Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-02-01 / 3. szám
s m nyék. Lawrence Gellert *£eu *л«т«М|иРР 1. Visszahozom a cipőket, mert kicsi— Honnan tudod, hogy kicsinyek? Viselted őket? — Nem, Uram, nem viseltem őket. Személyesen meggyőződhet róla, hogy olyan vadonatújak, fényesek, mint amikor eladta őket nekem. — Ugye, megmondtam, hogy nem vesszük vissza az olyan cipőket, amelyeket viseltél! — De nem viseltem őket. Nem illenek rám, nem használhatom őket. Miért nem adod el őket másnak ? Nem adnak nekem értük semmit. Ez baj . . . ! — De olyan cipőkre van szükségem, amelyeket viselni tudok. — Másik cipőt adok el neked. — Nincs több pénzem, egész pénzemet önnek adtam. Cserélje ki a cipőket! — Nem lehet. Ha állandó vevőim rájönnének arra, hogy cipőimben már előbb négerek szaladgáltak —• mit gondolsz, meddig lenne még üzletem? — De mezítláb sem mehetek, Uram. Ezen egy pár cipőért odaadtam utolsó garasomat . . . — Nem segíthetek rajtad. És ne állj utamban. Elég sokáig loptad már drága időmet 2 — Uram, a postahivatal vezetőjével szeretnék beszélni. — Milyen ügyben? — Nem kapom rendszeresen a postámat, Uram. — Honnan tudod ezt ? — Hess Béláóknál rendeltem valamit árjegyzékük szerint feleségemnek, előre beküldtem a pénzt, azonban az áru még eddig sem érkezett meg. — Mikor volt ez ? Három héttel ezelőtt. És hogy hívnak? Robert Dale, Uram. • Hé, George, van valami Robert Dale részére? — Igen. úgy tűnik, mintha volna itt valami. Pillanat. Itt van. — Ha! Mi is a Te neved? • Robert Dale, Uram. — Akkor ez a csomag nem a Te részedre van. — De, hiszen itt a nevem. Ez az a csomag, amelyre feleségem vár. u... Lawrence Gellert az Egyesült Államok déli részén gyűjtötte össze a négerek népzenéjét, főleg vádoló dalaikat. A következő párbeszédeket sem találta ki, hanem valóban a fehér- és feketebórű amerikaiak között folytak le. Részben a szerző fültanúja volt, részben másoktól hallotta. — Nem, a csomag más részére van. A Te neved Robert Dale, és a csomag Robert Dale úr részére van címezve. Emiatt nem lehetett a csomagot kézbesíteni. — De kérem, Uram . . . — Na, George, adjuk neki kivételesen a csomagot még ezúttal? Jó, rendben van — legalább nem kell a csomag visszakül•désével fáradozni. De eszedbe se jusson még egyszer csomagot ,,úr“ címzéssel küldetni. Megértetted? — Igen, Uram. De hogyan tudjam ezt megakadályozni ? — Világos: Ha megint rendelsz valamit, megjegyzed, hogy nem vagy úr. Vagy pedig, ha személyesen adod fel a rendelést, akkor úgy is tudják. 3 — Nem akarsz már többet hozzám jönni, Mózes? m — De, Uram. Csak nem jöhettem. — De viszont én nem tudok állandóan utánad futni. — Ez igaz, Mister Graves. De nem is szükséges, hogy utánam fusson. — Ha nem lenne rád szükségem, úgysem tenném. Ne légy szemtelen. — Nem leszek, Uram. • A patakmenti rétemet le kell kaszálnod! Nem tudom most, Mister Graves. — Miért nem? Fizetek érte. — Ezt legutóbb is megígérte. — Igazad van, az előbbi évről még adósod vagyok. Amint most készen leszel, mindent megfizetek. — Ez ne okozzon gondot önnek, Mister Graves. Gondoskodnom kell saját termésem betakarításáról. — Ah, az ördögbe is, a Te kis gyapjúd szóra sem érdemes. Nemsokára eljön a nagy esőzés és fontos az, hogy az én gyapjúm tető alá kerüljön. 14 — Éppen ezért szükséges, hogy az én gyapjúmat is behozzam. — Te a saját gyapjúdat fontosabbnak tartod, mint az enyémet? — Nem, Uram, azonban . . . — Tán ugyanannyinak tartod magad, mint a fehéreket? — Nem, Uram, De már megmondtam, Mister Graves, hogy nem tehetem. — Ha azt akarod, hogy jó sorod legyen, akkor segítened kell nekem. — Igen, Uram, de . . . Semmi de. Élőbb az én gyapjúm! Egyszer már megmondtam, Mister Graves, hogy nem lehet. — Semmi ellenvetés! Holnap reggel napfelkeltekor. És jaj neked, ha nem jössz el! ■ Mit akarsz itt?- Akarok . . . ■ Na mit? ■ Ma választások vannak. . Ú OTTr í ■ Le akarom adni szavazatomat. — Mit nem mondasz! Rajta vagy a szavazólistán? —- Igen, Uram. Mi a neved? Sam Collins. Hadd lássuk. Chalmera, Champton, Childress, Dillard . . . Igazán szavazni akarsz? — Igen, Uram. Eléggé meggondoltad ? - Igen, Uram. .... Frances; Gillard, Grumpton - Kérem, átlapozta a nevemet! — Igazán? Kérdeztelek, hogy tényleg jól meggondoltad-e? — Igen. — Talán mégsem ? Nem akarsz még ezen gondolkodni? — Nem, Uram, nem tudok, munkába kell sietnem. " — Főnököd tudja, hogy szavazni akarsz ? Nem, Uram. Ki a főnököd? Ez nem fontos. ■ Igazad van, mégis tudni akarom. ■ Bizonyára fel akarja őt hívni telefonpnés közölni vele, hogy szavazni akarok. — És ha? — Akkor valószínűleg elveszítem állásomat. Nincsen joga, hogy erre vonatkozóan kikérdezzen. — Nincsen jogom? Mi a csoda? Ha hagynánk Titeket, négereket, szavazni és rendelkezni, akkor nekünk fehéreknek
