Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-10-15 / 20. szám
EL ŐS? — Jövőre már ilyesmi, azt hiszem, nem fordul elő falunkban. Szövetkezet alakításán gondolkozik a falu. Tavaszra meg is valósítjuk. Hogyha majd közös erővel és gépekkel művelik a földet, önmagától megszűnik az iskolaköteles gyermekek dolgoztatása. BÉNY KÖZSÉG utcáján két kisebb lány beszélget. Az egyik közülük Új Éva hatodik osztályos tanuló, aki varkocsát zavartalanul ki s be fonogatja. Az öt egyáltalán nem zavarja, hogy az iskolaév már régen megkezdődött. — Nem volt meg még a könyve, meg aztán nekem segített befőzni - sietett lánya segítségére az édesanyja. De már a holnapi nap elküldöm. GULYÁS TERÉZ éppen pelenkát mosott az udvaron, három kistestvére körülötte játszott. A nagymama észrevette, hogy idegen van Gulyáséknál, hát a harmadik szomszédból ő is átjött egy szóra. Terézke miért nem jársz iskolába? — kérdem a zavarban levő lánykát. Teréz kérdésemre lehajtja fejét, és lassan peregni kezdenek a könnyei. Nem szól . . . — Menne ő szegény, de nem lehet, higygyék el nem lehet. A legkisebb gyerek két hónapos, és Teréz az anyjával felváltva jár mimkába. Azt is meg kell mondani őszintén, hogy az apa nem gondoskodik kellőképpen családjáról, és a pénz meg kell. Már messze járunk, de Teréz könnyes arca még mindig előttem lebeg. Vádolnak ezek a könnyek mindenkit, aki közönyösen elmegy a leányka problémája mellett, anélkül, hogy megoldást keresne. BOLDOG MOST Verbók Gyula. Hogyisne volna, amikor először szánt egyedül a mezőn. Az eke egyenesen hasítja a fekete barázdát. A lovak engedelmesek. Amerre a gyeplőt húzza, arra mennek, a gyeplő szára pedig a 12 éves Gyula kezében van. Ha nem fogadnak szót, ott van az ostor. Ez aztán a valami. Ez tetszik neki. Verbók Gyula amióta iskolaköteles, ha csak tehette, mindig elkerülte az iskolát. Eleinte elment egy-két napra a kéméndi iskolába, de azután már azt is megsokallta. Az ő iskolája a berek lett, ahová mindennap eljárt. Amikor már a többiek hazaíindultak az iskolából, ö js hazament. Szülei nem jártak a szülői értekezletre. Ha pedig tanítói megrótták a fiúkat, mindig a tanítót hibáztatták. — Nem, nem engedem a fiamat az iskolába. Történjen bármi — mondja az apa. — Hiába tanul, a tanítók úgyis megbuktatják. Dolgozzon itthon, paraszt vagy traktorisfh így is lehet belőle. — Az én gyermekemnek ne „parancsoljon“ senki — mondja ki káros nézetét az anya. A TIZEN HÁROMÉVES Szalai Margit is szívesebben tesz-vesz a ház körül, mintsem hogy iskolába menjen.-— Nem akar ez tanulni, hát dolgozzon magára, nagy lány ez már —- szokta mondani édesanyja. Margitnak persze tetszik ez az állásfoglalás. mert hát sokkal jobban megfelel neki, hogy nagylánynak tekintik, mintha szófogadó iskoláslánynak kellene lennie. JARÁBEK KATALIN nagyon szereti édesanyját, testvéreit. Öt kistestvére van a 13 éves Katinak. — Nem mehetek már ón iskolába. Nekem kell a gyerekekre vigyázni — mondja felnőttes komolysággal Kati, miközben karjára veszi négyhónapos síró öccsét. — Édesanyád talán alkalmazásban van ? — kérdezzük Katit.