Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-03-15 / 6. szám
Jelinekné-Rényi Magda-Öreganyő unokái Túl a nádon, túl az éren, hegyek alján, erdőszélen, patakmenti falucskában bogárhátú kicsi ház van. A házikón csöpp kis ablak, udvarában hársak laknak, kertje alatt lombos nyárfa ágbogait meg-megrázza. Benn a házban ősz a lakó, töpörödött öreganyő. Nem volt soha fia, lánya, nincsen neki unokája, csak egy idős nőtestvére hozza étkét minden délre. S akár tél van, jégvirágos, akár nyáron fecske szálldos, lombszőnyeges lehet az út, de az anyó nem nyit kaput. Csak a házban tipeg-topog, fehér botja kipeg-kopog. Kiskert útján nő a moha, nem jár kinn az anyó soha. Figyeli ezt s mindig látja a szomszédék Panni lánya és egy reggel nyár utóján meg is áll a házikónál. Nem vár soká, nyugta nincsen, rajt' a keze a kilincsen. A konyhában tüstént ott van, benn az anyó botja koppan. Panni szól már: Kedves néne, nékem ... nékem tudnom kéne, miért van, hogy télben, nyárban itt a néni benn a házban? Amíg Panni egyre kérdez, öreganyő a szeméhez emeli két ráncos kezét s félrehajtja dérszín fejét. Nézi Pannit s alig látja, fiú-e vagy kisleányka. Aztán szól is, halk a hangja, kicsi Panni épp hogy hallja: 18 Beteg szemem bárhogy kutat, nem találja kinn az utat, itiegtámadta szürke hályog, a világból mit sem látok, szomorkodom este, reggel egyedül a néma csenddel. Szól az anyó s botja koppan. Panni nézi, nézi hosszan, aztán köszön s hazaszalad, porzik az út lépte alatt. Ám hazulról elfut újra, Erzsikéhez visz az útja, Katicát már ott találja, Ferke is jön meg a bátyja, s nyugovóra tér már a nap, de ők öten együtt vannak. Beszél Panni, kérdez Kató, az anyáról folyik a szó. Alkonytájban másnap aztán réti csermely füves partján ámul-bámui fűzfa ága, suttog a rét vadvirága, rigó rikkant hóha-hóha, isten hozott, ősz anyóka! Nem láttunk már nagyon régen patak mentén, selyem réten. S im, a néne lépked, topog, fehér botja alig kopog, kezét fogja Panni, Kató: sétálgat az öreganyő. S akár nyár van, vadvirágos, akár télen pihe szálldos, napfény tűz vagy fagy didereg, eljő hozzá a sok gyerek. Erzsi seper, Panni terít, port törülni Kató segít. A fiúk is el-eljárnak, olvasnak az anyókának. A nénike arca derül, nincs már mindig benn egyedül s bár sohsem volt fia, lánya — mégis van öt unokája. Tudjáiok-e gyerekek... nak, hogy a macskák este, sötétben is lát.. . hogy egy 75 kg-os ember súlya a Holdban csak kb. 15 kg lenne, . . . hogy van „céllövő hal" is. A keletázsiai vizekben él, és a víz felett lebegő szúnyogot vagy legyet úgy ejti zsákmányul, hogy a szájából vizet lövell rájuk, . . . hogy van húsevő virág is, pl. a kancsóka. Legyeket és más rovarokat eszik. Szirmai összecsukódásával fogja meg őket, . . . hogy van repülő béka is. Jáva-szigetén él. Hosszú lábujjai közötti úszóhártya segítségével kormányozza magát a levegőben, . . . hogy a világ legnagyobb madara a strucc. Magassága eléri a 2,5 métert, súlya pedig a 80 kg-ot, . . . hogy a mélytengerek örök sötétségében olyan halak élnek, melyeknek a testét különböző színű „lámpások " díszítik. Ezekről ismerik fel egymást, . . . hogy a legnagyobb szárazföldi emlősállat az afrikai elefánt. Vállmagassága a 3 m-t, súlya pedig a 4 000 kg-ot is eiéri, ...hogy Földünkön 150 millió évvel ezelőtt 20—30 méter hosszú óriásgyíkok éltek. A nagyobbak súlya a 36 000 kg-ot is elérte, lábnyomuk átmérője majdnem 1 méter volt. .. . hogy a költöző madaraink (pl. a gólya) 8-10 000 km-t is repülnek, míg elérik a téli szállásukat Közép-Afrikában. Marsak: F. P. cTiaoaázi daloeáka Rokkan a mezőn a hó, Változik fakóra, Meghasad a jég a tón, Mintha vágták volna. Kékebb, magasabb az ég, Gyorsan száll a felleg, Háztetőkön a veréb Vígan csiripelget. Napról napra feketébb Csapás, gyalogösvény, S a nap selymes fénnyel ég Füzbarkák ezüstjén.
