Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-01-01 / 1. szám

Gelendzsikben jártam.

A Fekete-tenger partján terül el a Krasznodari kerület egyik kis járási városkája Gelendzsik, amelynek környékén a Nagy Honvédő Háborúban véres harcok dúltak. A kis üdülőváros háború okozta sebei a szovjet hazafiak kezenyománújra behegedt. Eltűntek a bombatölcsérek, újra felépítették a szétrombolt házakat, 1956-ban már 140 000 szovjet polgár pihente Gelendzsik üdülőotthonaiban, gyógyintézeteiben fáradalmait. Az itt lakó polgároknak csak a hősök márványból faragott emlékművei idézik vissza a háborút. Ezek ott állnak a tenger partján a rózsás sétányok szomszédságában, hirdetve a, szovjet tengerészek, katonák és a szovjet nők hősiességét, soha el nem múló dicsőségét.

Ezen az éven egynéhányszor magam is végigmentem a parti sétányokon. Megilletődve olvastam az emlékműveken az aranybetűkkel vésett neveket, melyek mindegyikéhez egy hős élet feláldozása fűződik. Feltűnően sok női név is van köztük, a helyi lakosság közül. Ide írták fel a törékeny testű kis komszomolista Kláva nevét is, aki 1943-ban halált megvető bátorsággal éjszakánként hordozta bőrtáskájában a szovjet harcosok leveleit. Száz és száz löveg, gránátszilánk röpködött körülötte a tengeren és a parton, de ő mindezzel nem törődött. Érezte, hogy minden drága levél, amit kézbesít, új erőt, elszántságot önt bajtársainak szívébe. A kis postás hősi halála ezért nagyon megrendítette a ,,Kis földön“ harcoló szovjet katonákat. Ide írták fel azoknak az egészségügyi katonáknak,

szovjet nőknek neveit, akik az ellenség tüzéből hasoncsúszva hordozták ki a sebesülteket, s eközben életüket, vesztették. Százak neveit sorolhatnám fel az egész világ előtt, anyákat, akik gyermekeikkel együtt védték a szovjet föld szabadságát, asszonyokat, akik férjeik oldalán küzdöttek egyvonalban. A szovjet nők hősiessége a fasiszták elleni harcban csaknem egyedülálló a világtörténelemben.

Mikor Gelendzsikben jártam, magam is megismerkedtem egy szovjet nővel, Lazanovszkaja Lidia Gyimitrijevnával, aki a nagy harcok idején életét nem kímélve küzdött a fasiszta betolakodók ellen. Már négy éve a járási pártbizottság vezető titkára, azelőtt 5 évig pedig második titkár volt . A fiatalos testtartáséi, középkorú Lídiával a járási pártbizottságon ismerkedtem meg. Dolgozószobájában komolyarcú férfiak, mérnökök, igazgatók tárgyaltak a járás ügyeiről. Lidia Gyimitrijevna határozott hangon adott utasításokat, s meglepett, hogy a nála idősebb férfiak, pártemberek, bizalommal fordultak hozzá tanácsért. Röviden beszélt, szavai megfontoltak, szeme csak akkor húzódott mosolyra, ha a párbeszéd magánügyekre terelődött. Ma' már 46 éves. De rendezett gesztenyeszínű haja, kék szemei, melyek most is fiatalos tűzzel égnek, egész testtartása nem árulják el korát. Viselkedése kedves, vonzó, de ha kell, erélyes és kitartó is tud lenni, olyan, aki tűzön-vizén meg tudja a párt irányvonalát védeni és egy tapodtat sem enged a maga elhatározásából. Mikor megismerkedtem munkájával, arra a meggyőződésre jutottam, hogy rátermettebb erre a tisztségre aligha akadna akár férfi is a járásban. Egy kis idő múlva elintézve napi gondjait, a feleket, hozzám fordult:

— Alexander Ludvigovics, igaz-e, hogy maguknál kevés nő dolgozik vezető pártfunkcióban ?

