves iskola számára.

Amikor Mária Viktorinová két évvel ezelőtt mint* az első nő határozta el magqjt a kőbányai munkára, a férfiak fintorogtak. Tulajdon férje is kinevette, aki már húsz éve dolgozik ebben a szakmában. Senki sem akadt, aki segített, tanácsot adott volna neki. De ő nem hátrált meg. öt gyermeket szült és akarata olyan erős volt, mint a kő, melyet megmunkált. Lassanként kezdett belejönni a munkába.

Mária Viktorínová rövid időn belül több nőt győzött meg e munkára. Segített, tanácsot adott nekik.

Mikor megkapták a bratislavai megrendelést, a férfiak már nem gúnyolták többé az asszonyokat, hiszen pontosan és megbízhatóan dolgoztak, sőt, kevesebb munkanapot mulasztottak, mint ők.

Az asszonyok gondolkozni kezdtek. A bratislavai gyermekek várják az iskolát. A lépcsőknek ideiében készen kell lenniök. Az asszonyok határoztak, bevezették a harmadik, az éjszaki műszakot.

Az építők elképedtek. A kőművesmunkálatokat két héttel a határidő előtt fejezték be.

Régen nyugdíjba mehetett volna már, de erre egyáltalában nem is gondol.

Az Építészeti Minisztérium legjobb dolgozója ezüst kitüntetése csillog blúzán.

Az elnöki asztal ellőt áll papírok, jegyzetek nélkül. Egyszerű takarítónő. Nyugodtan, megfontoltan beszél, mint a gondos gazdasszony tapasztalatlan gyermekeinek, szívből szivrehatóan.

Suchó néninek még jó a szeme. Nem tud ő közömbösen elmenni a cementes zsákok, téglák és deszkák mellett, melyekkel kegyetlenül bánik a szél, eső, nap és hó. Az értékes anyag addig fekszik az építők orra előtt, míg el nem tűnik. Vagy addig, míg fel nem fedezi az egyszerű takarítónő szeme. Nem az ő feladata ez, alapjában véve semmi köze hozzá, de nem tehet másképpen. Addig figyelmeztet, míg az anyag rendeltetési helyére nem jut.

A szerény, egyszerű Suchá néninek úgyszólván semmi képzettsége sincs. De az

emberekkel jobban tud bánni, mint akárhány tanult ember. Suchá néni munkahelyén nincsen egyetlen olyan bátor ember sem, aki szimulálni merne vagy kimaradna a munkából. A nénike „meggyóntatja" a lógóst. És a tagbaszakadt férfi, aki „lógni" akart, kapitulál. Szégyellí magát az előtt az asszony előtt, aki a nagyanyja lehetne. De nem hagyja ki a műszakot.

így is lehet harcolni, bár ez nem tartozik a takarítónő munkakörébe. S az ilyen munkát nehéz jutalmazni. Ehhez szív kell.

Szokatlanul mély Lakatos Anka szeme. Szemrehányóan, keserűen, de a remény tüzes szikráival csillog.

Mint nyitott könyvből lehet belőle kiolvasni a múlt történetét. Terjedelmes könyv ez, a képek gyakran váltiák egymást.

A tiszta ég ragyogó csillagokkal van telehintve. Rongyos, maszatos cigónypurdé melengeti a tűz mellett meggémberedett ujjait. Csavargókkal él, olyan asszonyok között, akik az erdő szélén, csordogáló patak mellett szülnek, rongyos, szakadt ruhájú férfiakkal, akiknek dalaikon kívül semmijük sincs.

Lakatos Anka öt testvérével együtt nagy nyomorban nőtt fel. Egész családja mindig új életről álmodozott. Az új emberről, aki nagylelkű és jó, nem tesz különbséget „fekete és fehér" között.

Mámorító szabadság! Ankának kezdetben beleszédült a feje, Azután felriadt semmittevésből. A muka megnevelte. Már tíz éve az építőiparban dolgozik. Ebből öt évet a hnúst'ai építő-üzemben töltött.

Lakatos Anka az elnöki asztal előtt áll és futószallagról beszél, amely megkönnyítené munkájukat, a tervről, amelyet 170 százalékra teljesít. A Banská Bystrica-i kekerület legjobb építőmunkásai közé tartozik. Néhány évvel azelőtt kapott kitüntetést az építészeti megbízottól.

