Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-02-15 / 4. szám

Qv iß n Uz &ж feielv$$i(ßiih

HNB titkárnője

Huszlicska Jolán, a bélai helyi nemzeti bizottság titkárnője, az írógép mellett ül. Ipolyi Ilona önálló gazdálkodónak marhapasszust állít ki.

— Ezzel aztán már teljesítve is lesz az egészévi húsbeadás.

— Teljesítjük mi minden éven rendesen a beadást.

A szocialista kereskedelem, ahol 80 %ban nők dolgoznak, új típusú eladókat követel, akiknek főerénye a becsületesség, a rendszeretet, szolgálatkészség és rugalmasság. Ha ezt tudatosítják magukban a kereskedelem alkalmazottai, teljesítik a kiskereskedelem tervét és maguknak is szép jövedelmet biztosítanak.

A nemzeti bizottságok fontos helyet töltenek he a szocialista építés feladatainak elvégzésében. Itt a nők résztvétele nagyon jelentős.

Az elmúlt választásokban 7620 nőt választottak meg a nemzeti bizottságokba. Ez az összes tagok 17 %-át teszi ki, s ezt a számot a májusi választásoknál 80 %-ra kell emelnünk.

A nemzeti bizottságok munkájának kiértékelése most folyik. A küldöttek szá— Az igaz. A falu lakosságának tizenegyszázaléka önálló gazdálkodó, a többi szövetkezeti tag. De a tizenegy- százalékkal több a gond, mint a nyolcvankilenc százalékkal.

— Ami igaz, igaz, a szövetkezeteseknek jobban megy. Egy munkaegységre tizenegy koronát előlegként és tizenkét koronát kifizetéskor, ezenfelül négy kiló termést és másfél liter bort kaptak. Hát még a háztáji gazdálkodás. Az is szépen jövedelmez.

— Meguk miért nem állnak közéjük?

— Hát tudom is én. Pedig nekik sokkal könnyebb.

— Ha látja, hogy jobb is, könnyebb is, miért nem mondja meg a férjének?

A párbeszéd itt megszakad. Ipolyiné mosolyog, de nem válaszol. A titkárnő sem feszegeti a kérdést, mert ez a hallgatás elárulja, hogy Ipolyióknál volt már szó a szövetkezetbelépésről. Hagyja, érjen a gyümölcs.

— Ügyes vagy te Jolánka, — kezdi újból a szót Ipolyiné — fürgébben elvégzed a munkát, mint egy férfi.

— Nem végzem én sem ügyesebben, csak éppen úgy., —- feleli határozottan Huszlieskáné.

— Mióta megválasztottunk, sok minden javult a faluban.

mot adnak munkásságukról. Az örömteli eredmények azt mutatják, hogy a nők az állam igazgatásban megállták helyüket. Népszerűsítsük és bátran jelöljük az új választásokra a szorgalmas, 8 a munkára kész asszonyokat, akik városaink és falvaink szépítésében szeretettel végezték munkájukat.

Fáradhatatlan példamutatással és meggyőző munkával erősítik szövetkezeteinket, hogy bebizonyítsák a szövetkezeti gondolat helyességét. Ez sikerült is nekik,

— Ez nem tisztán az én érdemem, hanem a helyi nemzeti bizottság többi tagjának a munkáját is tükrözi. Igaz, hogy falunk autóbuszjáratot és újonnan épült áruházat kapott. Egész évi munkánkban a nőbizottság is sokat segített. A falu szépítési akciója folyamán száz darab diófát ültettek az lit szélére. A szövetkezet idénymunkáiban is kivették részüket.

—- Két gyereked van, a férjed kombájnos, aki most műhelyben dolgozik. Hogyan végzed el a munkádat, hogy még gyűlésekre is van időd? — kérdi Ipolyiné.

— Egyszerűen, a család minden tagja segít a háztartásban, és így közösen mindent elvégzünk. — Tessék, itt a passzus, kedden lesz a felvásárlás, — nyújtja át a papírt Ipolyinénak.

