Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-12-15 / 24. szám
b^HdHyájuHk ügye... Ki a felelős? Az utóbbi időben gyakran hangzott el A4 panasz az if júság viselkedésével kapcsolaiban. Nem panaszkodni, hanem orvosolni kell a bajt! S hogy gyógyíthassuk, ahhoz tudnunk kell a baj okát. A dolgok mélyére, gyökerére kell hatolnunk, hogy gyökerestül kiirthassuk azt, ami rossz és nem kívánatos. Születésétől kezdve kell elkezdeni a gyermek nevelését, mert serdülőkorban már csak keserves könnyeket fog hullatni az a szülő, aki serdülőkorig elhanyagolta gyermekét. Ha a szülők a gyermekneveléssel kapcsolatos feladataikat jól akarják teljesíteni, át kell élniük gyermekkorukat. S hogy a gyermekből ember legyen, ahhoz nemcsak az anya önfeláldozó türelme és szeretető szükséges, hanem mindkét szülő harmonikus, szép viselkedése egymás iránt. Hogyan is legyen a gyermek finomlelkű, hu a szülők durvák egymáshoz, ha lelkét napról-napra ideges kirohanásokkal és goromba szavakkal mérgezik. Hiszen a gyermek a felnőttekről vesz példát. Nemcsak a fiatalságot kell nevelnünk, de sürgősen át kell nevelnünk az egész társadalmat. Próbáljuk elemezni, hogyan viselkednek a felnőttek az utcán. Vegyük csak a leggyakoribb esetet. Figyeljük meg az embereket a villamosok és az autóbuszok megállóin. Mit lát itt a fiatalság? Tolakodást, veszekedést és azt. hogy aki nem kíméletlen és tolakodó, azt kiszorítják a sorból és lemarad. És így, akaratunkon kívül is beleneveljük a fiatal iskolásokba, hogy ha nem akarnak elkésni, akkor tolakodjanak és verekedjenek, hiszen a felnőttek ezt teszik. Sokat írnak arról, hogy az iskolás gyermekek nem engedik át helyüket az idősebbeknek. Hány férfi áll fel, hogy helyét asszonynak átadja? Nyugodtan olvassák az újságot, felőlük akár össze is rogyhatnak. Amit a gyermek az apjától lát, később azt teszi ő is. A fiatalság nem tud udvariasan viselkedni. Hát asszonyaink talán tudnak? Hogyan viselkednek bevásárlás közben? Nem volna okosabb sok esetben uralkodni, magunkon, és olyan példásan viselkedni, hogy magatartásunkkal kivívjuk magunk számára a fiatalság tiszteletét ? Nincs háború, kivertük az ellenséget, nincs többé éhség, van bőven minden — gyümölcs is. Miért kell akkor veszekednünk egy pár csirke, alma, vagy citrom vásárlásánál? Mert a gyermekeinket akarjuk ellátni? Szeretném, ha azok. akik így viselkednek, láthatnák iskoláink hulladékkosarait, amelyek nem egyszer finom vajas kenyérrel amelyhez gyermekeitek hozzá sem nyúltak —, paprikával, fél almákkal, körtékkel stb. vannak tele. És tudjátok, kik dobálták mindezt a hulladékkosárba? Gyermekeitek! Nagyon jóllakottak, túl vannak etetve minden jómi. Mert minden elérhetővé lett számukra, hát oda jutottunk, hogy megártott a sok jó étel! Mivel a sok finom étel már nem kedves nekik, hát sokan az ital felé pislantanak, annak még van varázsa! És hogyan szokik rá a gyermek az alkoholra? A sörrel, amit a gyermekkel hozatunk a kocsmából, az első pohárral, melyből neki is juttatunk, kis adagokban, de rendszeresen rászoktatjuk szervezetéi az alkohol élvezetére, s aztán egy szép napon arra ébredünk, hogy meg is kívánja, s mert tudja, hol kapható, s mert pénze van, hát meg is veheti. S amikor a tejcsarnokban kevesebb vajat, tejet, az üzletben еду-két dekával kevesebb árut mérünk le, akkor mire tanítjuk a fiatalságot — természetesep lopásra és csalásra! Amíg lesznek közöttünk olyanok, akikre soraim vonatkoznak, akik az arra hajlamos fiatalokat rossz példájukkal fertőzik, addig ifjúságunk viselkedésében komoly javulást nem várhatunk. Fordítsunk több időt gyermekeink nevelésére! Mert a gyermek olyan, mint a növény. ha jól gondozzák, egészségessé és erőssé válik. Igaz. jöhetnek nem várt csapások is, de ezeket ha az alap erős — kiheverhetjük. Kedves apák! Bár a gyermekeiteket anyák szülik, de a gyermek mégis kettőtöké! Sok anya nem bánná, ha néha kevesebb bor volna a pohárban és több megértés férje szívében. Szülők! hegyetek szerények, dolgosak, nyíltak, őszinték és következetesek, és akkor mindig a szülői ház lesz az, amelyet gyermekeitek boldogan