Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-02-01 / 3. szám
Közeleg a Nők Országos Konferenciája Minden nő, aki épít, termel, gyógyít, nevel, és új életünket szebbé, érdemessé igyekszik tenni, érzi, hogy ma már nem elegendő a férf iakkal egy síkban csak a feladatokat teljesíteni. Azonban fontos,hogy velük együtt munkánkért felelősséget is vállaljunk. Országunk építésénél, gyermekeink nevelésénél, békés otthonunk megvédésénél, legyünk a reánk háruló nagy feladatok magaslatán; a felelősségérzet hassa át munkánkat. . . . Mindenekelőtt kedves kereskedelmi dolgozók, még' többet, jobban törődjünk a dolgozók napi szükségleteinek kielégítésével, hogy a fogyasztók idejében vásárolhassák azt, amire szükségük van és azt, amit termelésünk gyártani és nyújtani tud. A kiskereskedelem forgalmát teljesíteni nem azt jelenti, hogy fő az árut bármiképpen is eladni. Az 1957-es évi feladatok teljesítésénél nagy súlyt helyezünk és el is várjuk a kereskedelem női és férfi dolgozóitól, hogy munkájukat magasabb színvonalra emeljék, biztosítsák az ún. kultúrált kiszolgálást. Eddig az állami kereskedelem szakaszán, úgy az üzletekben, mint a közös étkezdékben csak kismértékben sikerült a munkahely, valamint a személyi higiénia követelményeit emelni. Előfordul még, hogy az eladók nem mérnek, vágnak, szabnak, csomagolnak helyesen. Az előírt és elvárt becsületesség! szabályokat a kereskedelmi dolgozóknak szigorúan be kell tartaniok, mert a becsületesség elleni legkisebb kihágásnak a szocialista kereskedelemben nincs helye. Meg vagyok győződve arról, hogy éppen a nők, akik nagyon magas számban, helyenként 80 %-ban is dolgoznak a kiskereskedelemben és a közös étkezdék üzemeiben, megjavítják eddigi munkájukat. A fogyatékosságok kiküszöböléséhez vezető út szaktudásuk, képzettségük elmélyítésén és a vevőkkel szemben tanúsított illedelmes viselkedésükön át vezet. Felhívom a szocialista kereskedelemben és a közös étkezdékben dolgozó nőket, hogy saját munkahelyükön igyekezzenek a hiányosságokat leleplezni és kiküszöbölni. Felkérem őket az 1957-es terv sikeres teljesítésére és a fogyasztók növekvő igényeinek fokozottabb kielégítésére. A szocialista kereskedelem jó munkája dolgozóitól függ• főhsis&'&T'Wfrfőrjcovií, mérnök, I Kereskedelemügyi megbízott helyettese. Én, szlovák asszony és anya szólok most hozzátok, magyar asszonytársaim. Észre sem vesszük és ott ülünk már a konferencián az asztaloknál, szlovák, magyar, cseh és ultrán asszonyok, hogy megtárgyaljuk közös hazánk szocialista átépítésénél végzett munkánkat. A gyermeknevelés vonalán dolgozom, ebből a szempontból szólok tehát. Amint tudjátok, gyermekeink neveléséről az iskola, pionírszervezet és az iskolánkívüli intézmények gondoskodnak. és elsősorban nagy része van benne a családnak. Itt pedig főleg ránk, asszonyokra-anyákra vár ez a nevelési feladat. Legértékesebbünk, amink van: a gyermek. Ha jól neveljük őket, boldog és nyugodt öregségünket biztosítják. Ha rosszul, bánat emészt és szerencsétlenek leszünk. Kezünkben van tehát saját és egész társadalmunk jövője. Hogyan teljesítjük ezt a felelősségteljes hivatást? Legyünk méltó követői hős anyáinknak, akik — nagyon nehéz körülmények között — hős nemzedéket neveltek, a tőkések és nagybirtokosok legyőzőit. Neveljük gyermekeinket úgy, hogy folytatni tudják ezt a megkezdett munkát. Neveljük fel a kommunizmus építőinek új nemzedékét! Oltsuk gyermekeinkbe már kiskoruktól kezdve a munka, család, iskola, szülőfalujuk és a