Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-05-01 / 9. szám
----------------L—----” -------------------Kedves Olvasóink! Ma új rovatot kezdünk, címe „Négyszemközt", melyben Katalin barátnőjével beszélget. Katalin azt az egészséges nézetet vallja, hogy az őszinteség egyike a legszebb tulajdonságoknak, melyet a barátnők közt is ápolni kell. Még akkor is, ha néha fájdalmat okoz. Sokkal nagyobb csalódást okoz, ha valakit a háta mögött szapulunk. Ezt idővel úgyis visszamondják neki. A barát, barátnő név csak azt illeti, akiben megbízhatunk, hogy mindenkor, mindenben, mindenhol őszintén megmondja véleményét, őszintén tanácsol, őszintén kész rajtunk segíteni. Várjuk, hogy kedves Olvasóink is bekapcsolódnak Katalin és barátnője véleménycseiéjébe. A szerkesztőség. Amikor tegnap bejelentés nélkül meglátogattalak, nem sejthettem előre, milyen meglepetés ér. Alighogy átléptem kaputokat ^lármára lettem figyelmes. Ujjé, veszeke<|&&, szomszédasszonyok civakodnak! — ibftgjgfottam meg magamban. Mennél maróemro jutottam a lépcsőházban, annál hallatszott a perpatvar. A sza'VökbóL kivehettem, hogy miről is folyik P ' A veszekedés tárgyát a folyosón Írtu képezte. Csúnya szavakkal ilnást a veszekedők, mint pl.: ,,Maerre: „Maga is egy finom kis ívújra valami hasonló megjelölés, ^nemben röpködtek a „jelzők" lem magam azokért, akik női micivetkőzve — s rendszerint valami butaságért — botrányt csinálnak. S ha tudnák, hogy ilyenkor milyen visszataszító a külsejük is! Mintha a szennyesüket szellőztetnek a nyilvánosság előtt! Környezetük figyeli őket, s úgy szórakozik, akár a cirkuszban. Nincs olyan dolog, amit ne lehetne nyugodtan elintézni. Az üzletben se hangoskodjunk, vajon ki van soron. Lépjünk félre, mérjük végig csöndben nz illetőt, aki veszekedni szeretne. Megállítjuk így a szóáradatot, s lefegyverezzük a hangoskodót. A körülóllók szimpátiáját is bizonyára megnyerjük. Lármával és civakodással még senki sem szerzett tekintélyt. Felértem a negyedik emeletre — és mit látok. Téged, Margit, amint a szomszédnőddel veszekszel! Ószintén mondva — nem ismertem rád. A hajad kócos volt, arcod a méregtől eltorzult, öltözéked rendetlen, i Ez volna Margit, az a bájos, az az örökké mosolygó teremtés, ahogy körünkben ismerjük? Legszívesebben észrevétlenül eltűntem volna! De megpillantottál. Tegnap nem mondtam meg mindezt, mert izgalmadban újra elmondtad volna ezt a csekélység miatt kitört botrányt a szomszédnőddel, amit feleslegesnek tartok. Ma már megnyugodtál, s ha higgadtan visszatekintesz a történtekre, talán belátod, hogy igazam volt. 6 üdvözöl г1 800, az EFSZ ben pedig 600 brigádórát vWwták asszonyaink, leányaink. Ezen kötelezettségvállalásokat pártunk XI. kongresszusa tiszteletére tették. őzalacsi Katalin. D E R N Ö A dernői asszonyok és lányok azt akarják, hogy községük olyan szép legyen, akár egy ékszerdoboz. Összefogtak és megbeszélték, hogy az EFSZ-ben és a falu szépítésén 2 000 órát fognak ledolgozni. Karcagi A. SZEPSI Járásunkban az NDNSZ IV. kongresszusának tiszteletére 250 db. kézimunka gyűlt össze. Ebből 71-t a szepsi asszonyok es leányok ajándékoztak. A nemzetközi szolidaritás gyönyörű megmozdplását így is bizonyítják a szepsi járás asszonyai, leányai. Németh Magda. OROSZKA Értékes kötelezettségvállalásokat tettek asszonyaink pártunk XI. kongresszusának tiszteletére. Hogy csak néhányat említsek: Az egyénileg gazdálkodók és a szövetkezeti tagok terven felül 11150 I tejet, 5 680 <ojást, 2 100 kg sertéshúst, 850 kg marhahúst adnak be. A közeljövőben építendő kultúrhózon 9 565 brigádórát fognak ledolgozni. A te! folyamán rendezett különféle akciók кЫ jövedelméből a nöbizottság St^Koronát .jjánlottTeP^uraromaz szépítésére. A nö^bízottság tagjai május 1-e tiszteletére külön 350 brigádórát fognak ledolgozni a kultúrház