Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-02-15 / 4. szám

tudatában

rt a szövetkezetekben a munkaegységek igos értéke országos viszonylatban — Kés. Ellenben az Ipolyvlekl szöveteiben 37.—, a tanyí szövetkezetben —, a karvai szövetkezetben 32.—, a saújfalusiban 24,— koronát fizettek ki munkaegységre a természetbeni jutalzáson kívül.

i nemzeti bizottságok nöfunkclonáriuöecsiiletes munkájukkal hozzájárulnak ;oclalista törvényesség és a néppel való csolat elmélyítéséhez.

— Foglaljon helyet, mi jót hozott nekünk, —- mondja számtalanszor egy nap Lacó Georgina, a párkányi járás nemzeti bizottságának alelnöke. Bizalommal fordulnak hozzá a járás dolgozói ügyes-bajos dolgaikkal. Ez nem is csoda, mert ügyeiket gyorsan és igazságosan intézi el ez a mindenkihez kedves, mosolygó asszony.

Lacó Georgina háztartásban dolgozó aszszony volt. A felszabadulás után a járási könyvtárban, majd a könyvtár vezetőjeként dolgozott. Munkáját lelkiismeretesen végezte. A helyi könyvtárak szervezésével terjesztette vidéken a kultúrát. Szorgalmáért a dolgozók a járási nemzeti bizottságba jelölték és 1945 májusában meg is választották. Azóta mint a járási nemzeti bizottság alelnöke dolgozik. Munkakörébe tartoznak az egészségügy, iskola és kultúra, helyi gazdálkodás, és a szociális gondoskodás szakosztályok.

Amint bekopogok hozzá, engem is hellyel kínál. Aziránt érdeklődöm, hogy amióta megválasztották, milyen szociális intézmények létesültek járásukban, melyek a nők munkáját könnyítik és csökkentik gondjaikat.

Nem sokat gondolkozott, beszélni kezdett.

— A nép állított erre a helyre, ezért minden igyekezetemmel az ő ügyét szolgálom. Asszony létemre azonban, ha nők kérnek

JNB alelnöknője

valamit, jobban átérzem gondjaikat. Ezért, ha csak egy mód volt rá, kérésüknek igyekeztünk eleget tenni.

Járásunkban nem volt női klinika, vagy más hasonló intézmény. Asszonyaink otthon szültek és nem egyszer veszélyben forgott az anya és gyermeke élete. Elhatároztuk, hogy ezen az állapoton változtatunk. Egy modern felszerelésű szülőotthont építettünk, mely tavaly nyílt meg. Itt aztán a szülő anyák és gyermekeik születésüktől kezdve állandó orvosi felügyelet alatt állanak. A szülőotthon ágyainak számát már növelnünk kell, mert minden ágy foglalt.

Új napközi otthont alakítottunk Szőgyénben és Muzslán.

A párkányi középiskolába messze környékről járnak be a tanulók. A rossz közlekedés miatt, főleg télen sokat hiányoztak a gyerekek az iskolából. A szülők kénytelenek voltak a városban elhelyezni gyermekeiket, ahol sok lelkiismeretlen ember kihasználva a kényszerhelyzetet, magas bért kért a lakásért. A gyermekek pedig szülői felügyelet nélkül voltak és így sok esetben a tanári ellenőrzés is nehéz volt. Ezért aztán a helyi nemzeti bizottsággal karöltve a párkányi 11 éves magyar iskola mellett 80 férőhelyes diákotthont létesítettünk.

Járásunk lakosai több faluban kultúrház építését kérik. Sok helyen a kultúrház a mai körülményekhez mérten szűknek bizonyult, vagy pedig egyáltalán nem is volt a faluban. Főleg az anyák kérik a kultúrtermet, hogy gyermekeiknek legyen hol elszórakozniok, fiatal élet- és csapongó képzelőerejüket műkedvelő előadásokkal és tánccal kössék le.

Nagyon szép kultúrházat építettünk Párkányban, Kiskesziben, Búcson és Kicsinden. Ez éven a „Z” akció keretében Mocsán és Karván kezdik el a kultúrház építését.

