Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-05-01 / 9. szám

ciik&tmÚMyjiJik ümitphi

Minden forradalmi megmozdulásnak egyik fontos követelménye a kivívott jogok biztosítása. így például a nagy francia burzsoá forradalomnak nemcsak jelszava volt a szabadság, egyenlőség és testvériség, hanem a társadalmi rend felépítésének alapja is. Hogy azután az akkori forradalom humanisztikus jelszavai a gyakorlatban miképpen festettek, az 'ermészetesen más lapra tartozik. Tudjuk, hogy a polgári forradalom gyümölcseként létrejött társadalmi rendben a törvény mindenkit egyenlőnek tekintett, de mégsem volt egyenlő az, aki kunyhóban lakott azzal, akinek palotája volt. A polgári törvényesség alapja „a magántulajdon sérthetetlenségének" elve, ami természetesen nem a kisember védelmét jelenti, - hisz annak a nyakára azért nyugodtan járhat a végrehajtó, - hanem a nagy tőkések milliós jövedelmének biztosítéka.

A szocialista, illetőleg népi demokrata forradalomnak, a forradalom vezető erőinek, a munkásságnak es a többi dolgozónak vívmányait a győzelmes forradalom szüleménye, az ország alaptörvénye, - az alkotmány biztosítja. Minden törvény, fontos intézkedés kiadása az alkotmány szellemében történik.

Május 9-i alkotmányunk fő elvei, hogy minden hatalom egyedüli forrása a nép és az egész nemzetgazdaság a népet szolgálja.

Alkotmányunk így kifejezi a nép akaratát, mely az 1945-ös forradalomban és az 1948-as februári eseményekben nyilvánult meg. Az 1948 május 9-én elfogadott alkotmányt a szocializmushoz vezető út alkotmányának nevezhetjük.

A marxista eimélet helyesen tanítja, hogy az alkotmány, bár az ország legfontosabb törvénye, mégsem program. Az élet gyors fejlődése - a mi esetünkben a társadalom szocialista átalakulása - időnként megköveteli alkotmányunk módosítását is. Emlékezzünk csak vissza az 1956-ban eszközölt nagy fontosságú módosításra a szlovák nemzeti szervek hatáskörének kiszélesítésével kapcsolatban. Ebből is láthatjuk, hogy amint Szlovákia népgazdasági és társadalmi viszonyai nagymértékben megváltoztak, az élet magaval hozta az alkotmány megváltoztatását is.

Első népi demokratikus alkotmányunk 10 éves születésnapja alkalmából érdemes visszapillantani arra az ádáz harca, melynek' elfogadtatásáért 1948 februárja előtt kommunista pártunk folytatott. A reakció a legszívesebben az 1920-as évek csehszlovák alkotmányát hagyta volna érvényben. Ebben az esetben persze az államosítást, a földreformot alkotmányellenesnek nyilváníthattak volna. Emlékezetünkben él még (alán az, mennyire féltek a nép ellenségei a népi demokratikus rendszer törvényesitésétöl. Dr. Benes egyszer kijelentette, hogy felesleges a népi demokrácia elveit hangsúlyozni, hisz maga a demokrácia néphatalmat jelent (demosz - görögül nép). Benes okoskodása persze csak palástolta azt a tényt, hogy az 1920 évi alkotmányban bár benne volt a demokrácia elve, a „demokrácia" csendőrei Krompachyban, Duchcovon, Kosuty-ban vagy Haburán mégis „ólommal" etették a munkát és kenyeret követelő proletárokat.

Május 9-i alkotmányunkat áthatja a szocialista humanizmus szelleme. Minden állampolgárnak biztosítja a munkához, művelődéshez és egéstséghez való jogát. A házasság, a család és az anyascg az állam védelme alatt áll, a törvény gondoskodik a többgyermekes családok szociális helyzetéről, a terhes asszonyok egészségéről és anyagi biztosításáról. A dolgozó asszonyok 18- hetes fizetett anyasági szabadsága egyike a leghosszabbaknak a világon.

Természetesen az állampolgároknak nemcsak jogaik, de kötelességeik is vannak. Sajnos, erről még sokan megfeledkeznek és csak a jogcikra hivatkoznak. Pedig a jogokai mindig csak a kötelességekkel karöltve lehet érvényesíteni.

A május 9-i alkotmány 10. évfordulójának fő üzenete:- Légy hú hazádhoz, becsüld a nép vagyonát, a népi demokratikus rendszert, a békét és biztonságunkat.

Szigeti Gy.

„Westphalen Jenny nélkül Marx Károly sohasem válhatott volna azzá, akivé lett.” —- Ezekkel a szavakkal illeti Marx legfiatalabb leánya édesanyja érdemeit apja nehéz, küzdelemmel teli életében.

Amikor Marx Károly 140. születésnapját (1818. V. 5.) ünnepük szerte a világon - akinek alkotása a szocializmus útmutatója meg kell, hogy emlékezzünk arról a nagyszerű asszonyról is, aki minden téren segítette Marx műveinek létrejöttét.

