Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-10-01 / 19. szám

A véres kizsákmányolás és az embertelen bánásmód rohamo­san irtotta az indián lakosságot. Mivel a fehér gyarmatosítók­nak komoly munkaerő nehézségeik támadtak, a XVII. és a XVIII. században többmillió afrikai négert telepítettek Ame­rikába. Az egymáshoz láncolt néger csoportokat hajórakomány - ként szállították az új világba. Tényleg csak az erősebbek és kitartóbbak bírták ki a szörnyű utat. A fajelmélet továbbfejlesztése Ezzel megindult az Egyesült Államok „másodrendű“ állam­polgárainak kálváriája. Ä négerek helyzetén nem sokat változtatott az Egyesült Államok függetlenségének megszületése (1776—1783) bár, mint tudjuk, e korszak legnagyobb demokratájának, Jefferson­­nak „függetlenségi nyilatkozatában“, mely még ma is az Egye­sült Államok alkotmányának alapja, benne van, hogy „az em­berek egyenlőknek születtek, alkotójuk mindenikét ellátta elidegeníthetetlen jogokkal, mint amilyen az élet, a szabadság, a boldogulás keresésének joga“. Amerikában tehát az alkotmány szerint minden ember egyenlő, de ahogy azt a haladó amerikaiak mondani szokták, van, aki az egyenlőnél is egyenlőbb. A kitétel találósságát mi­sem bizonyítja jobban, minthogy Amerikát ma néhány család, a Du Poiyj-ék, Morganék, Rockefellerék milliárdos vagyonúik­kal nemcsak hogy uralják, de kezükben tartják az egész dolgozó népet, a sajtót, a rádiót, a filmet, a művészetet is. JTibilál Akiket utolsó sorban vesznek fel és elsőnek bocsátanak el 1402'— Amerika feímdezéeo -egyike azon évszámoknak, melyeket a diák félálmában sem felejt el. Épp úgy, mint a honfoglalás, a tatárdúlás vagy a mohácsi vész időpontját. Nem kétséges, hogy Amerika 465 évvel ezelőtti felfedezése korszak­­alkotó esemény volt az emberiség fejlődése szempontjából. Fel­tételezhető, hogy ezt az évfordulót Amerika méltóan meg­­ünnepli. Mint az évszám, épp oly közismert a Kolumbus Kristóf tör­ténete is, aki a spanyol király szolgálatában először jutott el az új világ partjaihoz, az említett év október havának 12-én. Kolumbus a Baehama szigetek egyikén vetette meg lábát majd, felfedezte Kuba, Haiti szigeteit, későbbi útjai során eljutott Ja­­maikába, az Antillákhoz és Dél-Amerika északi partvidékeihez. Kolumbus sohasem tudta meg, hogy új világrészt fedezett fel. Élete végéig azt hitte, hogy a felfedezett területek Ázsia keleti partjainál fekszenek. Ezért az újonnan feltárt világ lakosságát indiánoknak (India) nevezte. Csak később sikerült a firenzei Amerigo Vespuccinak bebizonyítania, hogy Kolum­bus új világrészt fedezett fel. A világrészt Amerigo Vespucciról Amerikának nevezték el. A szerencsétlen felfedezettek Alig fedezték fel Amerikát, a „civilizált“ európaiak előzőn­­lőtték az új világrészt. Nagyobbára spanyol kalandorok voltak a legvállalkozóbbak, kik először Közép- és Dél-Amerika, külö­nösen Mexikó és Kuba területén végeztek óriási pusztítást. Kihasználva azt a körülményt, hogy a bennszülöttek nem rendelkeztek korszerű fegyverekkel, nem ismerték a puskaport, a kalandorok könnyen leigázták őket. Ismeretes, hogy Cortez spanyol kalandor 400 emberével két esztendő alatt (1519—1621) meghódította egész Mexikót. A spanyolok faluszámra irtották ki a szerencsétlen indiánokat. Kirabolták arany- és ezüstkész­leteiket, megfosztották egyéb vagyonuktól, elvették földjeiket, és a volt tulajdonosokból rabszolgákat csináltak. Épp ilyen embertelenül jártak el a későbbi európai hódítók az Egyesült Államok indiánjaival. Kolumbus idejében a számí­tások szerint kb. 1 000 000 indián ólt a mostani