Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-03-15 / 6. szám

etette*1 afta'

A családi életben az ilyen radikális bírósági beavatkozás azonban ritkán hozza meg a várt eredményt, rendszerint még jobban kiélezi a házastársak közötti ellentétet és gyakran a családi élet felbomlásához vezet.

Ezért kedves olvasónknak is azt ajánljuk, hogy ezen eljárásokat megelőzően idéztesse be férjét a Népbírósághoz békéltetési eljárásra. Gyakran sikerül meggyőzni a férjét és apát helytelen viselkedéséről, kötelességeinek betartásáról, valamint a szeszesitalok mértéktelen élvezetének káros hatásáról. Bírósági egyezmény formájában aztán a férj kötelezi magát, hogy fizetését családja személyi szükségleteire és gyermekei nevelésére fordítja. Az ilyen egyezségnek ugyanolyan hatálya van, mint a határozatnak és ennek alapján a vállalat aztán köteles a férj keresetét a feleségnek kifizetni, vagy legalább is annak bizonyos részét.

Azonban a feleségnek nem szabad ezzel az eredménnyél megelégednie, Az asszony igazi feladata - családja érdekében - még hátra van. Mindent el kell követnie, hogy férjét leszoktassa a szeszesitalok mértéktelen élvezetéről és kigyógyítsa őt ebből a betegségből, mely a kapitalista rendszer káros következményeképpen maradt ránk. Mint minden betegséget, az alkoholizmust is gyógyítani kell. Sőt, a járási nemzeti bizottság a notórikus iszákost, aki részeg állapotban viselkedésével megbotránkozást idéz elő, vagy egészségi állapotában az ivás már zavart okozott, kényszerítheti arra, hogy alkoholellenes tanácsadó kezelésének vesse magát alá (87/1948 sz. törvény).

A feleség feladata azonban, hogy ilyen erélyes hivatalos beavatkozásra ne kerüljön sor, hanem a férj önszántából látogassa az alkoholellenes előadásokat, kezeltesse magát a tanácsadó utasítása szerint és szükség esetén vesse alá magát az elvonó-kúrának. Olvasónk is forduljon bizalommal a lakóhelyük szerint illetékes alkoholellenes tanácsadóhoz, ahol tájékoztatják a lehetőségekről. Aztán tegyen meg mindent, hogy férje önként keressen ott segítséget, gyógyulást.

Ha sikerül ezt a feleségnek szép szóval, asszonyi tapintattal elérnie, nagyon hasznos munkát végez. Megment egy embert a pusztulástól, az elzülléstől és megment egy családot, szocialista rendszerünk alapkövét.

Dr. A. R.- Bolond leszek az n jó kis harapófogómat a Kovácséknak kölcsönadni............- Bolond leszek az én szép labdámat az öcsinek odaadni...........

*kel.vJhce,

Az áruház óriási forgatagában hóna alatt szép aktatáskával egy választékoson öltözködött fiúcska sodródott.

Megállt a csarnok közepén, egy pillanatig határozatlanul bámulta a kígyózó, hangoskodó nyüzsgést. A zajból időközönként kicsendült néhány szó:

— Tessék a sonka! Heringet, kérem, a szemben levő osztályon . . . Mindenki csak soványát kér, kinek adom el a kövérjét. . .

A fiú megállt a csemegéspult előtt és táskájából egy viaszosvászon füzetet vett elő. A domború üveglapok mögött kezek matattak és fehér sapkák alatt arcok tűnték el. Egy nyugodt ráncos arc, élénk szemmel és hatalmas szemölccsel különösen szimpatikusnak tűnt a gyerek előtt. Olyan ördön* gősen bánt a szalámival meg a mérleggel, hogy a gyerek rajta felejtette a szemét.

— Mivel szolgálhatok? — kérdezte az elárusító, aki magán érezte a gyerek csodálkozó tekintetét. - Emberek, engedjétek előre a gyereket! Mit szeretnél, öcskös?

— Elküldték Petyát, hogy vásároljon 10 deka szalámit, abból, aminek 18 rubel kilója, — kezdte a gyerek.

— Tíz deka, — ismételte az elárusító és felírta a papírra. - Ezenkívül, kérem?

— 15 deka teavajat a 28 rubel 50 kopejkásból, — folytatta a gyerkőc a füzetbe pislogva.

— Tíz deka 2 rubel 85, - jegyezte fel az elárusító, - meg öt deka az 1 rubel 43. Tovább!

— Húsz deka sonkát a 29 rubelesből és hét citromot, amelynek 2 rubel 75 kopejka darabja.

— Igenis, 20 deka és 7 darab. Ezenkívül szolgálhatok még valamivel?

— Szeretném tudni, Petykának mennyit kell ezért az élelemért fizetni?

Az elárusító kezébe fogta a számlát:

— Egy pillanat, nyomban összeadom. Tehát 1 rubel 85, 2,85, 19,75... összesen 35 rubel 91 kopejka. Mérhetem?

— Ne, csak adja össze, — szólt a gyerek és ártatlan szemmel bámult az elárusítóra. - Az iskolában kaptuk ezt a nagyon nehéz számtanpéldát.

. . . Néhány óra múlva egy testes asszonyság rontott be ugyanabba az áruházba.

— Hol van? — kiáltott és útjából félrelökdöste a vásárlókat. — Mutasd csak meg azt g bácsit!

— Ott az a szemölcsös, — mutatta a gyerek és elbújt a mamája szoknyája mögé.

Az asszonyság egészen a pultig törtetett.

— Kérem a panaszkönyvet, rikácsolta. — Majd én megmutatom maguknak, kinevetni egy védtelen gyereket.

— Miről van .szó? — lepődött meg az elárusító. - Én most látom magót először.

— Engem először, de őt nemi — tolta a megszeppent gyerkőcöt a pulthoz, - Maga miatt ötöst kapott a gyerek. Sztyepo, add ide a füzeted! — és az elárusító orra aló tolta a füzetet, amelyben egy határozott nagy ötös virított. — Látja?

— Látom. De én arról nem tehetek, — sértődött meg az elárusító.

— Nem? A gyereknek 35 rubel 91 kopejkát számított, és a példa szerint csak 31 rubel 13 kopejkának kell kijönnie.

A szemölcs felugrott az elárusító arcán:

— Hát persze, a számtanpélda szerint. De nálunk üzlet van, kérem.

Szűcs Béla fordítása.

13