Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-09-15 / 18. szám
a BRNÓI TALÁLKOZÁS Zsuzsika percenként rángatta édesapja kabát ujját és annyi kérdéssel ostromolta, hogy Cernansky barátommal alig tudtunk szót váltani. Apu, mire való ez a gép? — Édesapám, miért olyan magas ez daru ? — Apukám, mondd... Véletlenül történt, hogy újra találkoztunk Öernanskyval. Megszokta, mint én is — szolgálati kötelességből, hogy évente megnézi a brnói gépipari kiállítást még a megnyitás előtt. És minden esetben magával hozza Zsuzsikát is. Hiszen vakáció vasi, hadd lásson ő is világot. S véletlenül-e, vagy mert mindkettőnket ugyanazok a dolgok érdekelnek, egyszerre jövünk Brnóba és mintha csak összebeszéltünk volna, már harmadszor találkozunk. A kiállítás hatalmas, száztízszer négyzetméternyi területen fekszik. Reggel kezdtük meg körsétánkat. Most már déljelé jár az idő, de. alig a felét láttuk annak, amit a kiállítás vezetősége a látogatóknak szánt. És Zsuzsikának még mindig ezer és egy kérdése van. Nézem a kislány hosszú hajfonatát, bájos pirospozsgás arcát. — Hány éves vagy. Zsuzsika ? — Tizenkettő — mondja a kislány, s nekem úgy tűnik, hogy kissé büszke „magas" életkorára. Tovább járjuk a kiállítást, csak éppen a büfénél állunk meg egy kissé, hogy megtízóraizzunk. Arra gondolok, hogyan jártuk két évvel ezelőtt a csehszlovák gépipari kiállítást, s egy éve a másodikat... Két évvel ezelőtt Zsuzsika még fogta édesapja kezét, de most ez eszébe se jut, hiszen már mindent ismer itt. De az új kiállított tárgyak, amelyek tavalyelőtt, de még tavaly sem voltak itt, nagyon lekötik figyelmét, Lám, hogy megnőtt ez a kislány... S az ember akaratlan ul is összehasonlítást tesz. Két év. Zsuzsikából lassan takaros nagylány lesz. S harmadik kiállUátwik is szebb és gazdagabb. 1955-ben a kiállítás a mostani területének alig egy harmadát foglalta el és IS Ü00 látogatója volt, ebből kétezer külföldi. Gépipari vállalataink gyártmányai tavaly már 90 000 négyzetméternyi területet foglaltak el és csaknem kétmillió látogatót vonzottak, s négyszer annyi külföldit, mint az előző évben. A harmadik kiállításra pedig még ennél is nagyobb számú látogatót várnak nemcsak bel-, de külföldről is. A látogató gépiparunk olyan gyártmányaival találkozik itt, amilyenekről még csak nem is álmodott. Talál itt olyan másodosztályú gyorsvonati kocsit, amelyben egyetlen gombnyomással 04 kényelmes ülőhelyet fekvőhellyé lehet változtatni. Ha elmennek a brnói kiállításra, sok érdekes dolgot látnak majd. Csaknem 40 méter magas homlokzati darut, melyei a Breznói Hídépítő üzem gyártott a panelházak építésére; rádiót, amelyet házi telefonnak is lehet használni, olyan fúrógépet, amellyel fájdalommentesen lehet fogat fúrni, a ..Bratislava 1957“ elnevezésű autóbuszt, melyben nemcsak kellemesen lehet utazni, de utazás közben konferálni is, mert a kocsit forgatható ülőhelyekkel látták el. Minden ülőhely előtt kis íróasztal, amelyen mikrofon és hangszóró áll. Van itt gramofonrádió, írógép, amelyen a kalauznő, aki egyúttal gépírónő is. szívesen megírja, ha valakinek valamire szüksége van, Természetesen, ha valaki enni óhajt, a kalauznő ezt a kívánságot is teljesíti, mert az autóbusz elülső részében gázfőző All rendelkezésre, amelyen bármit meg lehet főzni, Továbbá lehet itt látni függőleges marógépet a hőálló anyagok és a kevésbé ellenálló kőzetek megmunkálására. Ilyen géppel egyszerre három oldalról lehet megmunkáln i 100 métermázsás sziklatömböket is és a gép kétszáz ember munkáját végzi. Röviden: Ha mindazokat az újdonságokat fel akarnák sorolni, melyeket gépiparunk ezen a kiállításon bemutat, egész folyóiratunk kevés lenne erre, mert az idei brnói kiállításon egyheti móddal több a kiállított tárgy, mint tavaly, számuk eléri a négyezret. És a Cerítanská Zsuzsikával való összehasonlítás igazán találó. A harmadik csehszlovák gépipari kiállítás, mely szeptember elején kezdődik