Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-10-15 / 20. szám
ináromi képviselő testület igen befolyásos tagját. Ebben az időben Komárom városa „Vörös Komárom“ volt. A kommunisták voltak többségben a képviselő testületben. A szokatlan vendég nagyon behízelgően fogott hozzá mondanivalójához. Meg akarta győzni Steiner Gábort, hogy az útépítésre beadott pályázatot juttassa neki, sőt, határozottan kijelentette, hogy neki meg kell kapnia ezt a munkát. Éppen azért fordult Steiner Gáborhoz, mert szavának olyan súlya van, hogy ezt biztosítani tudja részére. Steiner Gábor a tőle szokott nyugodt és barátságos hangon tanácsolta a mérnök úrnak, hogy adja be a pályázatot és aki a legolcsóbb és legelőnyösebb feltételeket adja. az fogja megkapni a munkát. Ez a tanács nem volt elég. Ismét hangsúlyozta, hogy minden áron neki kell ez a munka. Majd letett az asztalra egy nagyobb csomag bankjegyet. A beteg kislány szem- és fültanúja volt mindennek, hisz a lakás csak egyszobás volt. Amikor az édesapa észrevette a pénzt, fölindult, leseperte az asztalról. Kinyitotta az ajtót & a következőket mondotta a mérnök úrnak: — Azonnal hagyja el a lakásomat. Hogyan merészelt engem így megsérteni. ni. és amiért megvesztegetni próbálta Steiner Gábort, az utat nem nyitották meg. A fiatal asszony a beszélgetés kezdetén már izgatottan figyelmeztette nagybátyját, hogy az édesapjára rosszat ne mondjon, mert ha meri még egyszer valamivel megbántani, soha többé házába be nem teszi a lábát, inkább éhezni és fázni fog, pedig az egyetlen kereseti lehetősége az, hogy ott varrhat.-— Az ón apám volt a legbecsületesebb ember, akit valaha is ismertem, és épp azért szeretett bennünket olyan nagyon, mert soha becstelenségre nem volt hajlandó és én ezért szeretem őt olyan nagyon és büszke vagyok rá. Az ón apám nem a saját, hanem az egész nép érdekét nézte. Én lennék a legboldogabb, ha olyan lehetnék, mint amilyen ő volt. A nagybácsi megrendülve hallgatott és kitört belőle a keserűség: — - Mondd meg nekem, hogyan lehetséges az. hogy én mindent nyújtottam a gyermekeimnek, a legszebbet, a legjobbat adtam nekik és az én gyermekeim gorombák hozzám, nem tisztelnek engem, sőt érzem, hogy nem szeretnek és nem becsülnek. Te, aki 14 éves korodtól gürс/l Leydtrúg tíbh It ág ijá tÍU V eptember 9-én lett volna 70 éves Stei\ ner (Tábor kommunista szenátor és ez —' \ , év októberében van tragikus mártírhalálának 15. évfordulója. Steiner Gábor életéről, harcos munkájáról, tiszta, becsületes, megalkuvást nem ismerő jelleméről, okos, logikus gondolkodásáról írni — illetve visszaemlékezni rá — nem kell a megsárgult vagy porlepte írásokat tanulmányozni, Hazánkszerte. ahová visz utunk, ha a munkások, illetve munkanélküliek bátor és elkeseredett megmozdulásáról mint a letűnt világ keserveiről, beszélnek a dolgozók, legyen az nő, vagy férfi, szeretettel, meginduUsággal emlegetik elvtársukat,bajtársukat, harcostársukat: STEIN ER GÁBORT. Ezen írásunkban egy kis mozaikot vettünk ki Steiner Gábor életéből, ebben megmutatjuk őt mint embert, mint apát. Mint ahogy Steiner Gábor élete munkájából mindnyájan tanulhatunk, úgy gondolkozzunk el ezen a kis epizódon. Sok szülő és nevelő rádöbbenhet, mi a titka a szülő iránti tiszteletnek és szeretetnek, Középső lánya születésétől kezdve gyenge fizikumú volt és nagyon