Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-12-15 / 24. szám

... A gyermek' jellemének kifejlődésében fontos a rendezett családi élet. A serdülő korban ne hagyjuk a gyerme­ket: mayára, hanem állandóan foglalkoztas­suk. Fogjunk össze minden egyes nevelési kér­désben a pedagógusokkal, az iskola, nevelő­intézetek, napközi otthonok stb. kéz a kéz­ben haladjanak, míg az ifjúság az új szel­lemtől nincs átitatva. Bízzunk az ifjúságban! Hangsúlyozom, hogy feltétlen szükség van az ifjúságba ve­tett bizalomra, ez az előfeltétele, hogy boldog, okos és akaraterős legyen. Turcianska M., pedagógus és irodalmi történész A gyermek beleszületik egy családba és evvel már meg is kapta menlevelét egész életére. A családnak van a gyermek lelkiiletére a legmélyebb hatása. A gyer­mekkorban átélt események kitörülhetet­­lenül vésődnek be lelkűkbe. Nincs na­gyobb szerencsétlenség a gyermekre néz­ve, mintha az a két lény, akit a természet törvényei értelmében legjobban szeret, tisztelni akar, akik viszonylagos gyenge­ségében számára az erőt képviselik, egy­mást maró, gyűlölő gyenge teremtmé­nyeknek ismer meg. Nincs az ajándékok­nak az a tömege, amely csak egy kicsit is ellensúlyozhatná azt a rombolást, melyet az ilyen szülők gyermekük életében okoznak. Később az élet kiformálhatja jellemét, lehet belőle híres tudós, nagy sikerű művész, de kiegyensúlyozott bol­dog ember soha. És néhány szót a gyermek tiszteletlen viselkedéséről. Ugyanazok a szülők, kik gyermekükkel szemben a legnagyobb hi­bákat követik el, panaszkodnak, hogy gyermekük tiszteletlen. Rendjén volna a tényállást minden esetben szétboncolni, és tüzetesen megvizsgálni az esetet, de általánosságban az a meggyőződésem, hogy a tiszteletet nem lehet követelések­kel kierőszakolni, hanem ki kell érdemel­ni. Hogyan? Először is igaz önfeláldozó, okos szeretettel, másodszor példás maga­viselettel és harmadszor azon a magas­laton kell állni, mely a gyermek érdeké­ben a szülő helye. Ne akarjunk minden­áron a gyermek pajtása lenni — ezt meg­találja társai között is —, de ne is basás­­kodjunk fölötte, mert ez alattomos visel­kedésre kényszeríti. A szülő legyen a gyermek számára egy biztos pont, melyre támaszkodni lehet. Érezze a gyermek a? erőt, jóságot, megbízhatóságot, melyet külön-külön megtalál másokban is, de együtt az ő számára csak a szülőben össz­pontosul. A szülő legyen erős tölgy, mely támaszt nyújt az élet heves viharaiban, aki nem mutat fáradtságot, ha segítséget kér tőle valamelyik családtagja, akinek a gyer­mek nem teher, hanem ünnepet jelent számára a vele való együttlét. Aki tehát nemcsak világrahozta, hanem ő maga is következetesen tiszteli gyermekét. Sze­rető szívvel, de erős kézzel vezeti, átadja neki tapasztalatait, elrendezi felmerült problémáit. Egyszóval tiszteletreméltó­nak mutatkozik gyermeke előtt. Nem kell ehhez műveltség — ez természetesen nagy előny —, de kell hozzá született be­csület, kitartás, emberi tisztaság, egyszó­val tiszteletreméltóság. Ha a szülők ilye­nek lesznek, akkor nem kell majd meg­követelni a tiszteletet, csak elfogadni. Tapasztalatból tudom, mert ilyen volt az én áldott jó apám. Sirnkó Margit ... Gyermekeinkre ma jellemző a koraérettség. A szülők, akik a bápi teliz írni s idején a inunkásgyermekek nehéz életét élték, azt tartjuk: „Amiben nem lehetett részünk nekünk, mindazt hadd élvezzék gyermekeink. Azt, atnltőf az élet meg­fosztott engem,.megadom gyermekeimnek.