Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-10-15 / 20. szám
A fiatal művészek moszkvai világkiállításán az egyiptomi fal előtt találkoztam először Nahib White lbrahihhal, a kékszemfí, barna egyiptomi lánnyal. aki az egyik legszebb hivatást választotta — orvosnak tanul. Nézegettük az egyiptomi alkotásokat, a termékeny Nílus-menti tájakat, kietlen sivatagokat, dolgozó embereket. Közben beszélgettünk művészetről, Egyiptomról, a fesztivál felejthetetlen élményeiről. A lány büszkén eldicsekedett a megújhodó egyiptomi kultúrával, lelkesen beszólt arról, hogyan szavaztak a felszabadult egyiptomi nők, hogyan formálódik, alakul az új élet hazájában. Gyönyörű tulajdonság a szerénység — mondotta Nahib. — Sokat hallottunk, olvastunk már a Szovjetunióról, de csak itt, Moszkvában ismertük meg igazán e hatalmas ország nagyszerű fiait. Tudja, hogy milyen lelkesítő és megható érzés, hogy itt minden népet egyformán becsülnek, hogy itt nyoma sincs a nagyhatalmi pökhendisógnek, beképzeltségnek, megvető kultúrfölónynek. Az arabok otthon érzik magukat Moszkvában. Még tovább beszólt volna, de ahogy a Port Said-i hősi harcokat megürökitő festményekhez értünk, egyszerre elhallgatott. Arcáról eltűnt a mosoly, vonásai megkeményedtek és szeme furcsa tűzben égett. A megrázó képek egy szabadságszoretft nép hősi küzdelmének, a gyarmatosítók embertelen kegyetlenkedéseinek dokumentumai. Kedves egyiptomi ismerősünk még akart valamit mondani, de társai érte jöttek. és sietve indultak az arab fiatalok találkozójára. Mikor elbúcsúztunk, még nem tudtuk, kit takar a sötétkék diákegyenruha. A kiszámíthatatlan véletlen a csehszlovák-egyiptomi találkozón újra összehozott Nahib lbrahihhal. Igaz, a zsúfolt teremben messze ült, úgy hogy nem válthattam vele szót, de barátai elmondották, milyen nagyszerű hazafi. Mikor a nyugati imperialisták az országra támadtak, Nahib sok diáktársával a hadseregbe jelentkezett. Mint ápolónő az első vonalakban sok-sok katonának megmentette az életét. Néztem, ahogy önfeledten megtapsolja a szlovák népdalokat, és borospoharát erőteljesen egy cseh bányászfiú poharához koccintja, aztán vidám arab dalba kezd a békéről és a barátságról. SsOcs Béla S-zwJmí KEDVES ELVTÁRSNŐ/ A felszabadulás óta eltelt idő alatt megváltozott falunk és egész országunk képe. A kis zsellérházak helyén új, egészséges lakások épültek, és az azelőtt nagybérlőnek dolgozó nép ma az EFSZ-ben dolgozik. Hogy eddig eljutattunk, főként az Önök áldozatkészségének köszönhetjük. Önök előbb kezdték el a szocializmus építését, előbbre is jutottak, és nekünk, akik most építjük a szocializmust, sok 1a nulnivalónk van Önöktől. Ezért fordulok levelemmel az Elvtársnőhöz, hogy kicsi falunk részére kérjem a segítségét. Leveleinken keresztül szeretnék megismerkedni az Önök életével, a kolhozukban folyó munkával, úgyszintén kultúrmunkájukkái. En egy özvegy asszony vagyok. Férjem a háborúiban esett el. Két gyermekemet magam neveltem fel. Már mind a ketten a szövetkezetben dolgoznak. Magam is ott dolgozom. Munkám végeztém.I a falu asszonyaival, főleg tél idején, műsorokat, színdarabokat adunk elő a nép szórakoztatására. Nálunk a nőbizóttság (melynek vezetője vagyok) szép munkát végez mind a kultúr- mind a gazdasági munka terén. Járási viszonylatban az első helyen állunk. E levelemmel nemcsak segítséget kérek, de barátságot ajánlok fel önnek, őszinte meleg barátságot. Tudom, hagy elfogadja, és hagy rövidesen válaszol a levelem ч. Elvtársi üdvözlettel: Oravec Rozália, Trhová Hradská, 7
