Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-03-01 / 5. szám
Ű], ürömteljes, d« harcos életünk alapjait leraktuk. A sok százezer munka* hős mellett a szocialista kultúra születésénél, a tudományos munka vonalán, sok száz asszonytársunkra méltán büszkék lehetünk. A tudományos intézményekben 398 nő dolgozik. írd- és kőltőnőlnk képzőművésznőink^ és színésznőink mély hazaszeretetét és a szocialista emberiességet, a béke utáni vágyat és tíarcosságot tolmácsolják alkotásaikban és megérdemelten aratják népünk elismerését, szeretőiét. Ezek közül nyolcat államdfjjai tüntettek ki. A na feiet'és az életed, amim.. mondja Katarina Lazarová, Gottwald-díjas írónő — Nem szeretem a városi életet, az én talajom a falu, ahonnan származom. Ezt a faluszere tetet gyermekeim is örökölték. Ha nyáron elmegyünk Janová-Ves-re, azt mondják: megyünk hazat Ott a vidékem látni legjobban a megváltozott életet, az igazi munkát. És ott tudok magam is a legjobban elmélyedni. Sót, dolgozni is, mert nem tudok fizikai munka nélkül élni, ez felüdíti a szellemi munkást. Figyelem ezt a különös szépségű, örökké aktív asszonyt. Halk hangja ellenére is, dinamikus erőkre enged következtetni mozgékonysága. — Tudja, ezért is húzódtam fel ide Bratislava egyik legmagasabb csúcsára, mert kell nekem a szabadság. És a magány is, mert. irodalmi munkásságom mellett sok nyilvános funkcióm van. Aztán, ha dolgozni akarok, ide begubőzódorn. — És még itt sem hagyják egyedül, ügyel — akarom, mint háziasszonyt kicsit zavarba hozni, de, nem lehet. Okos szép szemeit rám függeszti és figyel. A szomszéd szobából nehéz köhögés hallatszik. —Ma úgy sem menne a munka, — így szól — a. gyermekek megfáztak és ilyenkor minden asszony anya.. A nőnek különben is nagyon alkalmazkodó, gyakorlati érzéke van és közelebb áll a való élethez. Éppen ezért a nő, akiben tudatosít ják az életteljes alaptermészetéből eredő igen magas erkölcsi kötelezettségét, rendkívüli dolgokra képes. Az igazi írónő is, ki rendszerint egyúttal feleség és anya, ilyen szemszögből látja, éli és írja meg az életet. —■Az írónő. De vajon van-e elég ilyen helyét megálló női funkcionárius 1 — Én igazán nagy figyelemmel kísérem a női szervezetek munkáját. Mindenesetre a képviselők dolga lenne, hogy fontos közéleti állásokba olyan nőket állítsanak, kik törődnének azzal, hogy megkönnyíteti ék a dolgozó nők fáradságos és sokszor terhes életét. így több gondot fordíthatnának anyaságukra, ami a család és ennek következtében az állam alapja. Vannak példás uöbizottságok, ilyen például a handlovai körzetben működő. Hogy ilyen feltűnő a haladás, abban oroszlánrésze van a nőbizottságnak. Nem , nem lágy értem, hogy gyűlést gyűlésre halmoznak. Komoly munka folyik itt és étinek üdvös hatása minden téren látható. Alit szólnak ehh ez a férfiak? — A férfiak? Annyira becsülik a nőbizottságot, hogy megjelennek gyűléseiken, a bánya is képviselteti magát és így közvetve még a munkafolyamatban is szavuk van. Az alkoholellenes küzdelmet is programjukba vették . . . — örvendeztessen meg, asszonyom, hogy eredményesen, mert amit én látok . . . —■ Igenis, van eredmény, a családos emberek hallgatnak a feleségük szavára, sajnos inkább a fiatalok között dúl az iszákosság, akik egyedül élnek. Országos méretekben kellene segíteni. — Szávai, ön úgy látja, hogy a nők fejlődnek 1 — Természetes. Igaz, hogy. ma még Vladimír Minői: Válaszúton 1955-ben Klement Gottwald államdíjjal kitüntetett mű Recenzió Vladimir Mináé „Válaszúton“ című elbeszéléskötete a tehetséges, fiatal író legkiforrottabb alkotásai közé tartozik. Új könyvében biztos, határozott kézzel nyúl mai életünk időszerű problémáihoz. Nem takargat, nem hízeleg, nem szépít, egyszerűen és égetően igazat mond. Építő valóságunkat eleveníti meg és a hivatott író eszközeivel érzékelteti az ríj ember születésének és fejlődésének minden fájdalmát, minden szépségét. Művészi erővel és éles kritikai szellemmel állítja elénk a inai falut, a nehézségeket, amelyekkel parasztjainknak meg kell kiizdeniök a szocializmus építésében. A kötet alapgondolata: emberek a válaszúton. Történelmi időkben, amikor új világ van keletkezőben, az élet nem könnyű és a bogárhátú kis parasztházak is sok egyéni tragédiát rejtegetnek. De a félmegoldások ideje lejárt, választani kell, ki kell mondani: igen vagy nem! Az író gazdagon áradó mondanivalóját biztos formaérzékkel zárja a lebilineselően érdekes történetek keretei közé. Minden egyes elbeszélése egy rövidre fogott, izgalmas kis regény. Elvillanó képekben vázolja a múltat, drámai feszültséggel pergeti a jelent és a jellemek, életsorsok, események szerves folyományaként sejteti a jövőt. Plasztikusan megrajzolt alakjai hitelesek és élők, remekbe főiméit figurák elevenednek meg a szemünk előtt. Gazdag nyelvezete, fordulatos, színes, kifejező. A kötet szépsége és igazsága magával ragad. Minké elbeszélései minden bizonnyal megtalálják az utat az olvasóközönség szívéhez. A könyv már magyar nyelven is megjelent. Az ízléses kiállítású kötetet a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki. Havas Márta nem tudott a nő ezredéves elnyomatásának káros hatása alól teljesen kikerülni, pedig mióta a világ áll, magán hordja a felelősséget az életért, amit ad. Éppen ezért joga is van arra, hogy határozhasson erről az életről. Ne legyünk elfogultak, a nők nem hibátlanok . . ., de egy pontban minden nemzetiségi vagy nézetkülönbség ellenére megegyeznek és szövetségesek — és ez az anyaságuk, ha a gyermekük életéről van szó. Ezért az anyáké a legnagyobb szövetség a gyermekért, tehát a jövőért folytatott harcban, a háborúellenes küzdelemben. — Valami érdekes, ú j munkáját várhatjuk? A közeljövőben jelenik meg a „Tévedések'' című novellas kötetem. cVYewi céupátíi infiaq-adéit.. Vannak leányok vonzók, szépek, te a legszebb, te isteni vagy: csodaképpen küldött az élet, hogy megvalósítsd álmaimat öleltem már, в nem hittem szebbet egy lázas, csókos pillanatnál; most áldom életem melletted, te minden vágynál többet adtál.- Nem csupán magadért szeretlek, családi asztalt, meleg otthont: jövőnket is szeretem benned, Vérünkben bíztató remény zsong S méla szemedben titkon, mélyen már gyermekünk mosolyát érzem. Petrik Józsej S. M.