Amikor befejezte elbeszélését, elhomályosúlt a tekintetem. Nem szégyellem magam érte. A szabadság tűzben és vérben születik, amelyik nem ömlött hiába.

Százötven asszony hallgatja érdeklődéssel Lukás elvtársat, a Munkaérdemrenddel kitüntetett kőművest.

De miről is beszél ilyen lelkesen? Nemrégen tért csak vissza a Szovjetunióból. Kiküldték őt, hogy a nedves vakolásban szerzett tapasztalait adja át a szovjet építőmunkásoknak. Moszkvában abba a 12-tagú munkáscsoportba osztották be őt, amelyik Moszkva új délkeleti részét építi.

Lukás elvtársnak nincs semmi kifogása az asszonyok ellen, ezt senki sem állíthatja róla. Nem elfogult a kőművesnőkkel szemben sem. De ehhez hasonló még nem történt vele. Bemutatták neki munkacsoportját s nem akart hinni a szemének. Hogy

8

az ördög vigye el! Tizenegy asszony és egy férfi! „No, majd meglátjuk" — mondta.

És elképedt. Moskvai kőművesnőkI Ezek aztán aszszonyok! Megszégyenítenének nem egy kőművest. Olyan asszonyok, akik tudják, hogy az új iskolát, kórházakat, lakásokat és mozikat nem lehet felépíteni emberek segítsége nélkül.

Tram, tram, tra-ta-ta-tam, tram, tram, tra-ta-ta-tam I Harciason perdül meg a dob ezen a decemberi napon Tergenye község utcáin. Tomasovská Zsuzsa, ,a község kisbírója meglepő hírt közölt a lakossággal. EFSZ-taggyűlés lesz ma este, jöjjön el mindenki, akit érdekel a közös vagyon sorsa.

Ez a hír az EFSZ vezetőségét lepte meg legjobban, amely a szeptember 4-én megtartott utolsó taggyűlés óta gondosan kerülte a tagokkal való szorosabb kapcsolatot. Elmaradtak az eddig havonként megtartott közgyűlések. Nem volt ember, aki a tagok égető problémáit megoldja és nyugtalanító kérdéseire kielégítő választ adjon.

Jurák Józsefet, az EFSZ elnökét személyesen is meghívták erre a gyűlésre. Nem fogadta el a meghívást. Sejtette, hogy abból számára semmi jó sem származik. Már több mint két hónapja egyetlen korona előleget sem 'kaptak a szövetkezeti tagok. Tudta, hogy most karácsony előtt néhány nappal már nem elégszenek meg ígéretekkel.

A gyűlésterem a vezetőségi tagok nélkül is megtelt. Az elnöki asztal mellett asszonyok ültek. Tomasovská Zsuzsa, Cernik Anna, Lajcsiak Zsuzsa, Kopcsok Júlia és Radnay Mária fejőnők, akik egyben a helyi nőbizottság tagjai is.- Ma délelőtt mi asszonyok, a járási nemzeti bizottságon jártunk - kezdte beszámolóját Tomasovská elvtársnő. - Mint ismeretes, már több mint két hónapja fillér nélkül vagyunk. Nincs pénzünk arra, sem, hogy kellemes karácsonyi ünnepeket biztosítsunk gyermekeinknek. Azért mentünk a járásra, mert meg akartuk tudni végre, hogy hányadán vagyunk. Ügy gondoltuk, lehetetlen, hogy ne legyen pénzünk fizetésekre. Hiszen a bank által végzett háromnegyedévi ellenőrzéskor még minden munkaegységre biztosítva volt az eddigi 9 koronás előlegen kívül még 6 és fél korona utánfizetés is. Biztosan emlékeztek arra, amikor ezt közölték velünk. A bankban leellenőriztettük az EFSZ folyószámláját. Nincs ott nekünk a napokban kifizetésre esedékes 58 ezer korona adósságon kívül semmink sem.

A terem felzúgott, mint a megbolygatott méhkas. Az emberek végre tisztán látták, hogy becsapták, kijátszották őket. De azok, akik magyarázatot adhattak volna, nem voltak közöttük.