Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-03-01 / 5. szám
V Sí» mm) Állít Dr. Rudy Sándor (Folytatás) A házasság megszűnése Ajánlatos az 5—6 évi egészséges korkülönbséga nők javéra. A hiba, gyakran már a családi nevelésben van. Ha a gyermeket nem nevelik a másik nem iránti tiszteletre, a munka megbecsülésére, akkor nincs meg a házasság alapfeltétele. Az új iskolarendszerünk már szép ertsdményeket ért el, de még mindig kevéssé készíti elő az ifjúságot a komoly családi életre. A fiatalság jelentős részének ismeretlen a családjog, a házasság és a család feladata és jelentősége. A szülők, iskolák és ifjúsági szervezeteink fontos feladata, hogy még jobban készítsék elő a fiatalságot az életre, házasságra és a boldog családi együttélésre. A fiatalok gyakran könnyelműen, rövid ismeretség után, anélkül, hogy alaposan ismernék egymás tulajdonságait, kötnek házasságot. Itt is jelentős szerepet játszik a terhesség, amire már rámutattunk a kiskorúak házasságánál. Általában nem sikerülnek azok a házasságok, hol a jegyeseknek nincs meg a helyes álláspontjuk, ha nem látják a házasságban a nő és férfi állandó kapcsolatát, annak minden következményével és amilyen könnyen ugranak be a házasságba, éppen olyan könnyen akarnak abból távozni. Ezért a jegyesek előtt ki kell emelni az ő felelősségüket az egész társadalommal szemben, beléjük kell oltani a szocialista erkölcsöt a család és gyermek iránt. A házasságban aztán kiütköznek a jellembeli különbségek és hibák, a durvaság, a másik házastárs lebecsülése, öuzés, közömbösség, könnyelműség, veszekedő természet, féltékenység, hajlam a hűtlenségre. A házastársak egyszerűen nem értik meg egymást és a legegyszerűbb dolgokon is képesek veszekedni. A szerelemből így lesz aztán gyűlölet. A jellembeli különbségek jó akarattal és türelemmel, ha nem is távolíthatók cl, de legalább is tompíthatók és így a, házasság megmenthető. Gyakran azonban külső körülmények, mint különélés a munkahely miatt, lakásügyi nehézségek, a szülők befolyása, a helyzetet csak kiélesítik. Aztán hol az egyik vagy a másik házastárs köt új ismeretséget a mun kahelyén, nyaralása idején, vagy másutt, így aztán a hűtlenség, mint leggyakoribb oka a házasság feldúlásának, gyakran csak folytatása, vagy befejezése a már megkezdett bomlási folyamatnak. Társadalmunk alapja az erős család, mely óriási jelentőséggel bír a jelen és jövő számára, amiért is meg kell akadályozni, vagy legalább is leszállítani a rossz házasságok keletkezésének számát. A felbomlott házasságok káros hatása nemcsak a házastársaknál jelentkezik, tianem rossz következményekkel jár az egész társadalomra és különösen a kiskorú gyermekek sínylik meg annak következményeit. (Folytatjuk) (XfAnalíh Eudmila Peleová: Az asztalon hófehér abrosz, vázában virág, díszes torta, a konyha felől ünnepi ebéd kellemes illata terjeng. Az ünnepelt belepirult a lázas készülődésbe. Öröm ragyog a szemében és boldog anya i büszkeség. Hogyne, hiszen senki sem feledkezett meg róla: Apu reggel virágcsokorral gratulált, Gyuri fia táviratot küldött s éppen most rontott be Kató, szokott szelességével megcsókolta anyja, kipirult arcát és sebesen fújta: — Minden jót, mami és ez itt egy kis ajándék. Remélem, tetszeni fog. Milyen jó érzés is az, ha az embert szeretet veszi körül, amely a gyermekek hálás ragaszkodásából sugárzik. .Tói nevelte