és örömmel jognak felkeresni! Mutassatok jó példát, hogy gyermekeitek követhessék! Ha azt megteszitek, akkor tisztelni fognak benneteket! Dr. H. L. # Az év utolsó estéje Virágúknál vidám társaságot talál együtt. Hagyományossá vált, hogy ilyenkor meghívják a legközelebbi rokonokat, akikkel évközben csak hébe-korba jönnek össze. Márta mindig örörnteljes izgalommal készül a szilveszteri vacsorára, amely egyben az ő háziasszonyi vizsgája is. Az étrendet vígy állítja össze, hogy ne legyen túlzott és fölöslegesen bőséges, de az ételek felszolgálása. az asztal díszítése hozzájáruljon az ünnepi hangulathoz. Látogassunk el mi is az ünnepi asztalhoz. ha a nevünket nem is találjuk a terítékek mellé helyezett ízléses ki névjegyeken. Ez különben helyes szokás, mert a vendégek nem állnak tanácstalanul, ha asztalhoz hívják őket, és mindenki a legmegfelelőbb szomszéd mellé kerül. A leves már ott párolog a levesestálban, Márta semmit sem adagol előre tányérokra. így mindenki annyit vesz, amennyi jólesik, senkit sem erőszakolnak túlzott kínálással. A jó étvágyú Pista bácsi így is mindenből annyit halmoz a tányérjára, hogy az már szinte illetlenség. Éva, a Márta húga, viszont nyilván be akarja bizonyítani a vőlegényének, aki először van itt. a családi körben, hogy neki csak madáradagokra van szüksége. Ez fölösleges és helytelen finomkodás. Márta legalább a felszolgálás terhétől felmenti magát. A vendégek maguk adják egymásnak tovább a tálat, az asztal - főn ülő a jobboldali szomszédnak, és igy Jó étvágyat! körbe balról jobbfelé. Senki sem kezd előbb az evéshez, csak mikor már mindenki kivette a maga adagját. A használt, tányérokat Márta veszi el, mindig jobbfelöl. Az italt a „ház ura“, Zoltán tölti, jobbfelől állva. Az üveget asztalkendőben fogja, a poharat nem emeli fel. hanem az asztalon hagyja állni. A felszeletelt kenyeret mindenki kézzel veszi ki a kenyérkosárból és nem villával. Evés közben kézzel tördelik és senkinek sem jut eszébe a kenyérdarabkákat késsel vágni. Sok csínja-bínja van az illedelmes evésnek. Legalábbis így gondolja Palkó, akit ma először ért az a kitüntetés, hogy megvárhatja az új évet. Nem hintázik a széken, nem könyököl az asztalra és nem is hajol túlságosan a tányér fölé. Az evőeszközt könnyedén tartja, nem markolja a villát, és világért sem venné a kést a szájába. Ha evés közben vizet iszik, előbb szalvétával megtörli a száját, az evőeszközt pedig helyesen teszi le a tányérra, a villát bal-, a kést jobbfelől. Ha odatámasztaná őket a tányérhoz, anyuka mindjárt rosszallóan nézne, és le is csúszhatnának, bepiszkíthatnák az abroszt. Étkezés után is a tányérban kell hagyni az evőeszközt, de akkor egymás mellé helyezve. Élég jól megy Palkónak minden, mert Márta a mindennapi étkezésnél is figyelmezteti őt a jó modor szabályaira. Nem szürcsöli a levest és nem csámcsog, vagyis vigyáz, hogy csukott szájjal egyék. ízléstelen látvány a nyitott szájjal evő ember. Ezért Zoltántól sem helyes, hogy vacsora közben is fenn akarja tartani a vidám társalgást és kérdésekkel ostromolja ép pen azt, akinek tele van a szája. Csak egy hibát követ el Palkó, a sótartóért átnyúl a szomszédja előtt. Attól kellene elkérni, aki a legközelebb ül hozzá. Ha a sótartó könnyen elérhető, magunk vesszük el, de előbb felkínáljuk a szomszéd unknak és használat után visszatesszük az eredeti helyére. Pista bácsi már elkészült a tiszteletreméltó adagokkal, elégedetten cigarettára gyújt. Pedig ez is illetlenség, amikor még a többiek esznek. De az evés végeztével is illik megkérdezni az asztalnál ülőket, megengedik-e, hogy rágyújtsunk. Asztalbontás után Márta és Éva gyorsan eltüntetik a vacsora nyomait. Ezután következik a feketekávé, amit már а каrosszókekben, dohányzóasztalnál fogyasz tanak. Aztán az éjféli frissítőig szünetelnek a háziasszonyi gondok. A rádióból tánczene szól, a hangulat emelkedik és Virágék elégedetten néznek egymásra, úgy érzik, hogy a kis szilveszteri házi mulatság méltó befejezése a munkában, szei-etetben eltöltött esztendőnek, bizakodó kezdete az újnak. M. Major óvá után N. 1. 13