A járási székhelyen a sokgyermekes családok részére tizenkét lakásegységet, ezenkívül négy faluban új tanítólakást építettünk.

Sokat segítenek munkámban az asszonyok, akik mint népi ellenőrző szervek dolgoznak. Ellenőrzik az üzletek tisztaságát, a helyes áruelosztást. Például egy nagyon rosszul menő cukrászdánkat az asszonyok kritikája és követelései következtében sikerült megjavítanunk, úgy hogy ma már a fogyasztók megelégedésére kitünően működik.

Azt hiszem kimerítő volt a válaszom, mosolyognak felém örökvidám szemei, majd folytatja:

— Dolgozom éppen úgy, mint bármelyik férfi. Még sohasem hallottam lekicsinylő megjegyzést, csak azért, mert asszony vagyok. Szerintem jó és kitartó munkával harcolhatja ki az ember az elismerést, legyen az illető nő vagy férfi.

Együtt lépünk ki az utcára. Friss szél csap az arcunkba a Duna felől. Most már Lacó Georginából a családanya beszél:

— Sietek haza, vár a kislányom és a férjem. Örülnek majd, hogy ma rendes időben hazaérek. A lányom örül, hogy nem kell neki vacsorát főzni és nyugodtan tanulhat, — mert érettségi vizsgákra készül. A férjem is, mert az én főztömet szereti a legjobban. Sütök is valamit, mert a napokban hazalátogat a fiam a zootechníkai iskolából.

Elbúcsúzunk és addig nézek utána, míg cipőjének élénk kopogása elhalkul a járda kövein.

Lévay Erzsébet

Asszony a nehéziparban

Az iparban dolgozók 87 %-a nö. А II. ötéves tervünk teljesítésének — egész nemzetgazdaságunk fejlesztésének aktív részesei. „Többet, jobbat és olcsóbban“ — ezzel a jelszóval dolgoznak munkásasszonyalnk, ezt az elvet kell megvalósítani minden műhelyben, minden munkahelyen.

Aki — mint jómagam is —- először jár a komáromi Steiner Gábor hajógyárban, megdöbben e gyárváros méreteitől. A hatalmas fafeldolgozó műhelyeken keresztül eljutunk az óriási vasfeldolgozó és hegesztő helyiségbe. És itt álljunk meg egy szóra! Nagyon eredményes lenne azoknak az állampolgároknak, kik a legkisebb nehézségnél máris elégedetlenek, ha egy napra eljönnének a hajógyár e részébe, kis barátságos látogatásra. Minden tiszteletem az itt dolgozóké! Fülsiketítő zajban végzik nyugodtan munkájukat a legjobb szakmunkások. Azegyik hegesztő felnyitja védősisakját és akkor látom, hogy ez a karcsú kis munkás —nő.

Négy éve dolgozik a gyárban M a r s a 1 i к Helén. A Komárom melletti Nagykeszin született, majd mint fiatal leány felkerült Csehországba Velvariba, majd Turnovba, ahol drágaköveket csiszolt.

— Nem tetszett nekem ez a munka, — mondja, — húzott engem a fekete mesterség. így kerültem Mladá-Boleslavba, a Skoda személyautógyárba, ahol a Spartak-kocsikat gyártják. Itt irigyeltem meg a női hegesztők munkáját. Apám a második világháborúban elesett. Öcsém, a Nagykeszi-i szövetkezet kiváló traktorosa. Mikor ő bevonult katonának, özvegy édesanyám hazahívott és azóta itt vagyok. Nagyon értékelik jó munkámat, hisz havi 2200 koronát keresek brutto Elismerő oklevelet is kaptam, — én vagyok a gyár egyetlen hegesztőnője. Gőzfütéses lakásom van, a gyár Lenin-telepén és most megyek rekreációra a Tátrába. Szóval, jó életem van — mondja nevetve, kezet nyújt, leereszti sisakját és folytatja munkáját bámulatos nyugalommal. S. M.