Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-01-01 / 1. szám
^7 ^ Mire e levelet olvassátok, már odahaza vagytok, napsütéses csipkés tengerparti hazátokban. Most levélben akarom mindazt elmondani, amire akkor a rövid idő és az elfogultságunk miatt nem volt alkalom. Mindjárt az első pillanatban, amikor egymást még kíváncsi szemmel fürkésztük, már tudtam, hogy ti nekünk, csehszlovákiai asszonyoknak, barátnői vagytok. Hogy miből gondoltam? Elsősorban is abból, hogy eljöttetek hozzánk elsőként a görög nők közül. Hogy a Szovjetunió asszonyainak meghívására, mipden akadályt leküzdve elhagytátok hazátokat, családotokat, szeretteiteket. Eljöttetek annak ellenére is, hogy néhányan közületek. mint például Makridu Despina, elvesztette állását, amikor munkahelyén megtudták, hogy a Szovjetunióba megy. Meghívásunkmeghosszabbítottaahazátokból való távolléteteket és mégis örömmel jöttetek hozzánk. Azért jöttetek, mert szeretitek az igazságot, és saját szemetekkel akartatok meggyőződni, hogy nem igaz az a rágalom, melyet a szoeialistn államok építőire kennek az imperia- Iisták. Még ma is fülünkbe csengenek az idős Sotíriu Mária írónő szavai: ,,Boldog lehet az az ország, ahol a gyermeknevelésről és az édesanyákról így gondoskodnak. Megbecsülést érdemel az a nemzet, ahol a kultúrának^és a művészetnek ilyen előfeltételeket adnak. Nálunk, a kultúra őshazájában kevés az iskola és 6000 munkanélküli tanító van.“ Igen, mi boldogok vagyunk és elégedettek. De mindaddig nem lehet teljes a mi boldogságunk, amíg a ti jogaitok csorbát szenvednek. Nekünk is fáj az, hogy a munkás Görögországban teljesen ki van szolgáltatva a tőkésnek. A szervezett munkás Görögországban nem kap munkát, a szervezetlennel pedig kénye-kedvo szerint bánhat a munkaadója. Kívánjuk nektek, hogy Ciprus fölszabadításáért folytatott harcotok eredményes legyen, hogy a ciprusi csecsemők elegendő tejet, cukrot, a gyermekek iskolát, a nép pedig szabadságát, önállóságát kapja vissza. Nem szabad, hogy- a leigázó gyarmatosítók ellen küzdő ifjúságot felakasszák, lemészárolják, vagy bebörtönözzék. Mellettetek állunk e nagy harcban Görögország-i és Ciprus-i édesanyák, akik gyermekeiteknek szabad, békés, boldog életéért küzdőtök. Harcotok nem lesz eredménytelen, ha olyan asszonyok küzdenek érte, mint Imvliotis Róza, gimnáziumi igazgatónő. Amig élünk nem felejtjük el személyét, sem élettörténetét, amelyet nekünk olyan szerényen, minden szépítés nélkül elmondott. Mennyi energia rejlik Imvliotis asszonyban, aki szorgalmával és tudásával a gimnázium igazgatószékéig küzdötte fel magát, amire Görögországban még nem volt példa. Az elmaradott gondolkodású emberek nem csoda, hogy megrettentek ennyi magabiztosság láttán, és Imvliotis Rózát az ország legtávolabbi zugába helyezték el Athénből. A német megszállás alatt négy évre száműzték egy magányos szigetre a többi honfitársával együtt. A megszállás megszűnése után ismét elfoglalta állásét, de amikor vonakodott az amerikai tanmódszert bevezetni az eddig jól bevált görög módszer helyett, ismét kidobták állásából. Ciprus felszabadítás i harcát jelképező görög emléklap. Amikor történetéregondohmk, a könny is kicsordul szemünkből, a megrendüléstől majd a büszkeségtől, és utolsó szavai jutnak az eszünkbe:,,Munkámat, melyet az asszonyok között végzek, egy percre sem hagytam abba. Lehetséges, hogy amikor hazaérek, ismét száműzetés vár rám. Nemcsak én gondolkozom így, hanem sok-sok görög nő, aki békét akar és érzem, hogy ezt a békét ki is harcoljuk.“ Mi is hisszük ezt Imvliotis Róza, és ebben a harcban nemcsak mi, hanem a világ valamennyi békeszerető asszonya mellettetek áll. Szinte magunk előtt látjuk a gyönyörű fekvésű Szalon ika városát, mikor Sklavuau Dimitra, a városi tanács tagja elbeszéléséből megismertük a szép, kedvelt kirándulóhelyet. Nagyon elszomorodtunk a sok elhagyott gyermek sorsán, akik nem férnek el a szegényesen ellátott árvaházban. Több pénzt nem utal ki részükre az állam, amely költségvetésének 55 %-át. fegyverkezésre költi. Hová is lennének a szegény elhagyottak, ha nem volnának olyan görög asszonyok, mint Sklavunu Dimitra. De vannak. Ezért kedves barátnőink, bízzunk abban, hogy azok a szocialista vívmányok, melyeket minálunk úgy megcsodáltatok, eljutnak Görögországba is. És hogy mihamarabb eljut, annak az a biztosítéka, hogy olyan képviselőtök van, mint Thanasecu Vaso, olyan jogászaitok, mint Maluchu Eleni és Tziniadu Ritsa. Olyan haladószellemű orvosotok, mint Karpuzeli Erifili, és olyan odaadó szocialista munkásaitok, mint Svolu Mária. Bátran, harcosan küzdjetek tovább szebb és boldogabb jövőtökért, a Ciprus-i nép felszabaduláséért és egyben a békéért. A békeharcban a világ valamenynyi békeszerető asszonya mellettetek áll. Üdvözöljétek nevünkben a harcos görög nőket. Lévai/ Erzsébet Vendégeink a Szlovák Nemzeti Galériában. Kedves vendégeink megérkeztek Brctttelavába. Az első sorban: Imvliotis Róza.. Sklavunu 1/' - mitra, Tziniada Ritsa, Maluchu Eleni. Sotíriu Mária, Makridú Despina, Svolu Mária, a delegáció vezetője és Karpuzeli Erefil.
