Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-05-01 / 9. szám

----------------L—----” -------------------­Kedves Olvasóink! Ma új rovatot kezdünk, címe „Négyszem­közt", melyben Katalin barátnőjével beszél­get. Katalin azt az egészséges nézetet vall­ja, hogy az őszinteség egyike a legszebb tulajdonságoknak, melyet a barátnők közt is ápolni kell. Még akkor is, ha néha fáj­dalmat okoz. Sokkal nagyobb csalódást okoz, ha valakit a háta mögött szapulunk. Ezt idővel úgyis visszamondják neki. A ba­rát, barátnő név csak azt illeti, akiben meg­bízhatunk, hogy mindenkor, mindenben, mindenhol őszintén megmondja vélemé­nyét, őszintén tanácsol, őszintén kész raj­tunk segíteni. Várjuk, hogy kedves Olvasóink is bekap­csolódnak Katalin és barátnője vélemény­cseiéjébe. A szerkesztőség. Amikor tegnap bejelentés nélkül meglá­togattalak, nem sejthettem előre, milyen meglepetés ér. Alighogy átléptem kaputo­­kat ^lármára lettem figyelmes. Ujjé, vesze­­ke<|&&, szomszédasszonyok civakodnak! — ibftgjgfottam meg magamban. Mennél ma­­róemro jutottam a lépcsőházban, annál hallatszott a perpatvar. A sza­­'VökbóL kivehettem, hogy miről is folyik P ' A veszekedés tárgyát a folyosón Írtu képezte. Csúnya szavakkal il­­nást a veszekedők, mint pl.: ,,Ma­­erre: „Maga is egy finom kis ívújra valami hasonló megjelölés, ^nemben röpködtek a „jelzők" lem magam azokért, akik női mi­­civetkőzve — s rendszerint valami butaságért — botrányt csinálnak. S ha tud­nák, hogy ilyenkor milyen visszataszító a külsejük is! Mintha a szennyesüket szellőz­tetnek a nyilvánosság előtt! Környezetük fi­gyeli őket, s úgy szórakozik, akár a cirkusz­ban. Nincs olyan dolog, amit ne lehetne nyu­godtan elintézni. Az üzletben se hangos­kodjunk, vajon ki van soron. Lépjünk félre, mérjük végig csöndben nz illetőt, aki vesze­kedni szeretne. Megállítjuk így a szóárada­tot, s lefegyverezzük a hangoskodót. A körül­­óllók szimpátiáját is bizonyára megnyerjük. Lármával és civakodással még senki sem szerzett tekintélyt. Felértem a negyedik emeletre — és mit látok. Téged, Margit, amint a szomszéd­nőddel veszekszel! Ószintén mondva — nem ismertem rád. A hajad kócos volt, arcod a méregtől eltorzult, öltözéked rendetlen, i Ez volna Margit, az a bájos, az az örökké mosolygó teremtés, ahogy körünkben is­merjük? Legszívesebben észrevétlenül el­tűntem volna! De megpillantottál. Tegnap nem mondtam meg mindezt, mert izgalmadban újra elmondtad volna ezt a csekélység miatt kitört botrányt a szom­szédnőddel, amit feleslegesnek tartok. Ma már megnyugodtál, s ha higgadtan vissza­tekintesz a történtekre, talán belátod, hogy igazam volt. 6 üdvözöl г1 800, az EFSZ ben pedig 600 brigádórát vWwták asszo­nyaink, leányaink. Ezen kötelezettségválla­lásokat pártunk XI. kongresszusa tiszteletére tették. őzalacsi Katalin. D E R N Ö A dernői asszonyok és lányok azt akar­ják, hogy községük olyan szép legyen, akár egy ékszerdoboz. Összefogtak és megbe­szélték, hogy az EFSZ-ben és a falu szépí­tésén 2 000 órát fognak ledolgozni. Karcagi A. SZEPSI Járásunkban az NDNSZ IV. kongresszusá­nak tiszteletére 250 db. kézimunka gyűlt össze. Ebből 71-t a szepsi asszonyok es leá­nyok ajándékoztak. A nemzetközi szolidaritás gyönyörű meg­­mozdplását így is bizonyítják a szepsi járás asszonyai, leányai. Németh Magda. OROSZKA Értékes kötelezettségvállalásokat tettek asszonyaink pártunk XI. kongresszusának tiszteletére. Hogy csak néhányat említsek: Az egyénileg gazdálkodók és a szövetkeze­ti tagok terven felül 11150 I tejet, 5 680 <ojást, 2 100 kg sertéshúst, 850 kg marha­húst adnak be. A közeljövőben építendő kultúrhózon 9 565 brigádórát fognak ledol­gozni. A te! folyamán rendezett különféle akciók кЫ jövedelméből a nöbizottság St^Koronát .jjánlottTeP^uraromaz szépítésére. A nö­­^bízottság tagjai május 1-e tiszteletére kü­lön 350 brigádórát fognak ledolgozni a kul­­túrház