Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-12-01 / 23. szám
„ JRbiih-a at apánkkal keAzélg.e.ttiink ß&Lna.d Szörnyű dolt a hír — könyörtelen valóság. A ntonin Zápotocky elvtára nincs már az élók sorában. Milyen hihetetlen, alig két hete még a német rádiónak adott nyilatkozatot, újítókhoz beszélt, emberek közé járt. Es most mozdulatlanul fekszik ravatalán, és körülötte mindenütt vsak gyász, te,kefe gyász. ■ lyőö-ben. a CSIEZ II. kongresszusán láttam közelről Zápotocky elvtársat. Egy kis küldöttséget bíztak meg, hogy a, Várban átvegye a Köztársasági Érdemrendet, melyet a köztársaság elnöke. a CSISZ-nek adományozott. Az ünnepélyes átadás után néhány rövid pillanatig tartó csend állott be. A küldöttek kissé feszél у szetten álltak, mintha elszállt volna belőlük minden bátorság. Igaz, ezen sem lehetett csodáihozrOTOCKY ni, hiszen a köztársasági elnöknél egyikük sem volt mindennapos vendég, aztán az a nagy tisztelet, hogy ők vehetik át a magas kitüri - tetőst, bizony meghatotta a fiatalokat. Zápotocky elvtárs észrevette a kis zavart, megérezte a fiatalok meghatódottságái. Közvetlen baráti mosollyal oszlatta el a feszélyezett hangulatot, majd a csendet is végleg megtöri. ,,No oszoljanak már szét, beszélgessünk egy kicsit, nemde?“ Erre azután körülveszik őt a fiatalok. De hogy beszéljenek a köztársaság elnökével? Mivel kezdjék? Az igaz, a szívüket meg a nyelvüket is elég gondolat nyom ja. de talán ha azzal kirukkolnának úgy gondolják — azok csak apróságok lennének az állam ügyeihez viszonyítva. Zápotocky elvtárs viszi a szót: .,N0, hogy folyik, a kongresszus ülésezése ?“ Jól. de mindenki azt kérdezi, eljön-e Zápotockfj elvtárs? ..Természetes, hogy eljövök, de miről beszélnek a küldöttek a legtöbbet?“ — Eddig a mezőgazdaságról. „Hát ez fontos, és ki dolgozik közületek a mezőgazdaságban?“ kérdezi Zápotocky elvtárs. En. — szólal meg félénkéit egy kis fekete leány, Vlasta fíartoéová, a podbofany-i állami gazdaság dolgozója. „És mennyiért termelnek ki egy kiló húst az ottani gazdaságban ?“ A válasz helyett csak zavart cállrendítés következik. „És milyen a terméshozam?“ A leány ezt sem tudja pontosan. „Vallja be, a maguk gazdaságában ugye nem szokták a dolgozókkal ismertetni az eredményeket Kai nos. nem vallja be kicsit elpirulva a leány. „Bizony, rosszul teszik a gazdaság vezetői. 3 dolgozóknak tudniuk kell. hogy gazdálkodnak, hol kell javítani, hogy a munka kielégítő legyen. Épp az állami gazdaságokban fontos ez.“ A rni, szövetkezetünkben Я koronáért termelünk ki egy kiló húst — kapcsolódik a beszélgetésbe dán Mrácek. a évihoin EFS'Z elnöke.. „Bizony, a szövetkezetekben ezen a téren jobban állunk. De, azok az állami gazdaságok!“ \ Ez a megjegyzés ugyan fíarto- Sovának szólt, de az összes állami gazdaságban dolgozó fiatalok is magukra vehették. A küldöttség egyik tagja, Sylva Biankóvá joghallgató, s 0 beszélgetés így az ő jövő foglalkozásúra terelődik. „Sok munka vár még magára is. Sok mtndeu nincs még nálunk rendben, de sohasem feledkezzék meg, hogy a bíró kötelessége nemcsak hogy ítéljen, de elsősorban neveljen is. Sok a kihágás, melyek - пек a kényelem és a nemtörődömség az okai. Sokan vannak, akik a törvényekben csak a jogaikat keresik, és nem a kötelességüket. Ко bizony, sok munka vár még magukra, jogászokra a gyakorlatban. De a fiatalok biztosan megbirkóznak vele.“ Éva Proiková. pardubicei tanítónő is értékes tapasztalata1 szerzett a találkozón. Zápotocky elvtársnak ugyanis két iskolás unokája van. akiket и tanulásban gyakran edlen őrzött és segített. így tapasztalatai egész frissek voltak. Az iskolákról azután a közlekedésre terelődött a szó. majd megint a mezőgazdaságra. A nagy beszélgetésben egyszerre csak azt veszik észre, hogy az idő nagyon is elszaladt. Sajnos, végezni keli, pedig csak akkor oldódtak fel igazán a nyelvek. _ : - Milyen egyszerű a köztársaság elnökével beszélgetni — jegyezték meg többen is útban hazafelé.. Mintha idősebb baráttal, vagy mintha az apánkkal beszélgettünk volna. — toldotta meg valaki találósán a hangulatos vitát. Ilyen közvetlen, szívélyes ember volt Antonín Zápotocky. Strasser Gy. Zápotocky elvtárs feleségével a Magas Tátrában. ^bidg-a ^Láp&t&ckij doL&tdiéviál Mély fájdalommal töltötte el szivünket az ön hűséges élettársánák, szeretett elnökünknek. Antonín Zápotocky elvtárs', nak halálhíre. Szlovákia asszonyai mindig teljes bizalommal követték elnöküknek, a munkások jogaiért, valamint mindnyájunk boldogabb életéért folytatott küzdelem rendíthetetlen harcosának szavait és tetteit. Sohasem fogjuk elfelejteni őszinte szavait, melyek az élet örömteli és szomorú napjaiban egyaránt támogattak bennünket mindennapi munkánkban, és amelyekkel megalkuvás nélkül harcolt Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikájáért. Szlovákia asszonyai mély élettapasztalatokkal áthatott irodalmi müveiből bátorságot és öntudatot merítettek, ezek tették őket az új, békés, szocialista életünkért folytatott harcban a férfiak egyenrangú fegyvertársaivá. Drága Zápotocky Elvtársnő! Mi. Szlovákia asszonyai soha sem felejtjük el Zápotocky elvtársat mint megelégedett jelenünk és gyönyörű jövendőnk egyik megteremtőjét. tízekben a mindnyájunk számára nehéz órákban elismeréssel adózunk nagy életművének és szívünket az a tudat tölti el, hogy példás élete gyermekeink nevelésére és a szocialista család megszilárdítására irányuló mindennapi törekvéseink szimbóluma lesz. Engedje meg, drága Zápotocky Elvtársnő, hogy Szlovákia összes asszonyának mély szeretetét és tiszteletét tolmácsoljuk. Még csak azt szeretnénk Önnek mondani, hogy mindannyian őszintén és hűségesen osztozunk mély gyászában, azonban él bennünk az elhatározás, hogy befejezzük drága hazánk szocialista építésének nagy művét, felejthetetlen elnökünk. Zápotocky elvtárs tanítását és példáját követve. cfoéem felej el. A Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottsága. Irena Duriéová, elnök.
