Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-02-15 / 4. szám
Nagyon kellemes és fejlődőképes hangja nagy előnyére válik a darabban előforduló énekbetét dalolásánál. A fiatal özvegy magáraerőszakolt hidegségét, a szerelmes asszony kitűnő temperamentumát ugyanolyan mély átélésben érzékelteti, mint a halál kapujában sem megalázkodó hölgy dacát. Lőrinez Margit most is elsőrangú alakítást nyújtott. Beszédes szemeinek egy-egy villanásával sokszor mozdulatlanul is kifejezte a ravasz kis olasz nő lelkiállapotát. Mihályi Mária kis szerepét kitűnően oldotta meg. Ferenczi Annában sok emberi humor van és ez megbecsülhetetlen. Udvardi Anna — Beatrix királynő szerepében újra bebizonyította kiváló színésznői képességét. A címszerepet j átsző, különben tehetséges Tóth László Romeószerű imádót játszott meg, holott Agárdi egy kicsit nehézkes, csak fojtott belső férfiasságával ható, tömör'magyar, ki éppen' evvel az idegenszerűségével hat az elkényeztetett asszonyra. Később, mint néma levente megtalálta a helyes játékmodort. Király Dezső — Mátyás király igényes és kényes szerepét alakította. Legnehezebb dolog történelmi figurát, főleg annak magánéletét színre vinni. Király Dezső ízléssel és nagy színészi képességgel oldotta meg ezt a kényes feladatot. Nagy élvezetet nyújtott Gyurkovics Mihály alakítása, ki Beppot személyesítette meg. Nagyon tehetséges! Természetes játékmodora még a legkomikusabb jeleneteknél sem engedi túlzásokba esni és ez nagyon ritka, épp ennél a szerepkörnél. Kisebb szerepekben Chapo Ildikó, Korai Ferenc, Fazekas Imre, Tarics János méltók voltak a főszereplőkhöz. Az előadás után meglátogattam a női öltözőt, hol már civilruhában, festék nélkül találtam a művészeket. Cséfalvay Kató szemei csak úgy csillogtak a boldogságtól a nagy siker utáp. mikor kérdésemre válaszol: — Én tulajdonképpen énekesnő vagyok, a magyar étiek és táncegyüttes tagja voltam és csak egy és fél éve működőm itt a színháznál. Most, hogy operetteket is felveszünk műsorunkba, remélem, jó énekes szerepeket is kapok, de azért a prózát sem akarom abbahagyni. Lőrinez Margit épp férje, Taries János után akar szaladni, ha engedném: — Mióta tagja a komáromi színháznak? — Hajaj! Mióta megalapították! Ötvenkettő októberétől és itt is maradok, mert az én egész életem a színház! A kis Ferenczi Anna olyat mesél, amit ritkán hall az ember. —- Katonatiszt a férjem és van egy édes egy és fél éves kisfiúnk. A férjem nagyon szereti a színházat, eljár velem a próbákra, ha ideje van jósággal és okos kritikával sokat segít nekem! Mire felmegyünk a rendezői terembe, már együtt van minden ki és megkezdődik a vita. Nem tart. sokáig és a terített asztalokra felkerül a kitűnő gulyás, meg a jó bors asztaltársam, Scdilek Ilonka, aki a gyönyörű kosztümöket tervezte-és szabta a színház szabóműhelyében. — Harmincöt ruha készült el 6 hét alatt és ha van munkánk, bizony nem nézzük az órát, hanem kétszer nyolc órát is dolgozunk egyfolytában, mert nálunk a siker érdekében mindenki mindent megtesz. — Kérem, — fordulok Király Dezsőhöz, — Ön hogy kezdte a színészpályát ? — Én — mondja mosolyogva — két pofonnal. Ezt kaptam jó apámtól, mikor érettségi után bejelentettem, hogy színész akarok lenni. Nem is engedett, de én, mint műkedvelő szerepeltem az ipartestületben, majd a felszabadulás után, mikor megalakult a Csemadok, azonnal, mint műkedvelő és rendező vettem részt a kulturális munkában. Előbb Kassán, majd Prágában az Országos Fesztiválon (Szolul) dijat nyertünk. 1952- ben megalakult a komáromi színház, tagja lettem. A színházi szemlén ezüstdijat nyertem. Közben előkerül a gitár és olyan műsort rögtönöznek —azonban már saját szórakozásukra — ezek a tehetséges, kitűnőhangú és hangulatú fiatal művészek, mely talán még az előadás végén szűnni nem akaró tapsnál is jobban mutatja, hogy a mai nap nagy sikerrel zárolt. Ч&c— Simkó Margit l/usKjfc
