Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-05-01 / 9. szám
hogy újabb bizonyítékot terjesztettek eléje, amely részleges bevallásra kényszerítette. A jegyzőkönyvek minden oldalán sajátkezüleg odaírta: „Látta, jóváhagyta Sliacan''. A sorok között itt-ott javításokat is eszközölt és odaírta, hogy e javítások tőle származnak. „Emlékszem, hogy a Hlinka-gárda rohamosztagának tagjai a misénél ministráltak nekem és arra is emlékszem, hogy néhányat közülük gyóntattam is." — Olvasom a jegyzőkönyvek egyikében. — Sliacan úr, tudott azokról a tömeggyilkosságokról, amelyeket a rohamosztag tagjai hajtottak végre? — Nem tudtam. — De hiszen azt vallotta, hogy a gyilkosokat gyóntatta is! — A gyónásról nem beszélhetek. — Milyen áron oldotta fel bűneik alól azokat az embereket, akik tíz, húsz, sőt több ártatlan embert is meggyilkoltak? Szeme a semmibe tekint, amikor válaszol. — Minden esetet külön kell megítélni. mm — Mondjuk, hogy respektálom papi meggyőződését, hogy hallgat a gyónásnál hallottakról annak árán is, ha ezzel további százak halálát teszi lehetővé. De hogyan magyarázza meg azt a tényt, hogy a szörnyű gyilkosságok végrehajtóival politikailag tovább is együttműködött és a gárdistáknak hivatalosan kijelölt lelkiatyja volt? Sliacan hallgat. Az álszenteskedő mosoly ráfagyott az arcára. — Előző vallomásában mondta, hogy a gárdistáknak előadásokat tartott többek között a tízparancsolat értelméről is. Hogyan magyarázta nekik az ötödik parancsolatot „Ne ölj!"? Megint hallgat, tekintete nyugtalanul fut a helyiség egyik pontjáról a másikra. Szenteskedő mosolyától, melyet ott felejtett az arcán, a gyomrom tájékán émelygést, rosszullétet érzek. Csodálom a vizsgálóbíró nyugalmát, türelmét. Hogyan bírja ezt nézni, hallgatni nap-nap után? Egyben kezdek félni saját magamtól, mert érzem, hogy ezektől az emberektől sajnálom a központi fűtéses cellákat, a tiszta ruhát, a cellák ajtaja előtt függő hófehér törülközőket és az emberséges bánásmódot, melyben részük van. Mert eddig egyetlen fogolytól se felejtettük el megkérdezni, hogyan bánnak velük a börtönben. Laco, a Hlinka-gárda Krupinában székelő rohamosztagának helyettes parancsnoka azt válaszolta: Emberségesen. — Hogyan vallattak maguk, gárdisták? — Mi kínoztunk is. Mikor feltettem a kérdést Sliacan lelkésznek, rámfüggesztette vizenyős szemét és bocsánatkérő mosollyal, alázatoskodó hangon mondta: — A koszt jó. Csak — néha a vizsgálóbíró úr elveszti a türelmét és hangosabban beszél. Ez olyan rossz hatással van rám. ■Rámeredtem. A belső reszketés, amely eddig rabul tartott, még jobban felerősödött bennem. Éreztem, hogy nem bírom tovább idegekkel. Vagy kiabálni, vagy sírni kellene, hogy feloldódjon bennem az a nagy feszültség, mely a szörnyű gyilkosságok részleteinek hallatára felgyülemlett bennem. Mikor alázatosan lehajtott fejjel kiment a helyiségből, némán néztem a vizsgálóbíró felé. Azért az ő keze is reszketett egy kissé, amikor cigarettára gyújtott. Gajdács Irén. OKKE SDNt VfBOR V ET.iieloi r p, rf* ‘“'им RT NY LIST v SMBTNEJ MAIBIKE BtVALÍHO MAT У___К r u P i-BJS-V KA STRANE—Si-POD C1SL0M VOSVAZKU-X- -NASTRAH ]E zapISANE Deft, meeiac, rok . mi«to ftmrü» 14.12.1944 /Stmiety a samyrl/ К r v p t n Judit* Arn«&» • Menő » priezvisko Povolanle Stav Bydlisko Pohlavie Deft, roeslac. rok • ml«1» narodenia 6 roőná Menő a prlezvisko pozoe tklébo roaoiela M»í » PÚM*»“ redlto» zomretého Prtfclna smrtl Jr.yu-7'П Lengyel I r.f.U'na ZaV rale úderc* ■hu 2., 3., 4. Apa, anya és kisleányuk. A Banská Bystrica melletti Kremnicka határában több mint 700 embert kaszáltak le a gárdisták és németek golyói. Köztük volt a Gröner család is. íabradski Vrbovok 1. Lengyel Eugen orvos 8 éves kisleánya, akij nek puskatussal verték szét a fejét. Agika szüleivel együtt meghalt 1944 december 14-én a 1 Krupina melletti tömegmészárlás áldozataként. 5. Kornélia Keme kisleányával. Szintén a Kremnickai tömegmészárlás áldozatai. 5