építésén. Oroszke asszonyai mindenképpen hozzájárulnak ahhoz, hogy községük négy év alatt teljesítse az ötéves tervet. GÖMÖRSÍD Sebó J. Véget ért a kézimunka-akció. Az ajándékokat már átadtuk a JNB-n. Községünk asszonyai szeretettel küldték tengerentúli nővéreinknek útiköltségeik fedezésére az apró figyelmességeket. A tavaszi munkálatok mór régen folyamatban vannak. A 10 hektár dohány és 2 ha kertészet, amelyet mi nők művelünk, rendszeres munkát követel. Harmincon vagyunk asszonyok ebben a csoportban. A többi asszony, leány a mezőn dolgozik. Sertésállományunk Csavnyicky Rozáliára és férjére van bízva, akik már négy éve dolgoznak ezen a szakaszon. A hétgyermekes anya teljes odaadással végzi feladatát, hogy a reá bízott sertések súlyban jól gyarapodjanak. A faluszépítési akció keretében már két útszakaszt köveztek ki. A nőbizottság meggyőző munkáját nagy megértéssel fogadto és hajtotta végre községünk lakossága. Bene Mária. Répaegyelés A szövetkezet tavaly alakult meg nálunk. Az első év jól sikerült. így érthető volt, hogy a kisparasztok gondolkozni kezdtek a szövetkezetbe való belépésről. Torma János, kéthektáros kisparaszt is elhatározta, hogy belép feleségestől. - Igaz, nem fiatal emberek már, ö 60, a felesége 56 éves, de még néhány esztendőt „lehúzhatnak", ha szolgál az egészség. Mikor jelentkeztek, a vezetőségnek aggályai támadtak. Minek nekünk ilyen törődött ember? Az asszony biztosan otthon marad, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Hosszas huzavona után, végre is igen kevés lelkesedéssel, de befogadták Tormáékat. A férfit gyalogmunkára osztották be. Elvégezte, amit rábíztak. Tavasszal mindenkinek kiosztották a répa és a kukoricoterületet. - Jött a répaegyeiés. A szövetkezet nötagjai és a családtagok kivonultak répát egyelni. Minden család mozgósította minden munkaerejét. - Minél többen legyünk, - mondták, - hogy hamarább menjen a munka. Tormáné is kiállt, egymaga a jókora répaföldre. Neki nincsen már kiskorú gyereke, az unokája még gimnazista, annak tanulnia kell. A többi parcellán mindenütt legalább négy-öt ember szorgoskodott. Mondták is neki: „No, Terka néni, nagy fába vágta a fejszéjét, nehogy az Annanapi búcsú itt találja magát!"- Átugrok én három olyat is, mint ti vagytok! - mondta Terka néni és nyugodtan vetközódni kezdett. Levetette a blúzát, a jobbik szoknyáját, öreg elhasznált kötényt vett elő a szatyorból, fejkendöjét hátrafelé kötötte meg, aztán nekilátott. A kis egyelő-kapát az ura már otthon kikalapálta, megreszelte. Megfogta mind a két kezével és elindult. Meghajolt derékkal haladt végig a hosszú sorokon, ki sem egyenesedett a sor végéig. - Amikor a sor végére ért, pihent egy kicsit, aztán újra kezdte. Megállás nélkül dolgozott délig. Akkor hazament baromfit etetni, a főtt ételt megmelegiteni az embernek és enni valamit. Ebed után újra kezdte és napestig dolgozott. A többi parcelláról mindjobban figyelték. Mikor már nyilvánvaló volt, hogy többet végez egymaga, mint közülük ketten-hárman, odajöttek s megnézték, pontos munkát végez-e? Mert a répaegyelés elég kényes munka és nem lehet elsietni. Az egyes növények közötti távolságnak egyformának kell lennie, a meghagyott répát egy kis földdel körül kell támogatni és mindig az erősebb, a fejlettebb növényt kell meghagyni. Hiaba nézték meg közelről Terka néni munkáját, az hibátlan volt. Három napig dolgozott egyfolytában és készen lett az egyeléssel, mialatt a többi család a felénél sem tartott. Bámulva nézte mindenki ütemes és fáradhatatlan munkáját. Terka néni ügyességének hire ment az egész faluban. Mindenki megmosolyogta az esetet. Különösen az idősebbek örültek neki. „Érünk mi még annyit, mint ezek a hetyke fiatalok", — mondták és ez Terka néni számára olyan elégtétel volt, hogy még a derékfájásról is megfeledkezett. Cs. E.