és három hétig tart, népünk ügyességét és rátermettségét. valamint társadalmunk gazdagságát igazolja, és azt, hogy a csehszlovák gépipar állandóan fejlődik és terebélyesedik. M. R. eéjű A család Alig esett egy kis eső, honnan ragadt ennyi sár Virág Palkó cipőjére? Persze, a lábtörlőre oda se hederít, mikor a táskáját lóbálva belép a frissen takarított lakásba. Valamit elfelejtettél, kisfiam — figyelmezteti az anyja. — Ha megtörülted a cipődet, söpörd is majd össze, amit behord tál. — Jaj. anyu, hagyj békén az ilyen butaságokkal - feleli váratlanul az egyébként elég rendes gyerek és igyekszik félreugrani a nyakleves elől. Márta nagyot sóhajt. Hiszen tudja ö, hogy a nyakleves nem segít, a baj gyökerét. kell megkeresni. Ügy rémlik, mintha Palkó az apjától hallott volna hasonló szavakat. Miközben férje ingeit vasalja, gondolatban megfogalmazza a ..prédikációt“, amelyet majd este tart Zoltánnak, mikor a gyerek már alszik. — Ugye. te intelligens és modern apának tartod magad ? Akkor tudhatnád, hogy a gyermek jelleme és modora a szülök példaadásán múlik. Illemszabályok ismételgetésével legfeljebb idomított kis majmot nevelsz belőle, akit a vendégeknek mutogathatsz, de magunk között hiába vársz tőle gyöngéd, figyelmes magatartást. Milyen példát lát maga előtt a mi fiúnk? Téged általában elég jó modorú férfinek tartanak, de ehhez én hozzászólhatnék egyet-mást. Nem mondom, hogy kiabálsz rám, a lelki szegénységnek és önuralom hiányának ilyen nyilvánvaló jelénél még nem tartunk. De sokszor fáj a szükségesnél emeltebb, ingerültebb hangod, pedig vitás kérdéseinket elintézhetnénk egymás között csendesen is. Mindegyikünkkel előfordul, hogy a mimkábói rossz hangulatban jövünk haza. De miért kell azt egymással éreztetnünk, az egész családra kiterjesztenünk? Ha legyőzzük az ingerültséget, győzünk önmagunk felett s ez jobbá teszi az embert. „Kérem“ és „köszönöm“, két kis szó. amely idehaza is kincset ér. Miért használjuk őket olyan ritkán? Emlékezzél vissza jegyességünk idejére, nem árt néha egy kis összehasonlítás. Annak idestova már tíz éve. de azért ma is lehetnél gyöngédebb. felsegíthetnéd a kabátomat és előre engedhetnél az ajtón. Ne mondd, hogy elég ebből, nem érdekelnek a jó modor családon belüli szabályai és efféle „butaságokra“ nincs időd. Hiszen például nem sok fáradságodba kerülne, hogy a reggelinél felöltözve és megfésülve jelenjél meg. Azt is joggal elvárhatjuk tőled, hogy ne evés közben olvass újságot. Valamikor a „teremtés koronája“ lenézte a házi munkát. Ma már nem szégyen. ha segítesz nekem, sőt a legnagyobb erény. így vezeted rá a fiadat, hogy minden munkát megbecsüljön, mindenütt segítsen és ne tartsa az asszonyt a család rabszolgájának. Már az is segítség, ha a fölösleges munkától megkímélsz. Van lábtörlőnk, hamutartónk, ruhafogasunk — ne lépj be poros, sáros cipővel, ne szórd le a hamut ott, ahol éppen állsz, akaszd helyére az öltönyödet. Mit Ígérek ennek ellenében én? Mindig megterítek, mert terítetlen asztalról enni majdnem olyan ízléstelenség, mintha valaki újságpapirosból szalonnázik. A szépet elsősorban mindennapi életünkben kell keresnünk és megvalósítanunk. Nem fogok tomposán és borzasán járni „itthon így is jó“ jelszóval. Ez azt jelentené, hogy neked már nem kívánok tetszeni és a család tagjai közömbösek nekem. Nem nevetlek ki, ha a portörlő nem jól áll a kezedben. Viszont elismerem, hogy nyomodba sem lépek, ha a villanyt vagy Palkó mechanikus játékait kell megjavítani. Szóval tapintatosak leszünk egymás iránt. Ilyen apróságokon múlik, jó példát mutatunk-e a gyermeknek. De szomorú volna, ha csak a példaadás kedvéért lennénk jók egymáshoz. Fakadjon a figyelmesség az egymás iránti szeretettől, tiszteletből, a házastársaknak abból a vágyából, hogy egymás életét szebbé tegyék. Megpróbáljuk?“ Ugy-e, Mártának igaza van? Megpróbáljuk-e javítani a családi modort nálunk is? У M. Maiorová után N. 1. 13
