Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-04-01 / 7. szám
Nagy a készülődés hazánkban is a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség IV. kongresszusára. Autószómra szállítják a kis ajándékokat a Csehszlovákiai Nők Bizottsága épületébe. Ezek a kis kézimunkák arra szolgálnak, hogy árukból fedezzék a kapitalista és gyarmati országok küldötteinek útiköltségét a kongresszusra. Becsüljük meg azokat, akik új életünk úttörői voltak. Fülöp Róza néni is közülük való.- Miért és hogyan lettem harmincöt évvel ezelőtt Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagja? Hát elmondom. így kezdtük beszélgetésünket a 72 éves nagymamával.- 188ó-ban születtem. Tizenkét éves koromban mór a perbenyiki grófi birtokon cselédeskedtem. Nagy szükség volt a keresetre, hiszen kilencen voltunk testvérek. Tizenhét éves koromban kimentem Amerikába. De itt is csak az voltam, ami otthon: cseléd. Hazajöttem, férjhez mentem, s újra szerencsét próbáltam. Most mór a férjemmel együtt mentünk Amerikába. Ott tudtam csak meg igazán, mit jelent kiszipolyozni a munkásembert. Ott kezdtem gyűlölni a ki. zsókmányolókat.- 1922-ben hazajöttünk. 1923-ban beléptünk a pártba. Ettől kezdve részt vettünk a munkásmozgalomban, később az illegális mozgalomban. Bár férjem már 75 éves, mégis eljár az EFSZ-be dolgozgatni, én csak az agitkettősök sorában veszek részt az építésben. Nem kényszerít rá senki, van szép nyugdíjunk, de a hála, a köszönet hajt bennünket a munkába. Meg kell becsülni jó, boldog életünket és tovább kell harcolni a fiatalok még szebb jövőjéért. Szeretném, ha ifjúságunk jobban megbecsülné rendszerünket és több szeretettel építené a szocializmust. Ez a néhány sor egy hosszú életküzdelemról beszél. A hit, az akarat és a hála megtestesítője Róza néni és férje, akiktől tanulhatunk és akikről példát vehetünk. Cs. B. QCedüeá Qfílunkatázáaink / Március 8-át joggal nevezhetjük a béke manifesztációjának. A városban, községben díszbe öltöztek az emberek, gyermekek, s a kultúrházak, üzemi klubhelyiségek, iskolák virágoskert benyomását keltették, hogy méltón megünnepelhessék a nemzetközi nőnapot, amely egyben az anyák napja is volt. Még egy évben sem kaptunk annyi beszámolót és levelet, mint az idén. Sajnos, nem közölhetjük le helyszűke miatt ezeket. Fogadják hálás köszönetünket kedves olvasóink, munkatársaink, barátaink azért a sok szép és lelkesedéssel irt soraikért, valamint meghívásukért erre a nagy ünnepünkre. Ha nem is tudjuk leközölni írásaikat, de büszkén továbbítottuk ezeket a Csehszlovákiai Nők Bizottságának, hogy megőrzésre méltó helyet kapjanak kiadóhivatalunk irattárában. PÁRKÁNY A szerkesztőség. A nőbizottság a tél folyamán több orvosi előadást, orosz nyelvtanfolyamot és kultúrbrigádot szervezett. Nagy sikerrel léptek fel a Februári győzelem 10. évfordulóján és a nemzetközi nőnapon a kultúrbrigód tagjai. Annak ellenére, hogy közülük sok a többgyermekes anya, mégis aktív togjai a tánccsoportnak és az énekkarnak. Malá n/Hronom, Gbelcén, Pavlován, Chlabán és Bajtaván varrótanfolyamot szerveztek a nőbizottságok. A község asszonyai és leányai nagy érdeklődéssel látogatták a tanfolyamokat. A járás békegyülésein 1750 asszony vett részt, akik hozzászólásaikkal és beküldött határozataikkal bebizonyították, hogy szívügyük a béke. A nők a falvak szocialista felépítése érdekében vállalták, hogy 52 családot nyernek meg a járásban az EFSZ-ek Számára. BÉLA A