Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-04-01 / 7. szám

Találkozás a prágai Várban Március hetedikén esős este után veröré­­nyes reggelre ébredt Prága s csodálkozva nézte qzt p h°t hatalmas autóbuszt, ame­lyek minden kereszteződésen, ahol áthalad­tak, pár percre leállították a forgalmat. A Hradcany tornyai és tetői néhányszor fel­bukkantak és eltűntek a fák koronái mögött, melyek alig észrevehetően, de mégis ma­gukon viselték a tavasz jeleit, míg olydn kö­zelről nézhettük őket, hogy majdnem hozzá­juk értünk. A vár lépcsői. A virágtenger egészen messze, fölfelé kígyózott, ahol a termeket sejtettük, melyek az ünnepélyes pillanat ta­núi lesznek. Géppisztollyal kezükben, mint egyforma kőből faragott szobrok álltak a mi tiszteletünkre a belső őrség nőtagjai. Csak szemük egy-egy rebbenése árulja el, hogy ez a nap számukra is ünnep, hogy ők is iz­gatottak. A trónteremben fojtott hangon folyt a be­szélgetés. Az óra kilenc óra ötvenöt percet mutat. Még öt perc. Terézia Hromkovicová izgatottan gyűrögette kezében a papirost, melyről öt perc múlva fogja felolvasni be­szédét, mellette Anezka Hodinová-Spurná elvtársnö, a Csehszlovákiai Nöbizottság el­nöke, Jankovcová elvtársnö miniszterelnök­helyettes, Irena Durisová elvtársnö, a Cseh­szlovákiai Nők Szlovákiai Bizottságának el­nöke, az elnökség többi tagja és a többi nők álltak. Tekintetüket az ajtóra szegez­ték, melyen - mint sejtették - Novotny elv­társ fog a terembe lépni. Tapsvihar hangzott fel. A perc, melyre tü­relmetlenül vártak az asi, medzilaborcei, ha­zánk északi és déli részéről összesereglett asszonyok, elérkezett. A mély csendben úgy lémlett, hogy hallható a napsugarak rezgé­se a függönyökön. Terézia Hromkovicová a nők munkájáról, a múlt eredményeiről, a jövőről beszél és mindannyiunk, minden nő nevében igéri, hogy hazánk mindenkor megbízhat erőink­ben. Hangja nyugodtan cseng a helyiség­ben, a tegnapi lámpaláz valahová a mesz­­szeségbe tűnt s most úgy beszél államfőnk­höz, mint bármelyikünkhöz. Novotny elvtárs feleletét feszülten figyelik, mélyen szivükbe vésik szavait, melyek mun­kájukat értékelik, legfontosabb feladataikat vázolják és meghatottan fogadják jókíván­ságait legnagyobb ünnepükhöz. Rövid kéz­­szoritás és az elnök elvtárs rövid frissítőre hívja az asszonyokat a vár reprezentációs helységeibe. Novotny elvtársnak és feleségének a ven­déglátás nem könnyű feladata jutott. Hisz mindegyik asszony legalább néhány szót akar váltani velük. Csaknem két órán ke­resztül asszonyok gyűrűjében álltak és min­denféléről, munkájukról, gyermekeikről, ne­hézségeikről és örömeikről beszélgettek. S. L. 8 Soh iwiwi Ant. Novotny elvtárs és Anezka Hodinová-Spurná elvtársnö szívélyesen beszélget L. Miku­­lásková elvtársnővel, négygyermekes anyával, aki villamoskalauz, népbiró és a nőbizottság aktív dolgozója. o4 munkahelyeken. örömteli környezet, kedves figyelem fo­gadta az üzemekben, iskolákban és hivata­lokban, a műhelyekben és szövetkezetekben dolgozó nőket március 8-án. Munkatársaik jókívánságai, a kis virág ajándék és meg­becsülésük bebizonyította, hogy a nemzet­közi nőnap megünneplése hagyományossá válik már a munkahelyeken is. Ebből az alkalomból Jón Stencl, a Meg­bízottak Testületének alelnöke is 21 tagú női küldöttséget fogadott. A központi hiva­talok vezetői is felhasználták ezt az alkal­mat arra, hogy szívélyes kézfogással, kedves ajándékkal köszönjék meg legjobban dolgo­zó női munkatársaik eddigi ténykedését 1. Az ipar, mezőgazdaság, nemzeti bizott­ságok, a kultúra- és iskolaügy vonalán dol­gozó asszonyok küldötteit fogadta Jón Stencl elvtárs, a Megbízottak Testületének alelnöke 2. Mária Skovierová és Zuzana Riecanová EFSZ tagokat további 17 legjobb szövetke­zeti asszonnyal Michal Chudík, a mező- és> erdőgazdasági megbízott fogadta és aján­dékozta meg 3. Az építkezési iparban dolgozó 10 iegjobb dolgozó nőnek ing. Samuel Takác, az épí­tészeti megbízott a „legjobb dolgozó" ezüst jelvényét ajándékozta

Next

/
Thumbnails
Contents