Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-02-01 / 3. szám
már semmi jogunk sem volna. Nem gondolod ? — Nem, Uram. — Mindegy, úgysem találom nevedet a szavazólistán. — Mégis benne vagyok, magam láttam a nevemet. Megmutathatom Önnek. — Takarodj, néger! Várj ott hátul, míg ez az úr itten szavaz. — Nem tudok várni, munkába kell sietnem. — Ki tart vissza? Az ördögbe is, takarodj. És ne hogy megint a szemem elé kerülj! . . . 5 — Nesze, Saul, emiatt hivattalak az irodába. — Mi ez, Mister Preston? — A Parkside-iskolából. Egy néger volt oly szemtelen és írt az igazgatónak, hogy vegyék fal őt az iskolába. A fehérek állítólag kijelentették, hogy a négerek is járhatnak iskolába és megtiszteltetésnek venné, ha ő volna az első, stb. stb. Valószínűleg most zenével és zászlóval mennek érte. — Mi közöm az ügyhöz, Mister Preston? A néger téged nevez meg mint legközelebbi rokonát. Milyen rokonságban van veled? — Misodrangú unokatestvérem. De állandóan hallok róla. Nagyon szorgalmas az iskolában. Brown tisztelendő úr azt mondta, hogy a legtehetségesebb. Talán Brown tisztelendő úr akarja, hogy tovább tanuljon. — Mi az ördögbe?! Miért, akarja ezt? Csak időveszteség lenne. — Iskolába menni és tanulni nem időveszteség, Mister Preston. — Fehéreiméi nem. — Néger gyerekek is szeretnének valamivel többet tanulni. — Ez csak elrontaná őket. — Nem hinném, talán akkor jobb sorsuk lenne. — Ah, dehogy, túl finom lenne akkor részükre a munka. Azt hiszed, megengedném, hogy egy néger aktatáskával, szemüveggel és könyvvel a kezében szállítsa el ládáimat? Egyáltalában jól érezné magát ennél a munkánál? Az ördögbe is, nem! — Talán alkalmas lenne más munkára is. — Óh, talán olyan munkára, ami a fehéreket illeti? Msg se kísérelje. Tán ismered azt a misét: Több millió év előtt az Úristen magához hivatta a fehéret és a négert és a következőket mondta: „Két csomagot készítettem részetekre. Hasznos dolgok vannak benne, ezekkel kel] dolgoznotok ..." At egyik nagyobb volt a másiknál és az Úristen így szólt a négerhez: „Neked szabad először választanod; Melyiket akarod ? Okom van rá, hogy Te légy az első. Vedd magadnak azt, amelyiket akarod.“ És a néger természetesen csillogó szemekkel, gyorsan mint a villám, a nagyobb csomag után nyúlt. „Nos“ — szólt az Úristen, — „a másik csomag a fehéré“. Mikor kibontották a csomagokat, a fehér tintát és tollat talált az övében, és azóta a fehérek.végzik az írásbeli munkát a földön. És, mit gondolsz, mit talált a néger az ő csomagjában? Csak ásót és fejszét. És így szólt hozzá az Úristen: „Gondolj mindig arra, hogy magad választottad ezt, senki sem kényszerített erre. Ezért sose morogj, ha ezentúl ásóval és fejszével fogsz dolgozni. És ne is kíséreld meg, hogy ezt megváltoztasd, vagy akár elhúzódj ettől a munkától!“ — Ez bizonyára egy jó mese, Mister Preston, de én másképp hallottam.“ Midőn az Úristen . . . — Mindegy. Nekem így tetszik. Nekem egyáltalában minden úgy tetszik, ahogyan van. Semminek sem kell megváltoznia. Ameddig mindegyikünk azt a helyet tölti be a. világon, amelyre az Úristen rendelte őt, jól jövünk ki egymással. Nem gondolod? De igen, Mister Preston. Mit akarsz tehát néger-unokatestvéred ellen tenni, aki csak terhet jelentene? Mit tehetek ? — Az ördögbe is, a Te rokonod vagy nem? Verd ki belőle azt az ostobaságot, öblítsd ki a száját Lysol-lal.fullaszd meg, vagy mit bánom én ... ! De tömd be a száját, mielőtt valamit elkövetne, amivel sem Te, sem én, vagy talán ö maga sem tud majd megbirkózni. — De mi közöm nekem az egészhez, Mister Preston? — Ügy hallom, Te fizeted érte a kosztot és lakást. Az én pénzem, amiből a négerednek fizetsz. Ha továbbra is dolgozni akarsz nálam és az én jó pénzemet akarod keresni, akkor gondoskodj arról, hogy