őket, azért ilyen szófogadók, hálásak, gondolja magában az anya. Suhog a papír a kezében, míg türelmetlenül bontogatja. Nini, blúz! Még hozzá milyen szép, akár a lehelet. Éppen ilyet szeretett volna, hogy felfrissítse a régi kosztümjét. Óvatosan forgatja, munkában eldurvult kezével áhítatosan végigsimítja. Szemében az öröm fénye ragyog, bevilágít ja a szobának még a legsötétebb zugát is. Kató az asztal túlsó végéről nézi az anya örömét és zavarba jön. Most látja, hogy hibát követett el. Persze, nem így kellett volna csinálni! Most már hogyan tegye jóvá? — Mami, — kezdi óvatosan — a blúz . . . tulajdonképpen az enyém. Tudod, annyira megtetszett. S neked ugy-e, jó lesz a virágos.kötény, amelyik ott van a blúz alatt? Megfigyeltem, milyen agyonmosottak a kötényeid, s a konyhába, ugy-e, mindig jól jön az új? Örülsz neki, mamikám? Az anya csalódást érez. Szomorúan teszi félre a blúzt, de nem árulja el magát. Nézegeti a kötényt, még fel is próbálja a tükör előtt, gyengéden végigsimít ja ráncait. — Hiszen tudod, hogy a köténynek is örülök, meg a te blúzodnak is. Jól választottál, Katókám. — S még mosolyog is hozzá, pedig a lelke legelrejtettebb zugában annyira fáj valami . . . Nem követett el mégis hibát a gyermekek nevelésében? Helyesen vezette őket? Hol is kezdődött? Régen, talán még akkor, mikor a kis Kató járni tanuk. Kedves, szép gyermek volt. mindenki szerette, a rokonok elhalmozták édességgel. Mikor szopogatta őket, anyja incselkedve megkérdezte: „Katuci, hát anyukának nem adsz?“ A párnás kis kacsó az anya szája felé nyújtotta a ragadós cukorkát. „Jól van, jó kislány vagy, edd csak meg magad, anyuka tréfált.“ így aztán máskor is nyugodtan ismételhette a „bőkezűséget", tudta, hogy anyuka úgysem veszi el a cukrot s még meg is dicséri, hogy jó szíveeskéje van. — Katóka, siess azzal a cseresznyével! Ha idejön Évike. őt is meg Kell kínálnunk. S a cseresznye is eltűnik e kis torkos szájban. Senkinek se add oda a játékaidat! A gyerekek csak elrontják . . . S Katóka sír, toporzékol, ha idegen gyemnek közeledik, háta mögé dugja a labdát, babát, homokformát. — Hogy vigyáz a holmijára, jó gazdasszony lesz belőle -— túloz a mama és nem is sejti, hogy a legcsúnyább önzésre neveli. Katóka csokoládét kapott. Magától osztotta ketté, a felét el akarta tenni Gyuri bátyjának. He az anya beleszólt: — Hiszen ő nem is tud róla, hogy csokoládét kaptál. Te vagy a kisebb, edd csak meg szépen az egészet. Ki tudja, mikor jön Gyurka haza . . . Nagyapó születése napja előtt anyuka magával vitte Katókát a városba. Sokáig válogatott, álldogált a kirakatok előtt s végül is a harisnya mellett döntött. — Harisnyát veszünk nagyapának meg valami olcsó dohányt, akkor a pénzből még neked is marad cipőcskére, jó? A kislány ujjongott. Milyen okosan oldotta meg anyuka! Nagyapó így is meg lesz elégedve és még csak észre sem vesz semmit. Sok ilyen megálló akad, ha Kató nevelését nyomon követjük. Az anya eddig fel sem fogta jelentőségüket. Csak éppen ma . . . Nem ő hibázott mégis? Kató már az új blúzban illegeti-billegeti magét és mosolyogva kérdi:-— Mit szólsz hozzá, marni? Jól áll? S a mama, az aranyos, jó, agyondolgozott mama a tizenötkoronás kartonkötény - ben, a mama. aki gyermekeinek mindig csak a legjobbat akarta, most váratlanul sírvafakad ... . . Fordította: Jánoska Flóra (A ,,Rodina a íkola“ c. folyóiratból.)
