Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-09-15 / 18. szám
—^____S_____\ —щ|| % 1 f i \ V I, ' л*__|ft___t i t =-itS Mily gyengéd szeretettel súgja a nő férjének a nagy titkot ..gyermeket tárunk“. Fehér ingecskék, rózsaszín, kék babaruhácskák, apró égyaeskák. gyöngéd szülői szeretet és büszke mosoly, mellyel kicsinyeik rózsás arcocskája fölé hajolnak, mindezt bizonyára jól ismerik, akik gyermeket szültek. Az anya könnyes tekintete beteg gyermeke felett... Mennyi szeretetre és lemondásra van szükség, míg a gyenge emberpalántát megtanítjuk az első lépésre. az első szóra. Mily sok fáradságba kerül, míg a vidáman játszadozó csöppségből az ábécé és a számtan rejtelmei felett komoly arcot vágó, hátán táskát hordó elsős lesz. Kinek ártottatok, ti, akik fehér párnácskáitok között édesen aludtatok, akik a parkokban, játszótereken és utcákon vidám játékotokkal, derűs kacagásotokkal, dalotokkal és versikéitekkeí tartalmat adtatok a felnőttek munkájának és egész életének. Kit bántottatok, ti, akik az iskola padjai közt madarakat, tarka lepkéket vagy színes virágokat festettetek? Föl akartatok nőni. boldogok akartatok lenni, nagy dolgokról, reményteli jövőről álmodoztatok. Hány alkotott volna közületek értékes, nagy dolgokat... És hogyan fejeztétek be fiatal életeteket? Vagy édesanyátok karjai közt haltatok meg a gázkamrákban, vagy a birkenaui tábor C lágerébe kerültetek Oswieeimben. A kilencedik blokkban ezer gyermek volt. Ezer gyermek, akiket szabad otthonukban gyermekeknek neveztek, és akikből egyetlen éjszaka alatt sorsüldözött „gyermek-aggastyánok“ lettek. Míg a szabadon levő gyermekek ezrei nyugodtan aludták álmukat, addig ti, ötössorokba állítva reszkettetek, hogy kit küld közületek dr. Mengele a gázkamrába meghalni. Dr. Mengele orvos volt. Oklevele átvételekor ő is fogadalmat tett. bogy munkájával az emberiséget fogja szolgálni. És ennek a dr. Mengelének a lelkiismeretét csak Oswieeimben négy millió ember halála terheli. Ez a dr. Mengele azoknak szolgált, akik gondoskodtak róla, hogy szókincsetek egyetlen éjszaka folyamán a „sorakozó, krematórium, láger, szögesdrót" szavakkal gvarapodjók. Egyetlen éjszaka alatt, megszűntetek gyermekek lenni, és a zimankó» éjszakában a kísérteties holdfénynél, a hidegtől, éhségtől és betegségtől kimerültén összerogytatok és minden segítség nélkül haldokoltatok. Egyetlen éjszaka alatt megszűntetek játszadozó, gondtalan gyermekek lenni, •'s Ötéves korotokban azon törtétek fejecskéiteket, hogyan szerezhetnétek magatoknak legalább száraz kenyér- és krumplihéjat, egy korty meleg teát vagy újságpapírt csupasz lábacskáitokra. Nem a babák, lovacskák és egyéb játékok, hanem az a gondolat foglalkoztatott benneteket — benneteket, sápadt árnyak, akiket valaha gyermekeknek neveztek, hogyan lehetne a gázkamra elöl elmenekülni. hol van drága jó anyukátok. Mindnyájatoknak, mind az ezreteknek egy közös anyukája volt a szökehajü. kékszemű lengyel kislány, Fela. Még maga is gyermek volt. amikor elhurcolták a fasiszták. Alig volt húsz esztendős, amikor édesanyja lett ennek az ezer gyermeknek. Hogyan szerette Őket. hogyan törődött velük, hogyan tudott könyörögni a tábor konyháján azért, hogy gyermekei számára néhány liter étellel többet kapjon... Lekváros papírt, melas/он dobozokat szerzett nekik, hogy legalább ezzel enyhítse szenvedésüket. Fela kiharcolta, hogy Lyubát. mivel otthon tanítónő volt, a tizenharmadik blokkból, Brichta Ancsától helyezzék át a gyermekek blokkjába. Fela meggyőzte az SS legényeket, hogy a gyermekeknek tanulniok kell. Az SS-ek beleegyeztek, hogy a gyermekek németül tanuljanak beszélni. A szabad ég alatt, a harminckettes blokk mögött volt a láger iskolája. A