Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-12-15 / 24. szám
п.Л í I \ Al'ák későőszi meztelenségét anyáskodó szeretettel takarta be a frissen hullott hó. Fehér szőnyeg fedte a tegnap még piszkosszürke úttestet. A természet téli ragyogásában gyönyörködtem, mikor egyre erősödő gyermekhangok ütötték meg a fülemet. Hosszú sor gyermek közeledett felém. A csillogó barna és kék szemek vidámságot, megelégedést sugároztak. A kedves kép láttán .önkéntelenül ült ki arcomra a mosoly. Különösen az óvónő kezét fogó kis csöppség kötötte le a figyelmemet. A kislány megérezte, hogy figyelem, s mikor lassan elhaladt mellettem, kacagva megsimogatta a kezemet. Furcsa melegség futott rajtam végig. Azóta is gyakran gondolok a meleg barna szempár huncut kis tulajdonosára. I)e előtörnek a kérdések is. Vajon kié. milyen környezetben él, mi lesz belőle? Vagy ha ezt a sok kérdést egyszerűbben akarnám feltenni, ennyit is kérdezhetnék: „Kisember, mivé nevelnek azok, akik szívének dobbanását visszhangozza a te kis gyermeki szíved? Hová vezet a szülői szeretet, vagy sajnos elég gyakran a szülői „nem érek rá“? A második világháború után gyökeresen megváltozott a családok élete. A polgári társadalomban mellőzött nő egyenjogú társa lett a férfinak. Vines szocialista életünknek olyan területe, ahol ne dolgoznának eredményesen a női dolgozók. Felelősségteljes állás család és háztartás; ez a három fogalom alkotja a ma asszonyának életét. A dolgozó anyák gyermekeiket csecsemőotthonokban, vagy napközi otthonokban helyezik el s bizony sok szülő él abban a helytelen elképzelésben. hogy az ilyen körülmények között a ritkábban látott gyermek csak játékszer vagy sajnos csak felesleges teher. Nevelés? „Én nem érek rá nevelni“ — mondja sok dolgozó asszony, „azért vau a napközi, neveljék ott a gyermeket.“ Ezek a szülők megfeledkeznek arról, hogy a szülői szeretet a legdöntőbb tényezők egyike a gyermek érzelmi világának kialakulásában. Soha sem szabad elfeledni, hogy a felnőtt ember kiegyensúlyozott életének legszilárdabb támaszpontja a színes, játékkal és vidámsággal telített, a szülői szeretettől ragyogó gyermekkor. Az igazi gyermekkor felkészülés a szép, eredményes életre. Ezért a dolgozó szülők mellett is érezniük kell a gyermekeknek, hogy ők is jelentenek valamit a két felnőtt életében, A nap legnagyobb részét a szüleitől távol töltő gyermek szinte remegve várja a kedvességet és figyelmet azoktól, akiket apró kis gyermeki szívével a legjobban szeret. Szeret? igazán, minden esetben szereti szüleit a gyermek? Sokszor lehet hallani elkeseredett panaszt az édesanyák szájából: „Az én gyermekem nem szeret engem“. Kínzó szavak, vádló szavak. De kit vádolnak? A gyermeket, akit talán soha sem thnítottak meg a szülei szeretni, s aki a családján belül talán soha sem látott önzetlen szeretetet. vagy azokat a szülőket, akik a napi munka után nem fordítanak kellő figyelmet annak a kis emberkének a nevelésére, aki előtt saját akaratukból ők nyitották meg az élet kapuit. A gyermeknevelés nagy felelősség! Felelősségre vonhat a helytelen nevelésért maga a gyermek, de a társadalom T IBAlLtm is, hisz a ma gyermekeiből lesznek a jövő felnőttéi. Minden nevelőnek jól emlékezetébe kell" vésnie ezt a megváltoztathatatlan valóságot s úgy kell formálniok a gondjaikra bízott emberpalánták egyéniségét, hogy a gyermekkorban elsajátított tulajdonságok a felnőtt ember termékeny életének zálogaivá lehessenek. A jólnevelt gyermekek mellett a csalód élete az apró, színes örömök sorozata. Így a napi munkából fáradtan hazatérő apa és anya számára a gyermek felüdülést, pihenést és szórakozást fog jelenteni. De vigyázzunk arra, hogy a gyermek számára is feledhetetlenül kedves pillanatok legyenek a családi egyiittlét percei. Ezért ne terheljük meg a gyermekeket túlzott mértékben a saját bajainkkal és ne akarjuk gondjaink jelentős hányadát serdülő gyermekeink vállára helyezni. Természetesen ez nem jelenti azt. hogy a gyermeket távol tartjuk a családi élet minden gondjátólbajától és nem engedjük, hogy részt vegyen a család munkájában. A gyermek a családi közösség szerves tagja, együtt él szüleivel és testvéreivel. Látja, de leggyakrabban csak érzi a családi problémákat, s gondolkodó kis eszével sokszor részt kér ezeknek a megoldásából is. Ne terheljük meg a gyermeket erejét meghaladó feladatokkal, azonban neveljük figyelmességre és szolgálatkészségre. Az a gyermek, aki minden fáradságérzet nélkül szalad a papuccsal az öltözködő édesapja felé és nevetve adja édesanyja kezébe a seprűt, vagy a felmosórongyot, az felnőtt korában is biztosan figyelmes és készséges lesz embertársai iránt. A szülők kötelessége, hogy ezt a készséget helyes neveléssel fejlesszék és a gyermek magától értetődő tulajdonságává tegyék. Sok anya biztosan bosszús vállvonogatással csóválja meg a fejét. „Az én gyermekem pedig nem fog dolgozni“ mondja ki a gondolatát. „Elég lesz Yieki az élet terhét viselni, ha felnő.“ Ez igaz. A gyermek legyen gyermek, akivel a szülők kedélyesen elszórakoznak, elbeszélgetnek. Éljen a gyermek az alváselőtti mese világában, s igen mutassuk meg neki az élet napsugaras oldalát. Legyen a gyermekkor a hangulatok és élmények ideje. Együtt kell örülni a gyermekkel, együtt keli vele tervezni, tanulni, sétálni. De mindezt úgy kell tenni, hogy a gyermek lássa, ez a napfényes gyermekkor a társadalom és a szülők ajándéka. De nemcsak ajándéka, kölcsöne is, amit ha felnő, vissza is kell fizetnie. A társadalomnak jól végzett munkájával, a szülőknek figyelmesen gondoskodó szeretetével. Az igazi gyermekkor felkészülés az eredményes életre. Ezért az idejében alkalmazott helyes neveléssel biztosítsuk gyermekeink számára a boldog, az elevenség szivárványszíneiben tündöklő gyermekkort s ragvogtassuk meg előttük a felnőtt élet gazdag perspektíváját. De ne feledjük, csak akkor lesz a ma gyermekének élete kiegyensúlyozott és csak akkor fog tudni megelégedetten bekapcsolódni a közösség munkájába, ha helyes a nevelése és a körülötte élő emberek életmódja. Vadkerty Katalin, tanársegéd Rajzolta: Várakozó Ottó