“ « Azzal, hogy gyermekeinket túlsók örömben részesttjük, megfosztjuk őket a legnagyobb örömtől. Végül Is nem tudják, mit szeretnének. Ha már az ember­nek mindene megvan, ha már nines semmi kívánsága, akkor az élet már nem is nyújt örömet számára. A legnagyobb örömet az nyújtja, amiért harcolnunk kell, amit az ember saját erejéből elér. Gyermekeink ma úgy jutnak mindenhez, mint vak tyúk a szemhez amint a közmondás is tartja — és ezzel a legnagyobb örömtől fosztjuk meg őket. Ezen el kell hogy gondolkozzunk. Ebből származik az a sok nehézség, amelyre gyermekeink nevelésével kapcsolatban panaszkodunk. (A. Zápotockv) . . . Mindenekelőtt a szülők kötelessége még abban az esetben is, ha mindketten dol­goznak, gyermekeikkel foglalkozni. Figyel­niük kell gyermekeik jellemének fejlődését, és abban az esetben, ha valami nem tetszőt észrevennének, azonnal kérjék a tanító segítségét vagy pedig a szülői értekezleten hozzák fel a dolgot. Természetesen úgy. hogy a gyermekből ne váltsa ki a megszégye­nítés érzéséi, mert a nyilvánosan megszé­gyenített gyermek alattomos lesz. Mindenekelőtt a szülőknek kell jó példát mutatni, illetve jó példával a gyermekre hatni. 4 Ha tudnák az egymást meg nem értő szülök, hogy milyen lelki eltompultságot. tőlük való lelki elidegenedést idéznek elő a közöttük előforduló, talán gyakori veszeke­dések, durva szavak esetleg verekedések, vagy becsmérlő szitkozódások, jobban vi­gyáznának magukra, mert az ilyen család­ból kerülnek ki a bűnözésre hajlamos fiata­lok, És a „büntetve volt“ szomorúi bélyege kíséri őket egész életükön át, Néhány szót még a válni akaró szülők­höz, hogy próbáljanak más kivezető utat találni a kettőjük közötti meg nemértésből, mert a gyermekek azok, kik ilyenkor a leg­többet szenvednek. Az elvált szülők gyerme­ke lelkileg nyomott, két malomkő között őr­lődő emberpalánta, ki végül is a sok súrló­dás következtében tönkre megy és soha nem lesz belőle már az, akinek pedig egy kis meg­értéssel lennie kellett volna, jól nevelt, az életnek örvendő, egészséges lelkű, örömmel dolgozó, tiszteletet ébresztő erős jellem. Csöllei Lászlóné, a Tesla rádiógyár dolgozója, népbírósági tag. Ifjúsági nevelési probléma? Valóban mindenki ügye s ha segíthetek, szívesen hozzászólok. Már kiesi korában kell a gyermeket kötelességtudásra nevelni és vele a jót, szépet és hasznosat megszerettetni. Szó­val az alapnevelés a legfontosabbik rész, mert ez irányítja őt cselekedeteiben és élete útján. A jó alapot pedig egyedül csak a szülő adhatja meg. Ezzel nemcsak a gyemnek későbbi iskolai nevelését köny - nyítik meg a szülők, hanem a tanítók és tanárok helyzetét is. Nálunk például, a mi családunkban nincs nevelési probléma, mert ezt már régen megoldottuk. A mi családunk egy kis állam a nagy állam keretén belül, ahol szintén törvények uralkodnak, melyek­nek családunk minden tagja köteles ma­gát, alávetni. A két nagyobb gyermeknek (8 és 12 éves) részt kell vennie a háztartási mun­kákban is. Rendesen esténként vacsora után beszéljük meg mindegyikünk ott­honi másnapú munkabeosztását. Férjem mindennap kikérdezi a gyermekeket, hogy mit tanultak, mit csináltak. Felül­vizsgálja, hogy készek-e az iskolai fel­adatok. Pedig hát férjem mint vaseszter­gályos nehezen dolgozik, de jut ideje a gyermekekkel való törődésre, sőt estén­kénti szórakoztatásukra is. Sokat beszéli nekik mostanában a Szovjetunió techni­kai vívmányáról, a műholdról. Én is szí­vesen hallgattam, míg varrogattam vágj' stoppoltam. A mi gyermekeink érzik és tudják, hogy mi. szülők, legjobb barátaik közé tartozunk. Horváth AI ária. villamoskalauznő. 4 gyermek anyja

Next

/
Thumbnails
Contents