— Akkor a viszontlátásra, és köszönöm, — indul kifelé Ipolyiné. Magában azt gondolja, hogy ügyes asszony ez a ITuszlicskáné, milyen komoly dolgokat intéz.

A titkárnő Ipolyinéra gondol.

Becsületes asszony ez az Ipolyiné. Mindig teljesíti a kötelességét. Lám, tetszik neki а szövetkezet. A férjével is beszólt róla. Ki tudja . . ., mégis csak derék asszony.

A kereskedelemben.

A tapasztalatot nem vehetjük meg

L. E.

Nem vette azt Piti Ilonka sem vásáron. Ha fel akarjuk őt keresni, — akár bratislavaiak vagyunk, akár csak ide utaztunk valahonnan, — könnyen meg lehet őt találni. Mert minden kisgyerek tudja Bratislavában, hol van a ,,Manderlák". Ebben az igen nagy épületben dolgozik ő, egy élelmiszer-üzletben.

Ilonka élete nem gazdag rendkívüli eseményekben. Olyan, mint a többi tízezreké. Legfeljebb abban különbözik mégis, hogy szülei Magyarországból költözködtek ide, amikor ő még kicsi volt. Szülei szövetkezetben dolgoznak, jól vannak. Neki magának meg nincs miről panaszkodnia. Nem is csoda. Hisz csak nemrég ment férjhez, s keresete is meglehetős. Havonta feljön 1600—1700 koronára is. Persze, ezt meg is kell szolgálni, mert államunkban olyan rend uralkodik, hogy ki mennyit érdemel, annyit kap. Ez természetesen nem mondja azt, hogy ami a béreket illeti, nálunk nincsenek ezen a téren hibák. Azonban az ilyen esetek csak kivételek, amelyek erősítik a szabályt. Ilonka példája is ezt igazolja.

Ilonka az elárusítóhely vezetőjének a helyettese. Itt összesen 12 dolgozó váltogatja egymást, ezek közül csak kettő a férfi. Ilonka gondjaira egy műszak van bízva, mivel itt két műszakba,n dolgoznak reggel 9 órától késő éjjelig. Ilonkának, habár ő a vezető helyettese, elő van rva, hogy havonta 52.800 koronát kell bevételeznie, vagyis ennyiért kell neki árukat eladnia. Csak számítsuk ezt át lisztre, szalámira, sajtokra és egyéb élelmiszerekre, rájövünk arra, hogy ez bizony jó pár métermázsát tesz ki. De Ilonka nemcsak hogy teljesíti a bevételi tervet, hanem túl is teljesíti 110.000 koronáig.

Lehet, hogy valaki ez ellen azt hozza fel, hogy talán nagyon alacsonyan van megszabva a normája. A valóságban azonban ez nincs így. Nem minden elárusítónő ér el ilyen eredményeket; de Ilonka, vállalatánál, az éldolgozók közé tartozik, s a múlt évben mint a legjobbat értékelték.

Ott láthatják a fényképét is. Hogyha a ,,Manderlák“ba mennek valami harapniválót vásárolni, mindezekről személyesen győződhetnének meg. Figyeljék meg őt. Bizonyára meg is kedvelik majd, s egyetértenek mindazzal, amit róla főnöke mond: ,,Ilonka azért ért el ilyen sikert, mert udvarias, gyors, rátermett, kitartó, mindig takarosán jár, s rajta minden csak úgy ragyog. Nagyon fontos nála az is, hogy alaposan ismeri azt az árut, amelyet elad. A fogyasztónak tud tanácsot adni, tud neki segíteni az áru kiválasztásánál, tud más árut kínálni olyankor, ha az a cikk, amelyet a fogyasztó keres, éppen nincs raktáron. Az a. benyomásom, — mondotta még az ■üzlet vezetője, — hogy sok olyan vevőnk van, akik már anny ira rászoktak Ilonkára, hogy inkább várakoznak — ha mindjárt már soron volnának is —, csak hogy Ilonka szolgálja ki őket."

M. H.