közös haza iránti szeretetet, és hogy szeressék a világ minden békés, jó emberét. És milyen lesz az eredmény? Öt, tíz, tizenöt év múlva — a ma még kis diákjaink és legkisebbjeink — büszkén ülnek majd a traktorokon, irányítják az atomerőgyárakat, az iskolákban és más munkahelyeken építik a múltban csak a meséből ismert életet. És gyermekeink — a már felnőtt emberek — hálás csókja és időnként kiejtett ,.Köszönöm, édesanyám“-ja megéri ezt a fáradtságot, mefrt ez, és a jól végzett munka felett érzett örbxfi boldogüdömajd öregkorunkat. T udwmán'ya^Akadémüi pedagógia i kabinetijének tudományos aspiránsa Több női a nemzeti bizottságokba Ezidőszerint befejezzük a Nők Szlovákiai Konferenciájára való utolsó előkészületeket. Azt akarjuk, hogy ez a konferencia mintegy mérlegévé váljon a nők által végzett munkának s e munka minőségének, amellyel előmozdítják a mindennapi fogyasztási cikkekre való fokozott igények kielégítését. Ez a feladat nagyon felelősségteljes, különösen a jelenlegi nemzetközi politikai helyzetre és azon kötelességekre való tekintettel, amelyeket nekünk köztársaságunkban kell teljesítenünk, és pedig nemcsak következetesen, hanem sikeresen is. Segítsük a nemzeti bizottságokba való választások sikeres előkészítését. A nemzeti bizottságok, mint az államhatalom és igazgatás helyi szervei, egész működésükkel a dolgozó ember jólétéről gondoskodnak és így megszilárdítják ennek bizalmát a népi demokratikus államszervei iránt. Először is azzal kellene törődnünk, hogy asszonyaink, leányaink vegyenek részt a polgárokkal való nyilvános beszélgetésekben, s hogy a vitákban fejtsék ki álláspontjukat az egyes problémákkal kapcsolatban; emellett persze a megoldásra irányuló javaslataiknak összhangban kellene lenniök a többi polgár érdekeivel. Később pedig jó lenne ilyen asszonyokat megnyerni aktivistáknak a NB valamely állandó bizottságában való munka részére. Az a segítség, melyet ilyen aktivisták különféle alakban és a szükséges mértékben nyújtanak, később busásan megtérül. Lelkesítsünk új, alkalmas nőket a munkára; ilyen elvtársnőket később a Nemzeti Arcvonal — valamelyik választás alkalmával — jelölteknek állíthat fel. A Nemzeti Arcvonal és a nőbizottságok funkcionáriusai már most válogassák ki tagjaik közül a legügyesebb elvtársnőket, akik — mint agitátomők — el fognak tudni beszélgetni polgártársaikkal a jelenlegi nemzetközi helyzetről, valamint azokról a problémákról, amelyeket naponta kell megoldanunk. Ez nem is lesz oly nehéz feladat, hiszen közülünk a legtöbbnek gyermekei vannak; ezekért élünk és dolgozunk, s egyikünk sem akarja, hogy bármelyik is e drága „virágaink“ közül szükséget szenvedjen, vagy összekuporodva üljön valami egészségtelen pincében örömtelenül és a jövőbe való kilátás nélkül. Nem akarjuk, hogy visszatérjenek azok az idők, amikor apáink a gazdagok gyárainak vagy a nagybirtokosoknak kapui előtt ácsorogtak, s alázatosan kínálgatták a,.nagyságos vagy méltóságos“ uraknak munkaerejüket, eszüket, sőt nem egyszer egészségüket. Már meszsze vannak azok az idők, amikor az agyondolgozott szolgálók cselédsorban éltek és női méltóságukat és önérzetüket semmibe vették. Emlékszünk azdkra a szociális sérelmekre is, amelyeket a burzsoázia a védtelen törvénytelen gyermekeken követett el. Ma már egész más életet élünk. Ezt az új életünket, boldogságunkat, egyenjogúságunkat a munkásosztálynak és a Kommunista Pártnaji köszönhet júi. ,/ J л sz, _ -IR a bramslavai Központi Nemzeti Bizottság alelnöke. 3
