Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-01-01 / 1. szám

dai'abokat rendeztünk, és a bevételből karácsonykor szeretetcsomagot osztottunk szét a rászorultaknak. Ekkor láttam, milyen keveset ad a kapitalista világ a gyerekeknek. Rádöbbentem a valóságra, hogy ezt a nyomort csakis a társadalmi rend megváltozása szüntetheti meg.

1945-ben a felszabadulás után Pányban kezdtem tanítani. Ettől kezdve valóra vált az álmom, nem volt több éhes, rongyos gyerek az iskolában. Ezután más problémák merültek fel. A szülők a testi jóléten kívül nem adnak eszmei nevelést az ifjúságnak. Emlékszem, amikor a nyomortól terhes levegőben tanítványaimnak arról meséltem, hogyan győzte le a kegyetlen királyt a nép fia, a furfangos

QfLtgjL^awkét axt tanít

Haját belepte a dér, de fekete szemében fiatal os tűz ég. Homlokán az élet barázdákat szántott. Negyven - két éve minden reggel belép a tanterembe, végignézi a szappanszagú, szöghajú embereket és munkába kezd. Negyvenkét éve dolgozik mint kertész, nyesegeti a fiatal fák vad hajtásait. Alkot mint művész. Az érintetlen gondolatvilágba belefesti a szépet, jót és nemeset. A lágy anyagból formálja a gyermekek jellemét.

Most itt iil velem szemben Lukács Dezső érdemes pedagógus, a somod i magyar iskola 64 éves igazgató tanítója. Elbeszélget á negyvenkét munkával telített évről. Minden egyes mondat után ott van egy élet bölcsessége, melyből szülők és gyermekek egyaránt tanulhatnak.

— Másképpen el sem tudtam képzelni az életet, csak úgy, hogy tanító leszek. Apám is tanító volt, olyan ember, aki minden pillanatát a népnek szentelte. Sok, sok ellenséget kellett legyőznie a faluban. Elsősorban a tudatlanságból eredő babonát. Abban az időben nagyon sok volt az írástudatlan, és a falusi ember gyereke nem tudta kijárni az iskolát. Nyáron pásztorkodott, télen ruhátlan volt. Ezért minden időt ki kellett használni. hogy a tudománynak legalapvetőbb részét, az olvasást és írást megtanulják. Apám a tanítói teendőkön kívül még ellátta a levélhordó, halottkém és húslátó munkáját is. Sőt a perlekedő szomszédok és házastársak is apámhoz jöttek tanácsért. A panasz végén, mindig ez a kórós állott — beszéljen a tanító úr az urammal, beszéljen a tanító úr az asszonnyal. A tanító szavának súlya volt az iskola falán kívül is.

Nem csoda tehát, hogy ezután én is a tanítói pályát választottam.

Igyekeztem apámhoz hasonlóan dolgozni. Tanítványaim éppen úgy, mint szüleik bizalmukba fogadtak. Beletekinthettem életükbe, ami bizony nem volt valami rózsás. Azt mondják ma, hogy a gyermeküket a szülő a múltban durva munkára használta. Pedig az apa. az édesanya akkor is könnyes szemmel, fájó szívvel nézte a munkában görnyedő gyenge derekat. A szülői szeretet azelőtt sem volt kisebb, mint ma. De kellett, hogy így készítsék elő a zsenge emberkéket a felnőttek durva, verejtékes munkás életére.

Mint fiatal tanító nagy lelkesedéssel igyekeztem enyhíteni a szegény gyermekek nyomorán. Tejakciót szerveztünk az iskolában. De ez sem segített sokat, mert sok gyereknek nem volt ruhája, amiben eljöhetett volna az iskolába a tejért. Színpásztorlegény, a szemek kigyúltak és a szájacskák hangtalanul utánam mondták a mese végét, — „és a nép boldog volt, mert elűzte a zsarnokot“. Ma sok szülői házban nem tűznek életcélt a gyermek elé, és a gyermek semmiért sem lelkesedik. Ha megkérdezzük tőle, mi szeretnél lenni, legtöbbször vállvonogatás a válasz. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a vidéki fiatalság között is burjánzik a „jampefc“ öltözködési mód és beszédmodor. Ezt természetesen a szülők terhére kell írnunk, akik majomszeretettel körülrajongják gyermekeiket, és azt akarják, hogy az öltözködésben különb legyen mint a másik.

Sok, sok fiatal pedagógus felkeres és tanácsot kór tőlem az ifjúság nevelését illetőleg. Ezeknek a tanítóknak azt tanácsolom :

Igyekezzenek a népért élni, mert amelyik tanítónak a felnőttek előtt nincs értéke, tanítása a gyermekek előtt is értéktelenné válik. A tanító ne idegenkedjék a köz érdekében bármilyen munkát elvállalni. Igaz, szocialista törvényünk ben benne van, hogy a tanító nem köteles a pedagógiai teendőkön kívül egyéb munkát végezni. Azt azonban semmilyen törvény sem biztosítja, hogy a tanítót mindenki köteles tisztelni. A megbecsülést a tanító áldozatos munkájával és példás magaviseletével vívhatja ki.