tanítást reggeli tornával kezdték. Ezer gyermekbe kellett reményt és hitet önteni, hogy egyszer innen megszabadulnak és visszatérhetnek szüleikhez. Ezekből a gyermekekből mindennap kiválasztottak néhányat és a gázkamrába vittek. Fela naponta, életét kockáztatva, a gázkamrába induló csapat utólsó soraiból el-ellopott egypár gyermeket és ezeket ügyesen visszacsempészte a táborba. Hogyan csinálta mindezt ? Nagyon találékony volt. s ezért legtöbbször megtalálta az útját és módját. Módszere a következő volt: azokat a gyermekeket, akiket dr. Mengele kijelölt a gázkamrába, a konyha előtt ún. halálmentbe állították. Fela először kikémlelte. hogy az adott, körülmények között mit is lehetne termi. Visszatért a táborba és magával hozott néhány gyermeket, akiknek előzőleg megmondta, hogy a gázkamrába kijelölt gyermekek közül néhányat el kell lopniuk. Rájuk parancsolt, hogy a konyha előtt fussanak szét, és vonakodjanak az étellel telt. nehéz vedreket a táborba vinni. Mikor ez megtörtént, kergetni kezdte őket, sőt néha még pofonokkal is igyekezett a helyzetet komolyabbá tenni és a gyermekeket visszaterelni a sorba. Közben a gázkamrába kiszemelt csapat hátsó soraiból ellopott néhány' gyermeket. Hangos szóval szidta őket, bogy' miért futottak szét, és hangoztatta, eszét veszti közöttük, ha nem lesznek szótfogadók és nem fogják az ebédet rendesen széthordani. Oly’an zavart keltett, hogy még a legrafináltabb felügyelönőket is megtévesztette. Ezután mindnyájukat a konyhába terelte, innen pedig nagy diadallal visszatért- velük a táborba. Mindezt életének kockáztatáséval művelte. Ha erre rájöttek volna, azonnal föbelövik. Hogy az SS katonákat valamiképp megnyerje és a szerencsétlen gyermekek iránt szánalomra birja, kieszközölte egy gyermekelőadás engedélyezését. A programot Lyuba állította össze. Ezer gyermek énekelt szlovák és magyar népdalokat. A hírhedt gonosztevő, a kegyetlen Greze Irma, Willi SS legény társaságéban borozgatott. Greze jól felöntött a garatra, kitűnően szórakozott. A tüzes csárdásoktól raódfölött nekibátorodott. Lyubát magához intette, és a rá jellemző kegyetlen, jéghideg tekintetével végigmérte és ráparancsolt: „Mutassanak be nekem azonnal, minden előzetes gyakorlás nélkül valami tipikus nemzetiszocialista számot , ei was echt nationalsozialistisches, verstanden!“ — „Auf Befehl, Frau Aufseherin!“ - felelte Lyuba. A táborlakók ereiben megfagyott a vér. Kíváncsiak voltak, mit fog tenni most. Ly'uba, mivel ismerték Grezét, tudták, hogy nem tűr ellentmondást, és azonnal lő, ha parancsát tüstént nem hajtják végre. Mi legyen az az „echt nationalsozialistisches?“ ’ Lyuba huncutul a gyermekekre kacsintott. Kiválasztotta a legügyesebb csárdástáncosokat, és jelt adott az énekkarnak. Tüzes csárdásba kezdtek, és a gyermekkar vidáman énekelte „Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája!“ Elképzelhetik a lerongyolódott és agyonsanyargatott gyermekeket piszkos rongyaikban, amint azt éneklik, hogy Horthy Miklós legszebb katonái... Е/. a tragikomikus kép némi bosszú volt a rajtunk elkövetett igazságtalanságokért. Az utálatos Greze módfelett, meg volt elégedve, és vidáman verte lábával az ütemet. Néhányszor meg kellett ismételnünk neki ezt a valóban nemzetiszocialista jelenetet. Pontosan a parancs szerint cselekedtünk. Valami igazán nemzetiszocialistát mutattunk be. Dr. Lívia IJrozieniik Ne feledkezzünk meg soha, asszonyok, anyák, azokról a kegyetlenségekről, igazságtalanságokról, melyeket a fasizmus az emberiségre mért. Gondoljunk a negyvenmillió halottra, harminc millió sebesültre, rokkantra, a szétdúlt és rombadőlt házakra, városok ezreire, a számtalan meghurcolt, megkínzott ártatlan emberre.
