Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-12-01 / 23. szám

répa, kos falai a nőmet fa­siszták visszavonulá­sát. pusztításét hir­dették. De csakha­mar az oroszkai mun­kások. technikusok munkaakarat áriak lettek kifejezői, akik nem nyugodtak bele, hogy a gyár tönkre­menten. A megmen­tett gépek visszaállí­tásával 1947-ben új­ra megindult a ter­melés és az oroszkai Cukorgyár évről-évre nagyobb lendülettel halad tovább. Ide kerül a Nitrát ól Tre­­bisovig termelt cu­korrépa, hogy fehér kristályok, kocka és édes por alakjában visszakerüljön a ter­melők asztalára, el­jusson az egész or­szágba és annak ha­tárain is túl. Amíg a répa eljut odáig. rreptk A cukorgyár előtt halmozódó, végelát­hatatlan répatenger bizonyítja legjob­ban, hogy répater­melőink fáradozása nem volt hiábavaló ez évben. A kocsik és traktorok, a teher­autók rakományait mindjárt az átvétel­nél megmossák és az így megtisztított répa bekerül a gyárba további feldolgozás végett. A gyár . Hát igen, még nagyon magán viseli régi jellegét. Az ódon épületek és az 1894-ből származó gépek láttán egy kis aggo­dalmunk is támad, ha a rengeteg répára gondolunk. Győzzük majd a munkát, nem lesz itt semmi hiba nyugtat meg Jozef Bukovéan elvtárs, aki 1951-től van a vállalat élén. 1953-tól folynak az újjáépítési munkák és így' ha lassan és sok nehézséggel is mégis csak megjelennek már az új, modern gépek. Sajnos, éppen az elavult berendezés miatt vannak nehézségeink a kapacitási normák teljesítésénél és így' dolgozóink nem tudnak megfelelő prémiumokat elérni. Ezért is nagyon szükséges volna, hogy az újjáépítésbe minden érdekelt szerv nagyon becsületesen kapcsolódjék be. Hangját elnyeli a gépzaj. mert közben tnár a második emeleten járunk, ahol a répa a Chromos automatikus mérlegen keresztül ,a szeletelő gépbe jut. hogy innen elinduljon arra az útra, melynek bégén fehér, édes tömegként a zsákokba, dobozokba kerül. gyárban három műszakban dolgoznak. Hogy az üzem 108 %-ra. <>!®>ber folyamán 130 %-ra teljesíti a női munkaerők tervét, azt aliMő! is látjuk, hogy minden munkaszakaszon a nehéz testi­­yfflnkát kivéve nőkre akadunk. A hegesztősisak mögött is egy ^rtelmes, okostekintetű asszonyt fedezünk fel, Lakus Irmát. 5 év­ivel ezelőtt-maradt egyedül 3 gyermekével, a férje elhagyta. Bátran nekilát^* a tanulásnak és ma már bárhol, bármilyen gép is akadé­­kosk^*f< Lakus elvtársnő otterem a villanyhegesztővel. árt ás vezető. .Ián Kuba elmondja, hogy Terézia Slusná. aki PWahí iratóriumban dolgozott, Filip Weisnek, a műszaki ellenőrzés vezetőjének irányításával ma már önálló vegyészként dolgozik. ,Saját érdemeiről nem beszél. Úgy tűnik, hogy itt a nők is megkap­ják a tehetségüknek és szorgalmuknak kijáró helyet. A szociális intézményekre sem panaszkodnak, munkájukat az üzemi mosoda is megkönnyíti, fisak az üzemi orvossal van baj. A gyárnak beren­dezett rendelője,, orvosi lakása van. de a városka egyetlen orvosa nem képes itt rendelni, mert ő a járási egészségügyi intézet rendelő orvosa és katonai orvos is. Tud erről a járás, tud a kerület, de sehonnan sem történt még hatásos intézkedés e téren. Amíg mindezt megtudjuk, be is járjuk a gyárat. Kinn a késő őszi napsütés bearanyozza a répagúlákat. Mennyi répa! És minden darabja, a legkisebb is hány kézen megy keresztül! Kérges és ki­dolgozott, fiatal és öreg tenyerek munkájának, a termelők és cukorgyári munkásoknak dicséretét zengi a fehér, kristályos cukor. írták: l.évay E. és Újvári M. Fényképezte: Slukn J. Gépek év emberek munkájával készül a cukor liukovfati elvtár«. и cukorgyár igazgatója is elégedett az idei cukor­tartalommal: 10 17 \. 1950-ban. amikor rendkívüli nagy volt a cukortartalom. 75 19 ’f,-ом volt. Hroznum León egy kis előleget visz haza a cukorból,

Next

/
Thumbnails
Contents