—- A Szovjetunióban ez megszokott dolog. A kerületben ketten vagyunk vezető titkárok nők, de másodtitkár van több is a pártbizottságokban. Gelendzsikben és az egész kerületben nagyon sok férfi pusztult el a háborúban. Helyettesítettük őket akkor, de úgy látszik, békében sincs panasz munkánkra. Városunkban a járási tanács elnöke is nő, kolhozelnökök, kenyérsütő üzem igazgatója, járási ügyész és még sokan nők, akik fontos tisztséget töltenek be társadalmi életünkben. Gyakori az olyan eset, hogy a feleség magasabb tisztséget visel, mint a férje. Mindezt a tehetség és a rátermettség határozza meg.

Д/fegkérdem még Lidia Gyimitrijevnát. 1VI hogy röviden mondja el életét, azt. hogy miképp került a járás élére. '

—- Mint munkáslány ismerkedtem meg férjemmel — kezdte csendesen élete történetét. — Annyira megszerettük egymást, hogy miatta kitanultam a géplakatos mesterséget. Később mint fűtő kerültem arra a mozdonyra, amelyen férjem mozdonyvezető volt. Már akkor Írogattam bíráló cikkeket a vasutasok lapjába, ahová később szerkesztőnek neveztek ki. Itt dolgoztam egy ideig, innen pedig a krasznodari kerületi komszomol laphoz helyeztek át rovatvezetőnek. Harminc éves voltam, amikor a pártapparátusban kezdtem dolgozni.

Szakadozottan mondja, látszik, hogy' nehezére esik, ha önmagáról kell beszélnie. Aztán jött a háború, a megpróbáltatások egész sora. Lidia Dimitrijevnára, mint pártfunkcionáriusra komoly feladatok nehezedtek. Lelki egyensúlyát esek

8

szeretett férjének halála rendítette meg mélyen. Itt az északkaukázusi harctéren esett él az egykori mozdonyvezető, mint a szovjet hadsereg főhadnagya. Akkor határozta el Lidia Gyimitrijevna, hogy ő is jelentkezik harctéri szolgálatra. Elhatározását a pártban sem ellenezték. Izzó gyűlölettel a szívében számtalanszor kúszott ellenséges fegyvertűzben. sebesülttel a vállán, hordozta a félig holt bajtársakat kötözésre. Akik látták ezt a haláltmegvető bátorságát, azokba újabb erőt, elszántságot öntött az egyszerű szovjet nő kitartása és elszántsága.

Az első vonal egyik lövészárkában kapta testébe a gránátszilánkot, amiért ott kellett hagynia a harcteret. Akkor már két katonai érdemrenddel volt kitüntetve. ,,A Kaukázus védelméért" és a „Háborúban való hősies munkáért“. Kórházi kezelés után visszatért a pártapparátusba, ahol már 16 éve dolgozik. 5 évig £■■ kerületen volt, innen másodtitkárnak helyezték ki a sztyengartovszki járásba, majd két éves kerületi pártiskola után lett Gelendzsikben vezető titkár. Lidia Gyimitrijevna mikor befejezte, egy pillanatig hallgatott. Látszott rajta, hogy lelkében újra átéli azokat a nehéz napokat, férje halálát, melynek 1943-ban zúdultak rá. De csak néhány pillanatig nézett komolyan, mert a következő pillanatban felállt, az ablakhoz ment. Zsebkendőjével törölte le könnyeit. Kedvesen fordult hozzám:

— Látja , mégis csak gyenge nő vagyok én. De beszéljünk most másról. Van egy aranyos kis unokám, Vology-a a neve, a fiamé. Most múlt csak három éves, de rnár mindent beszél. Ha eljönne hozzánk, megismerkedhetne vele, fiammal, menyemmel, együtt élünk mindnyájan, nem is tudja, milyen békében. — És beszélt, beszélt családjáról, mindaddig, míg nem kopogtak az ajtón. — Tessék, komolyodott el, és mikor két férfi lépett a szobába, erősen szorított velük kezet.

— Georgij Alexandrovics azért hivattam magukat, mert komoly hibákat észleltünk a kolhoz vezetésében. — A néhány pillanat előtt még kedves kékszemű nagymama újra párttitkár lett. Szavai élesen vágtak, mint a borotva . Két szovjet férfi, komoly társadalmi funkcionáriusok hallgatták bíráló szavait, s ígéretet tettek az ügyek megjavítására: Lidia Gyimitrijevna pedig teljes szívvel, odaadással védte a Szovjetunió Kommunista Pártjának irányvonalát.

Horváth Sándor