Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-01-01 / 1. szám
]. Irodahely isége se mm ibe it sem különbözik más irodáktól. Illetve, mégis! Van itt egy ,.bűvös tüzet", amelyben a leadások időpontjai, technikai terminusok és sok más egyéb rejtőzik, biz ч Iűzet- a nyomdavállalat diszpécserjé-é, Johr Vladislavé. Éppen megbeszélés közben zavartuk meg. amikor íemli&ka Ottóval a sorsunkról tárgyaltak, m int már annyiszor. Nemsokára befejezik és szerkesztőségünkben máris cseng a telefon. Ezek a hírások pedig ritkán jelentenek valami jót. A vigasztaló az, hogy a végén mégiscsak mindig megegyezünk. ■1. A leadott anyagból a kéziratokat Kazár Jaroslav, a faktor kapja. Igaz, hagy a szemüveg bizonyos t iszteletet ébreszt, de ezt a fénylő, feketehajú elvtársat enélkül is megbecsülné az egész szedőterem, amely igen nagyon respektálja őt. Kazár elvtárs tehát a kéziratköteget. Kován Markának, a szedőnek adja át. Ismerjük be, hogy néha bizony van oka felsóhajtani: ,,Ezek a kéziratuk! ' de azért re ral illetlenül ..szed ‘ ‘ to - vább. Hem is olyan egyszerű az egész . ÍT.i‘_____ 2. Johr elvtárs megadja a leadási időpontot, mi pedig az anyagot igyekszünk — ha utolsó percben is — de időben leadn i Mlady elvtársnak. A legutóbbi leadáskor Hanuszová elvtársnővel együtt örültek annak, hogy lapunk példányszáma emelkedett. 4. A fényképek, címfeliratok és rajzok Kiss Istvánhoz kerülnek. Éppen Achberger Emeltnek hozza őket fényképezni, (mert. mindezt le kell fényképezni), a szokott kommentárral: ,,szebb legyen, mint az eredeti!“ ■r>. Ondráéek Ottó, a relusör készséges munkájának sokat köszönhetünk. Ő az, akit soha sem kérünk hiába. Nagy becsületessége és pontossága azonban nem engedi meg neki, hogy az egyes képek hiányát egy kicsit megjavítsa. Vedig olvasóink és a fényképezettek egyaránt örülnének, ha megszépített fényképeket látnának viszont a lapban. 9. A nagy üveglapokat Ujj néni tisztítja, az eredetiket pedig Fuchs elvtársnő szedi rendbe. Néha ugyan nagy a hajsza egu-egy állandó címért, de végül mégiscsak előkerülnek. Első pillanatban ez a munka nem tűnik olyan fontosnak, mégis a, lapok tisztaságától függ sok minden.-— Halló, itt a ..Dolgozó Nő”! Micsoda?! Már megint késikalap? Hát ez szörnyű! Mit csinálnak ott maguk, abban a nyomdában? Az ilyen telefonbeszélgetések után bizony gyakran kérdezünk hasonlókat, de bizonyára olvasóinkban is felmerült már néhányszor a 1< dés: mit is csinálnak a nyomdában, hogyan dolgoznak ott, ahol a „Dolgozó Nő” készül ? Most, hogy lapunk ötéves évfordulójához érkeztünk, elvezetjük olvasóinkat a Polygrafické závody-ba, a műhelyekbe és irodákba, hadd lássák és ismerjék meg azokat a dolgozókat, akik velünk együtt azon igyekeznek, hogy olvasóink kezébe minél színesebb és szebb lap kerüljön. Ha ez az igyekezetünk nem is tolt minden esetben eredményes, hisszük azt, hogy közös törekvésünk eredményeképpen a jövőben a még szebb, tartalmasabb lapot időben kapják meg olvasóink. 6. De térjünk vissza a kéziratokhoz. Kován Markó már kész a szedésükkel, így most már az öntödébe, DuSka József elvtárs keze alá■ kerülnek. 7. Az öntödéből a papírra levont hasábok Riihovsky elvtárshoz jutnak házikorrrktárába. Most kezdődik a tánc! Sok lesz a pirossal aláhúzott javítás? Mert úgy-e, azt el kell ismernünk, hogy az ember nem az .,ablakon“, de az ablakból néz ki. És ilyen hiba gyakran akad. De szerencsére van, aki ezt idejében- észreveszi és akinek féltő gondoskodása az utolsó percig végigkíséri lapunkat. 8. A nietőr Árvay János. Javításokat eszközöl a hasábokon és ezek máris szerkesztőségi korrektúrára jönnek. A kijavított korrektúra szerint Árvay elvtárs a szerkesztőségben berajzolt ,,tükör“ alapján az oldalakat tördeli be. Csöndesen szitkozódik, ha túlszed ée van, de hát ezt engedjük meg neki. mert a lap érdekében bármit készségesen megtesz. Az oldalkorrektúra újból Riénovsky elvtárshoz, majd a szerkesztőségbe kerül. 11. A montázsból a maratóba kerül az anyag. Itt Bi&an elvtárs vezetésével folyik a munka és nagyon lényeges az, hogy a montázshoz alkalmazkodva dolgozzanak. Reméljük, jó munkájukhoz 1957-ben még egy k,is szeretet is párosul. 13. A könyvkötészetben fűzik és vágják az oldalakat. A két Erzsi az összerakó gépbe dobálja a lapot. Jöhet már az autó a szállítmányért. 10. A r.elojánnyomalot Grambliéka József készíti elő. Érdemes öt meghallgatni, amint szid bennünket: ,, Micsoda lehetetlen ez a Dolgozó Nő!“_— és mi mégis jól tudjuk, hogy a lapot legalább annyira szereti, mint ahogy mi őt jó munkájáért megbeesiiljük. És Ma-lórik Karol? Ö az, aki még sok mindent es inosítliat, szépíthet a lapon és ezt a feladatát derekasan el is végzi. A sok szerszámmal addig vág, ragaszt, helyezget, — néha dörmög közben, — amíg a nagy üveglapon minden kép, felirat és szöveg a maga helyén van. 12. Végre elérkeztünk az utolsó állomások egyikéhez. Amalka Chamulovát nem fátyol, de a mélynyomású gép takarja el. .4 gépmestert ól, Tomas ovié J öze f-tői függ, hogy lapunk élénk. ízléses színű-e. A jövőben tehát már tudjuk, kit szidjunk a rossz színezésért. 14. Mi pedig a szerkesztőségben türelmetlenül várjuk Müllerné kis ..szállítmányát“, a mutatványszámokat-, Most látjuk csak, hogy nem is olyan csekélység ez a csaknem háromhetes m unkafolyamat és annál nagyobb örömmel üdvözöljük- a lapot. Reméljük, hogy az 1957-es évben olvasóinkkal együtt ezt mondhatjuk: Jól dolgoznak, kedves ismerőseink a nyomdában! Foto: Leliockya Lisicky. Újvári .Magda.