nőbizottság 12 tagja egyenként 1000 óra ledolgozását vállalta EFSZ-ükben pártunk XI. kongresszusa tiszteletére. Versenyre hívta a muzslai nőbizottságot a cukorrépa mielőbbi egyelésére és a hektárhozamok növelésére. Ez utóbbi kötelezettségvállalást az NDNSZ IV. kongresszusával kapcsolatban tette. SVODÉN A nőbizottság a C5ISZ ottani helyi szervezetével szorosan együttdolgozik, törődik a csoport kulturális fejlődésével és nevelésével. A tél folyamán sütőtanfolyamot rendeztek. Slovak Magda A Dolgozó Nő szerkesztősége továbbította a Sokolcéről érkezett 25 db kézimunkát a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottságának. Kiadóhivatalunk elküldötte az illetékes tengerentúli nöszövetségeknek ezeket az ajándékokat, melyekkel elősegítik több küldött részvételét az NDNSZ IV. kongresszusán. A Dolgozó Nő szerkesztősége ez úton mond hálás köszönetét azoknak az aszszonyoknak, leányoknak, akik ezen cselekedetükkel bebizonyították, hogy a nemzetköziség, a megértés, az összetartás és a segíteni akarás igaz hívei. A szerkesztőség. Forró Lajos bratislavai olvasónk azt panaszolja, hogy öregségi járadékából havi 50,- Kcs-t azon a cimen vonnak le, hogy kereső foglalkozást űz. Ezt helytelennek tartja, mert úgy értesült, hogy az új törvény megengedi, hogy az öregségi járadékos dolgozzon és keressen anélkül, hogy járadékát csökkentenék. Felelet: Az értesülés helyes. Ha az öregségi járadékos férfi betöltötte 65. életévét, illetve az öregségi járadékos nő a 60. életévet, de ennek ellenére továbbra is munkaviszonyban áll, öregségi járadékát továbbra is csonkítatlan összegben kapja. A 60—65 év közötti öregségi járadékos férfi és az 55-60 év közötti öregségi járadékos nőnél pedig az a szabály, hogy amíg járadékuk mellett továbbra is munkaviszonyban vannak, öregségi járadékuknak egyharmadát kapják. Minthogy Forró Lajos olvasónk 1957. január 1-én, amikor az új törvény életbe lépett, már 65 évnél idősebb volt, e naptól kezdve öregségi járadéka csonkítatlan öszszegben jár, tekintet nélkül arra, hogy állandó alkalmazásban van, ahol havi 900,esetleg 1000,- Kcs-t keres. Forró Lajos azonban az új törvény életbeléptetését megelőző három éven keresztül munkaviszonyban állt. A régi törvény pedig azt írja elő, hogyha a járadék és a kereset együtt meghaladják a havi 900,Kcs-t, a járadékot bizonyos kulcs szerint csökkenteni kell. Tekintve, hogy Forró Lajos elmulasztotta bejelenteni, hogy kereső foglalkozást űz, kb. 1800,- Kcs összegű túlfizetés keletkezett, amelyet a Szlovák Járadékbiztosító Hivatalnak jogában áll visszakövetelni és járadékból levonni. Forró Lajost egyben figyelmeztetjük, hogy ha 65 éves korán túl legalább két évig újból biztosítva lesz, ezen az alapon kérheti, hogy járadékát az új törvény alapján számítsák át. Dr. B. G. BOLY Figyelemre méltó versenyfelhívásról szeretnék beszámolni. A Bolyi Nyolcéves Középiskola József Attila pionírcsoportja — a legjobb a járásban nem pihen babérain, de versenyre hívta fel a járás összes pionírcsoportját. A bolyiak vállalták, hogy tizen közülük megszerzik az Ifjú Turista-jelvényt; 25 darab facsemetét, 100 tő virágot ültetnek az iskola kertjében vagy annak környékén. Tobábbá fokozzák a takarékosságot; szép krónikát készítenek, minél több ifjút, leányt szerveznek csoportjukba. Levelezést kezdenek a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztcfrsaság pionírjaival, nyáron pedig segítenek az EFSZ-nek, stb. Molnár J.