-— Nincsen, de ma elutazott Párkányba. Azonban ha idehaza is van, sok dolga akad. Egész nap mos és takarít, én pedig vigyázok a gyerekre. * * * A szürke felhőfátyolt áttörte a bágyadt nap fénye, amely megifjodva táncolt az iskola ablakain, amikor visszatértünk kőrútunkról. Tanítás után elbeszélgettünk a tanítókkal és ezek elmondták, hogy a legnagyobb nehézséget az önállóan gazdálkodók gyermekei okozzák. Többnyire az ő szüleik tartják otthon gyermeküket, dolgoztatják őket. Mentségükre pedig azt hozzák föl, hogy a parasztnak nem kell középiskolába járnia. Milyen helytelenül gondolkoznak ezek a szülők, Verbók gazda egyetlen fiacskáját védi a tanítók rosszakarata ellen, akik nem akarják, hogy előre jusson, A tanítók pedig vállalják a szülők sokszor durva vissz a utasítását, és meglátogatják otthonukban a tanulókat. Reménykednek, hogy egyszer majd csak sikerül meggyőzni a szülőket arról, hogy a ma és a jövő emberének igenis, szüksége van a tanulásra. Szabó néninek is meg kell értenie, hogy a ma földművese már nem az írástudatlan, kiszipolyozott és lealacsonyított ember, akiről a régi rendszer urai azt hirdették, hogy nincs szüksége a tudásra. Ma a földművelő paraszt nemcsak izmaival dolgozza és verejtékével öntözi a földet, hanem eszével megkönnyítheti munkáját, ha felhasználja a tudományt és a modern gépeket. Aki nem tanul, abból soha sem lesz sem, jó traktorista, sem jó paraszt. Ki felelős azért, hogy a párkányi járás többi iskoláiban is az iskolaköteles gyermekek csaknem egynegyed része kimarad a középiskola в., 7. és 8. osztályából? Természetesen, elsősorban a hiányzó diákok szülei, azok az édesanyák, akik serdülő lányaikat nem engedik az iskolába. Az iskola elvégzése mellett megtaníthatják házimunkára. és a gyermeknevelésre is. Az iskolában szerzett tudás lesz alapja annak, hogy jó édesanyákká váljanak és az életben bárhol megállják a helyüket. Tizenhárom-tizennégy éves lánykából nagylányt csinálni, növeli az anya felelősségét. Azután a helyi nemzeti bizottság, mert az iskolák felszólítására nagyon keveset tesz, hogy meggyőzze a szülőket helytelen nézetükről. Nem elég az az érv, hogy mindez megszűnik, ha a szülők belépnek az EFSZ- be. Nincs vesztegetni való idő. A gyerek nemcsak a szülőé, hanem a társadalomé is, a, jövő efnbere, ezért nevelnünk kell, hogy ne váljon iskolakerülővé, önhitté, a rendszabályokat megvető emberré. Népi demokratikus törvényünk elrendeli, hogy hazánk minden polgára köteles elvégezni a nyolcéves középiskolát. Vagyis minden gyerek 14 éves koráig iskolaköteles. Ha az illető a 14. életévét szeptember 1. után tölti be, abban az esetben köteles a megkezdett iskolaévet befejezni. Ha a szülő ezt a törvényt nem tartja be, a helyi, illetve a járási nemzeti bizottságnak jogában van a kihágó szülő ellen büntető eljárást indítani. Szülők, ne várjatok arra, hogy a törvény paragrafusait kelljen felhasználni ellenetek. Vegyétek elő szülői szivetek Íratlan törvényét, melyben az áll, hogy и gyermeket jövője érdekében a társadalom hasznos polgárává kell nevelnetek. Ennek alapja pedig a tudás. Foto: Sluka. — Majd elmegyek holnap. Új Éva VI. oszt. tanuló. Verbók Oyula nem, szeret iskola- Szalai Margit a nagylány, ba járni. Lóvay Erzsébet — Nekem kell testvéreimre vigyázni — mondja Jarábek Kati.