Egyesült Álla­mok területén. Az azóta eltelt 465 év alatt számuk körülbelül 300 000-re csökkent. A nagyarányú fajírtás — melyhez csak a közelmúltból isme­retes hitleri tömegmészárlások hasonlíthatók — magával hozta az indiánok kultúrájának a felszámolását, illetőleg kisajátítását. Sajnos a rézbőrűek irtását az egyház nemcsak hogy tűrte, de szentesítette is. így például a Massachusettset megalapító angol puritánok egyike hálát adott istennek, amiért a pestis kiirtott egy indián törzset, s a következőket írta naplójába: „így Krisztus, akinek nagy és dicsőséges műve az egész föld­kerekségen az ő egyházainak és kiválasztottjainak javát szol­gálja, nemcsak helyet csinált népének a letelepedéshez, hanem a barbár indiánok szívét is megszelídítette“. Az Egyesült Államokban munkát kereső néger nap mint nap azt tapasz­talja, hogy általában ő az utolsó, akit felvesznek és az első, akit elbocsátanak. A déli államokban élő négerek (itta faji megkülönböztetés még súlyosabb, mint észa­kon) saját bőrükön tapasztalják azt az igazságot, hogy a nége­reknek délen kétféle esélyük lehet. Vagy kicsi, vagy semmilyen. „A gazdag amerikaiak" Az Egyesült Államok valójában gazdag ország. Mint a kapi­talista világ vezető hatalma kellőképpen ki tudja használni előnyös helyzetét. Ipari termelését a legkorszerűbb technika jellemzi. Kivételes helyzeténél fogva az Egyesült Államok el­árasztják a kapitalista országok piacait, kiszorítva onnan a gyengébb versenytársakat. Ez természetesen rontja a vi­szonyt a kapitalista országok között, s ennek az Egyesült Álamok számára később végzetes kimenetele lehet. A közszükségleti cikkek meglehetősen nagyarányú termelése szükségessé teszi, hogy a belső piacon is emelkedjen a fogyasz­tás. Aki csak felületesen szemléli a tényeket, azt látja, hogy az autótulajdonosok, televízióskészülék használók és egyéb luxus­cikk vásárlók száma nagyon magas. Viszont mélyem) szemlélet után rájövünk, hogy nagyon elterjedt a részletfizetéses vásárlás, különösen az autónál, televízióskészüléknél, jégszekrényeknél Btb. 1965-ben az amerikai dolgozók 36.2 milliárd dollárral tar­toztak a részletre árusító cégeknek, én ebből csak az autó­­tartozások több mint 14 milliárdot tettek ki. Természetesen az ilyen eladósodás nem vezethet semmi jóra. A lakosság kénytelen lemondani sok mindenről. így korlátozza kiadásait az étkezésre, kultúrára, egészsége védelmére. Az amerikai propaganda beleverte a nép fejébe azt a hamis elképzelést, hogy ami előnyt csak élvez, azt mind a kapitalizmus amerikai formájának köszönheti. Ezzel szemben az igazság az, hogy az Egyesült Államok gazdasági színvonalát az ország nagyságának és gazdagságának köszönheti, továbbá a korai iparosításnak és annak, hogy nincsenek korlátozó belső határai. Az ország nem élt át pusztító háborúkat, mint sok európai és ázsiai ország. Az a fantasztikus álomvilág, amelyben az amerikai nép ól az oka annak a valóságtól elrugaszkodott magatartásának amely a világ többi népét oly gyakran aggályokba dönti. Válaszúton 8 Most, amikor Amerika jubilál, a józan gondolkodású embe­reknek fel kell tenniők a kérdést, milyen is legyen Amerika útja? A jelenlegi világuralomra törő út, a többi népek és a belső „másodrangú“ állampolgárok kiszipolyozása? vagy a második, amit az Egyesült Államok múltszázadbeli legnagyobb alakja. Abraham Lincoln képzelt el, a „nép kormánya, amely a népből és a népért való“ ? Ha ezen az úton haladna Amerika, békés együttélésben, kölcsönös megbecsülésben élhetne a világ minden népével. Dr. Straaser György.

Next

/
Thumbnails
Contents