építésén. Oroszke asszonyai mindenképpen hozzá­járulnak ahhoz, hogy községük négy év alatt teljesítse az ötéves tervet. GÖMÖRSÍD Sebó J. Véget ért a kézimunka-akció. Az ajándé­kokat már átadtuk a JNB-n. Községünk asszonyai szeretettel küldték tengerentúli nővéreinknek útiköltségeik fedezésére az apró figyelmességeket. A tavaszi munkálatok mór régen folya­matban vannak. A 10 hektár dohány és 2 ha kertészet, amelyet mi nők művelünk, rendszeres munkát követel. Harmincon va­gyunk asszonyok ebben a csoportban. A többi asszony, leány a mezőn dolgozik. Sertésállományunk Csavnyicky Rozáliára és férjére van bízva, akik már négy éve dol­goznak ezen a szakaszon. A hétgyermekes anya teljes odaadással végzi feladatát, hogy a reá bízott sertések súlyban jól gya­rapodjanak. A faluszépítési akció keretében már két útszakaszt köveztek ki. A nőbizottság meg­győző munkáját nagy megértéssel fogadto és hajtotta végre községünk lakossága. Bene Mária. Répaegyelés A szövetkezet tavaly alakult meg nálunk. Az első év jól sikerült. így érthető volt, hogy a kisparasztok gondolkozni kezdtek a szö­vetkezetbe való belépésről. Torma János, kéthektáros kisparaszt is el­határozta, hogy belép feleségestől. - Igaz, nem fiatal emberek már, ö 60, a felesége 56 éves, de még néhány esztendőt „lehúz­hatnak", ha szolgál az egészség. Mikor jelentkeztek, a vezetőségnek aggá­lyai támadtak. Minek nekünk ilyen törődött ember? Az asszony biztosan otthon marad, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Hosszas huzavona után, végre is igen ke­vés lelkesedéssel, de befogadták Tormáé­­kat. A férfit gyalogmunkára osztották be. El­végezte, amit rábíztak. Tavasszal mindenkinek kiosztották a répa és a kukoricoterületet. - Jött a répaegye­­iés. A szövetkezet nötagjai és a családtagok kivonultak répát egyelni. Minden család mozgósította minden munkaerejét. - Minél többen legyünk, - mondták, - hogy hama­rább menjen a munka. Tormáné is kiállt, egymaga a jókora répa­földre. Neki nincsen már kiskorú gyereke, az unokája még gimnazista, annak tanulnia kell. A többi parcellán mindenütt legalább négy-öt ember szorgoskodott. Mondták is neki: „No, Terka néni, nagy fába vágta a fejszéjét, nehogy az Annanapi búcsú itt találja magát!"- Átugrok én három olyat is, mint ti vagytok! - mondta Terka néni és nyugodtan vetközódni kezdett. Levetette a blúzát, a jobbik szoknyáját, öreg elhasznált kötényt vett elő a szatyorból, fejkendöjét hátrafelé kötötte meg, aztán nekilátott. A kis egyelő-kapát az ura már otthon kikalapálta, megreszelte. Megfogta mind a két kezével és elindult. Meghajolt derékkal haladt végig a hosszú sorokon, ki sem egye­nesedett a sor végéig. - Amikor a sor vé­gére ért, pihent egy kicsit, aztán újra kezd­te. Megállás nélkül dolgozott délig. Akkor hazament baromfit etetni, a főtt ételt meg­­melegiteni az embernek és enni valamit. Ebed után újra kezdte és napestig dol­gozott. A többi parcelláról mindjobban figyelték. Mikor már nyilvánvaló volt, hogy többet végez egymaga, mint közülük ketten-hár­­man, odajöttek s megnézték, pontos munkát végez-e? Mert a répaegyelés elég kényes munka és nem lehet elsietni. Az egyes nö­vények közötti távolságnak egyformának kell lennie, a meghagyott répát egy kis földdel körül kell támogatni és mindig az erősebb, a fejlettebb növényt kell meghagy­ni. Hiaba nézték meg közelről Terka néni munkáját, az hibátlan volt. Három napig dolgozott egyfolytában és készen lett az egyeléssel, mialatt a többi család a felénél sem tartott. Bámulva nézte mindenki üte­mes és fáradhatatlan munkáját. Terka néni ügyességének hire ment az egész faluban. Mindenki megmosolyogta az esetet. Különösen az idősebbek örültek ne­ki. „Érünk mi még annyit, mint ezek a hety­ke fiatalok", — mondták és ez Terka néni számára olyan elégtétel volt, hogy még a derékfájásról is megfeledkezett. Cs. E.

Next

/
Thumbnails
Contents