Példás házas- és boldog családi életükről számtalan levél és megemlékezés tanúskodik. Az annyira elfoglalt tudós mindig szakított időt arra, hogy vasárnaponként kiránduljon családjával, és hogy gyermekeinek meséljen. Amikor megnőttek együtt olvasták, tanulták Homéroszt, Goethét és Shakespearet. Emlékezetből idézett az egész család e nagyságok műveiből.

Marx imádta feleségét, akivel együtt szenvedte végig a megpróbáltatások évtizedeit. Szerelmük ideális volt, házasságuk minden próbát kiállt. A sok keserű bánatot közösen viselték. Jenny szépsége, jósága és éles esze ritkán előforduló egységet képezett.

Marx sohasem felejtette el édesapja intő szavait, amikor 18 éves korában eljegyezte a 22 éves Jennyt, amely titokba csak Marx édesapját avatták be.

— Óriási felelősséggel tartozol ennek a tökéletes lénynek — mondotta Marx édesapja -, aki felbecsülhetetlen áldozatot hozott érted. Lépéséről szülei nem tudnak, vagy talán nem akarják tudomásul venni. Csak józan, hideg ésszel lehet felbecsülni azt, amit Jenny ezzel a lépésével érted tett. — (Jenny nemesi, Marx polgári származású volt.)

Bár Marx pontosan végezte tanulmányait, doktorátust szerzett, mégis hét évig tartott, amíg egymáséi lehettek. Marx eredeti szándéka az volt, hogy a tudományos munkának szenteli életét, de harcos politikai temperamentuma és az üldözés, amely abban az időben minden haladó szellemű tudós osztályrésze volt, lehetetlenné tette számára a tudományos pályán való érvényesülést, — különösen a porosz egyetemen.

Egy ideig a „Rheinische Zeitung" (Rajnai Újság) — ellenzéki lap — főszerkesztője, mely lap Marx vezetése alatt forradalmi demokratikus újsággá lett. 1843-ban betiltják a lapot.

1837-ben már nem volt titok, hogy Jenny és Károly jegyesek, mégsem kelhettek egybe, mert családjuk álszenteskedő vallásossága minden eszközt megragadott, hogy a fiatalokat szétválasszák és megkeserítsék életüket. Ekkor már mindkét apa — akik haladó szellemű, nagy műveltségű férfiak voltak, s akik gyermekeik mellett állottak — nem voltak az élők sorában. - Mindkét család vagyonos volt, de a legnehezebb időkben, a

Heine Henrik Párizsban Marx Károly és Jenny társaságában.

nélkülözések elképzelhetetlen nyomorúságában sem támogatta az 1843-ban összeházasodott fiatalokat. Három gyermeküket kellett eltemetniük a hat közül, akiknek nem tudták megszerezni a legszükségesebb táp- és gyógyszereket.

Életük nagy részét, megtűrt emigránsokként Franciaországban, Belgiumban, Angliában töltötték.

A zseniális tudós 24 évig dolgozott világot átalokító műve „A tőke" első kötetén. Közben mint újságíró kereste meg családja fenntartásához a legszükségesebbeket. Alig néhány újság közölte írásait, mert azokban keserűséggel, haraggal irt és élesen bírálta a reakciós rendszereket. Szociális kérdésekkel foglalkozott. Cikkeiből a meggyőződéses demokrata beszélt. Marx munkáiban mindig filozófiai materializmusa jutott kifejezésre.

Lakbérbátralék miatt kilakoltatják Marxot és családját. Ami értéke még volt, az a zálogházba vándorolt. Enges anyagi támogatása nélkül alig tudta volna biztosítani a népes család létfenntartását. Elképzelhető, hogy milyen lelkitusa és gyötrődés után vett tollat a kezébe Jenny, — mert már a pék sem akart hitelezni, — hogy Engels sürgős segítségét kérje.

Férje munkájában tevékeny részt vett. Nemcsak kéziratait másolta és készítette elő a nyomda részére, de minden Írását meg is bírálta. Felesége szavára, véleményére nagy súlyt helyezett.

Amikor elterjedtek Marx tanai, megalapították az Internacionálét és Marx Károly az első sorokban állt, ez mindenért kárpótolta Jennyt, az éveken át tartó nyomorért, fájdalomért és az igazságtalanságokért.

67 éves korában, 1881-ben halt meg Marx Jenny. A sírnál Engels búcsúztatta Jennyt, akit mint a világ előtt ismeretlen hőst örökítette meg. „Eles bírálatra képes, eszes, politikai érzékű, erős akaratú és az ügyért szenvedélyesen küzdő asszony, aki majd 40 éven át dolgozott a mozgalomért. Sokan az emigránsok közül sokáig fogják hiányát érezni ennek az asszonyoknak és bátorító és okos tanácsainak. Marx Jenny bátor, nem dicsekvő, okos, becsületes tanácsokat adott, és olyan asszony volt, aki legnagyobb boldogságát abban lelte, hogy másokat boldoggá tett."

Londonban, közös sírban nyugszik férjévei.

F. H. könyve nyomán L. Z.

7