éz a kölyök ne kapjon már belőle egy fillért sem. És különben nem óhajtok már többé hallani ezekről az ostoba négerbutaságokról, — fehérek közé iskolába menni! Még legközelebb azt is halljuk, hogy a mi pénzünkkel az egyetemre járnak fehérek közé! Hát persze, ha a fehérek több millió kilométerrel tőlünk elhatározták, hogy négereket fel lehet venri az egyetemre... Ha ezt az én öregapám, aki ötven é\ óta ott lenn a Cornwall-temetőben fekszik, hallaná, bizonyára felállna a sírjában. De nem sokáig, hanyattvágodna a nevetéstől, ha a négereket a fehérek egyetemén látná, ha, ha! (Megjegyzés: A legfelsőbb bíróság az Egyesült Államokban úgy hat írozott, hogy a fajelkülönítést az iskolákban és egyetemeken megszüntetik. Ezt a határ )zatot a délamerikai uralkodó körök nem smerték el.) Átvéve a „M igazin“-bői. Fordította: ( M. Folytatás all -dik oldalról. Az egerszegi, a rozsnyói és a nagymegyeri énekkarban olyan asszonyokósleányok daloltak, amilyenekből sok ezer ól hazánkban. Háziasszonyok, anyák, hányás zfeleségek, szövetkezeti lányok, tanulók, tisztviselőnők. Érdemük annyival több, hogy bármilyen munkát is végezzenek utána, mégmegfürdetik lelkűket a dalok tisztító harmóniájában. És ezek a. dalok, már mások mintavoltlegényegy letek dalárdáinak dala. Ha ezekben a dallamokban fürdik a lélek, akkor fehér lesz, tiszta mint a hó. Ezért ne csodálkozzon az a néző, aki a mögöttünk lévő sorban azt mondta, hogy milyen szépek ezek a lányok. Az ének arra is módot ad, hogy az egyéniség tükröződjön benne. A magyarbéli Navara Margit szólóénekébén az egyéni előadóművészet bája és erejeszárnyalt, amikor Iluska dalát énekelte. Jaj, csak eine vesszen, erősödjön, bátorodjon, a művelők, az oktatók segítségével, ha módja van erre. Szükségünk van a művészet tisztaságára, szépségére. Molnár Olga is ezt tegye, aki Szinrénfalváról már új népdalokat hozott nekünk, igazolva, hogy lehet a máról a mának énekelni. AszavalókközülCibulkaGabinak hitte el szívem, hogy ő is hiszi mindazt, amit Iszakovszkíj írt „Dala békéről“ című költeményében. Igen,nagyon kell abéke. És elsősorban nektek anyák, akik így tudjátok hirdetni egy vers erejével is. Nektek, akik gyermeket szültök és neveltek. Én most a szívemmel köszönöm meg minden CibulkaGabriellának a béke ilyen hirdetését is. Az anyai kötelesség, a tisztesség igazságát egy népballadánk hirdette Losoncon. „Budai Ilona!” Ki tudja, milyen messzi századokból inti az embert, hogy a szeretet nem a „Kéncsös küs láda“, hanem a gyermek, akiben folytatódik minden gondolat. Hány falu van olyan, mint 'í'ardoskedd, és hány Kopasz Csilla él ilyen faluban. De jó lenne, ha már így tudnának mindenhol szavalni. Legalább egy leány, vagy legény. Ahogy a táncben olyan sokan résztvesznek, az elöadóművészetet is többen ápolhatnák falvainkon a fiatalok. Hagyományaink értéke a losonci bemutatón legjobban a táncokban mutatkozott meg. Az elmúlt évekhez mérten ez az év meghozta végre azt az eredményt, hogy a kisgyarmati lakodalmas mellé felsorakozott, a tardoskeddi fonójáték, a garamszentgyörgyi kukoricafosztás, és magasabb művészi színvonalon a rimaszombatiak gömöri leánykérője, a pozsonypüspökiek szálkái mulatsága és regruta búcsúztatója is. Az összesített bemutató Losoncon igazolta törekvéseinket. Népi előadóművészeink a lehetőséghez mérten tudásuk legjavát adták Örömmrl állapíthatjuk meg, hogy a jó ízlést szolgáló művészetet helyesen ápolják csoportjaink Műsorszámaink mega álasztása ke\ és kivánnivalót hagy maga után. Ha mindezt átgondoljuk, akkor azt látjuk, hogy lehetőségeink megnövekedtek, s hogy még fokozottabb figyelmet kell szentelni a népművészet fejlesztésének,mert megvan rá minden előfeltétel, hogy alkotó művészetünk még jobban kivirágozzon. Qyurcsó István 16