beteges. Meg kellett szakítani tanulmányait, mert a kezelő orvos vészes vérszegénység jeleit észlelte nála. A mindennapi gondok még rövid időre sem hagyták el a szegényes, egyszobás lakásban meghúzódó öttagú családot. A nagyon legyöngült kislány gyógyításának a kezelő orvos szerint legfontosabb feltétele lett volna a bőséges táplálkozás és friss, tiszta levegő. Az édesapa, Steiner Gábor, megint munkanélküli volt. Megalkuvást nem ismerő helytállása miatt kitették állásából. A szó-szoros értelmében nem volt kenyér a házban. A kislány sápadtan feküdt és •kicsapja aggódva figyelte kedvenc leányát. Látogató érkezett. Az útépítési vállalat egyik vezető mérnöke kereste fel lakásán a kommunista városatyát, a köntöst már biztosíthatom önt, hogyha a legelőnyösebbek lesznek is a maga feltételei, akkor sem fogja megkapni a munkát. * A mérnök dühösen és megszégyenítve hagyta el a szegényes kis lakást. Steiner Gábor megdöbbenve látta, hogy kislánya keservesen sír. Miért sírsz kislányom ? Apukám, hisz az orvos előírta, hogy jól egyek és utazzak el valahova. Látod, most segíthettél volna rajtam, nem fogadtad el a pénzt és én nem leszek egészséges. Steiner Gábor elkomorodott és szomorúan felelte: — Gyermekem, hiába magyaráznám, miért tettem ezt, nem értenél meg engem, de majd ha felnősz és ezen elgondolkodsz, akkor meg fogsz érteni. Ha elfogadtam volna a megvesztegetést, felnőtt korodban megvetettél volna engem ezért. Én majd megteremtem neked az elvtársak segítségével a gyógyulási lehetőséget. Meg fogsz hízni és újra járhatsz iskolába. Igaza volt Steiner Gábornak. Bizonyítja ezt az alábbi epizód gyermeke életének legnehezebb idejéből. Az üldöztetések alatt leánya Budapesten élt illegálisan. Édesanyja jómódú rokonai éltek ott, akik annyi segítséget nyújtottak neki, hogy mint házivarrónő náluk kapott munkát. Egy alkalommal, amikor ott dolgozott, a gazdag nagybácsi szidalmazni kezdte édesapját. Többek között azt mondta, hogy nem szerette eléggé a családját és buta volt. Politikai meggyőződéséért ilyen üldöztetéseknek tette ki gyermekeit és amikor módjában lett volna pénzhez jutni, gőgösen eldobta magától, ahelyett, hogy a családjának jobb életet nyújtott volna. Sőt, felhozott egy esetet, amikor egy csallóközi malomtulajdonos ismerőse panaszkodott neki Sterner Gáborra, hogy csak egy kis utacskáról volt szó, amelynek a malma mellett kellett volna vezet-6 cölsz, a magad kenyerén élsz. ígv í jsztéléd és szereted apádat ? A gyermeki szeretet egész melegével felelte Steiner Gábor lánya: — Ez azért van, mert. az ón apám belőlünk tisztalelkü embert igyekezett nevelni. Olyan tisztát, amilyen ő volt. Й állt előttünk mint példakép becsületes, megnemalkuvó, hazugságot nem ismerő életével. Лща éS 1ешща Anyám, az arcod úgy tüzel most S könnyeidet rejtegeted: Vaj on mi van édes apámmal? Megint beteg? Vagy fejét szomorún lehajtva Búsul egy hideg sztrájk-tanyán? Mi lesz velünk és mindig így lesz. Édes anyám ? • „Nem, kis lyányom, nem lesz így mindig De te ne búsulj, de dalolj, Már készül a te boldogságod Tán valahol.“ „Kis lyányom, szörnyű ez az Élet, Csupa örökség s csupa vád. A te jövődért izzad, harcol Édes apád.“ (Ady Endre) A pankráci börtönben írott búcsúlevelében Steiner Gábor arra kérte leányát, hogy ezt a verset olvassa el halálozásának évfordubíján. Túri Mária