A pedagógusnak a nevelést nem szabad abbahagyni az iskolán kívül sem. Kultúregyesületbe kell tömöríteni a fiatalokat, hogy biztosítsuk szocialista nevelésüket. Itt alig észrevehetően megtanítjuk őket arra. hogy köszönni, helyet átadni az idősebbeknek, nőknek, nemes jellemre vall.

Ha színdarabot tanítunk, válasszunk mindig nevelő hatású darabot. Magyarázzuk el a darab hősének életcélját, jellemét, hogy a fiatalok eszményképet lássanak benne. Ugyanígy kell megértetnünk velük a könyvek tartalmát is.

Ne szakadjon meg a kapcsolat a tanítóval az iskolás kortól kezdve, az ifjú koron át egészen a szülői munkaközösségig.

Természetesen ehhez szükséges a felsőbb szervek megértése is, hogy a tanítókat ne helyezgessók évről-évre más helyre, mert így, sem tanítványaikat, sem szüleiket nem ismerhetik meg.

A szülőknek pedig csak annyit, hogy a gyermeknek ne csak a jelenje legyen a szemük előtt, hanem tudatosítsák magukban, hogy a gyermekkor az életben való helytállásra készít elő.

Szarka Istvánné

. z ifjúságvédelmi hivatal neve I ben felhívom mindazon szülők I figyelmét ás segítségét kérem, \r akiknek gyermekei szerető, de szigorú nevelésre szorulnak.

A gyermek nevelésének helyes módsze re igen tág fogalom. Minden ember más kópp éli életét, és ugyanakkor a külső je lenségek minden emberre másképpen hat nak. A gyermek kíváncsi, befolyásolható, fogékony és igyekszik megismerni az eléje táruló életet, amely még előtte ismeretlen. Tehát elsősorban a gyermek a családi környezetben találkozik az élet sokoldalú megnyilvánulásával. Ezért hívom az anyákat, szülőket, jöjjenek segíteni az ifjúság nevelő munkájában, mely elképzelhetetlen a szülő hozzájárulása nélkül. Senki nem érhet el ezen a téren olyan eredményt, mint a szülő, aki legjobban ismeri gyermeke lelkületét.

A gyermek életében fontos az iskola, másként kezd gondolkozni, mint addig. Az iskolás gyermek az első évben nagy gondot okoz. A gyermek fantáziája dolgozik és ráragad a körülötte lezajló események előnyös vagy káros hatása. A szülők a gyermekek csapongó gondolatmenetét ésszerűen és élettapasztalatok alapján irányíthatják. A gyermek, mivel kíváncsi, könnyen letérhet a helyes útról. Elegendő egy könyv, film vagy családi jelenet. Sajnos, a szülők sokszor megfeledkeznek magukról és gyermekeik előtt civakodnak.

Kétségtelen, hogy a mai szülők feladata nem egyszerű, mert a technika haladása, a nagy lehetőségek, más problémák elé állítják a mai gyermeket, mint amilyen viszonyok között szüleik éltek. Tehát helytelen lenne az a nevelési mód, hogy „ami jó volt nekem, fiamnak is jó lesz". Vezetni kell a gyermeket képessége fejlesztésében. hogy fel tudjon készülni az életre.

Nagyon sokszor a szülő az oka, ha gyermeke a vádlottak padjára kerül. Egy bírósági tárgyalás alkalmával az ifjú vádlott a szüleit vádolta, mondva: „ha mindezt, amit a bíróságon megtudtam, hallottam volna szüleimtől, nem kerültem volna ide.“ A gyermek nem ismeri a törvényt, és egy bírósági eljárás mély nyomot hagy ifjú lelkében.

Édesanyák, a gyermek jellemének fejlődésében nagy szerepet játszik a pubertás jelentkezése. Főleg a lánygyermek életében fontos, hogyha annak eljön az ideje, a szüleitől a megkívánt felvilágosítást megkapja, hogy ezen a téren ne érje a gyermeket meglepetés. Ezeket a dolgokat kell, hogy otthon tanulja meg a gyerek, nem pedig idegenektől, akik nincsenek olyan tekintettel a gyermek lelkére.

Igen gyakoriak az ifjúság által elkövetett lopások. Ez megint csak azt mutatja, hogy a szülők ’nem ellenőrizték gyermekeiket. Hiányos szülői nevelés gyakran nagyon szomorú következményekkel jár Ezért a bíróság kénytelen kiragadni a szülői környezetből a gyereket és elrendeli a fiatalkorú védőnevelését.

A szülők gyermekeik iránt való szeretetixket úgy érvényesítsék, hogy az minden kor termékeny hatással legyen az új ember kialakulására, az új társadalom javára.

Fagulya Ilona, Moldava n/H.

13