Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-09-15 / 18. szám
Dr. Bitvai Gábor Mit kap a család, ha a családfőnek nincsen igénye táppénzre A betegségi biztosításnak a legismertebb szolgáltatása a táppénz, ennek az a ■ rendeltetése, hogy pótolja azt a keresetet, amelyet a biztosított, ideiglenes munkaképtelensége miatt elvesztett. Ez az elv abból az elgondolásból ered, hogy a dolgozó rendszerint nem tehet róla, hogy megbetegedett, hogy nem tudja elvégezni rendes napi munkáját, s így nem keresi meg a megélhetésre szükséges munkabért — amit egyébként, természetesen megkeresett volna. Minthogy a megbetegedéséig hasznos tagja volt a társadalomnak, nincs rá ok, hogy munkaképtelensége alatt ne alkalmazzuk vele szemben az addig őrá is érvényes elvet, vagyis, hogy továbbra is ne adjuk meg neki az addigi munkateljesítményének megfelelően megállapított táppénzt. Előfordul azonban az is, hogy a munkaképtelenné vált dolgozó olyan súlyosan sértette meg a szocialista törvényesség szabályait, hogy méltatlanná vált a táppénzre, ezért a törvény azt megtagadja tőle. Az új rendelkezések szerint ezt az elvet a következő esetekben alkalmazzák: a) ha valaki a munkaképtelenségét szándékosan azért idézte elő. hogy táppénzt kapjon. b) ha a munkaképtelenség verekedésben való vétkes részvétellel történt, vagy о) a dolgozó ittasságának közvetlen következménye, vagy d) olyan bűncselekmény elkövetésekor következett be, melyet a törvény legalább egy éven felüli szabadságvesztéssel büntet. Ilyen esetben a dolgozót egyenesen a törvény fosztja meg táppénzétől, s nem az üzemben működő nemzetbiztosítási bizottságtól függ, hogy' megadja-e neki a táppénzt vagy sem, vagyis ilyen esetekben nem szabad az illetőnek táppénzt fizetni. Előfordul azonban az is, hogy a dolgozó nem a fentebb említett körülmények között vált munkaképtelenné, hanem későbbi helytelen magatartása folytén vált érdemtelenné arra, hogy betegsége alatt mások munkájának az eredményéből tartsák el. A beteg ugyanis nemcsak magéval és családjával. hanem a munkaközösséggel, melynek tagja, sőt az egész dolgozó társadalommal szemben is köteles úgy viselkedni, hogy mielőbb felgyógyuljon és ismét munkába állhasson. Aki ezt a kötelességét megszegi, nemcsak saját magát és családját, valamint a társadalmat, károsítja meg, hanem kiteszi magát annak a veszélynek is, hogy a nemzetbiztosítási bizottság ideiglenesen vagy véglegesen leszállítja esetleg megvonja a táppénzt. Ezekben az esetekben, melyek főleg akkor fordulnak elő, ha a beteg nem tartja be pontosan kezelőorvosának utasításait s ezzel késlelteti felgyógyulásét. 12 (Folytatjuk) Bácsi, te olyan bánatosnak látszol szánakozott rajtam hatéves unokahúgom, Éva és pillantását ide-oda járatta köztem és a. rézkarikában gubbasztó kitömött papagáj között. Nekem nem akaródzott semmit sem enni és egészen lehetséges volt, hogy szomorúnak látszottam, mert éppen egy randámról jöttem meg. Henriett kisasszonnyal voltam együtt, aki röviden és tömören kijelentette, hogy én az 6 szemében egy elhasznált mosogatórongy vagyok, mert éti a családomtól, melynek minden tagja olyan tetterős, pórázon hagyom magamat vezeti) i. És hogy vele szemben hagyjak fel minden reménnyel. — Tudotn, mi a bajod — folytatta részvéttel kis húgom, korához képest csodálatos mcgfigyelőképességgel — ez végelgyengülés lesz! Pillantása átvándorolt a kitömött papagájhoz. amely részvétlen mozdulatlanságban állt karikáján.- A Jottynál is a végelgyengülés okozta, hogy egyszerre olyan szomorú lett és semmit, sem akart zabáin i. A kkor valam it az ételébe ke.vertiink és aztán kitölttettük. Mindenki mondta, hogy ez megváltás volt számára. Ez tehát le van szögezve: Én huszonkét éves vagyok, egy elhasznált mosogatórongy és végelgyengülés miatt legjobb lesz nekem valamit az ételembe keverni. E cseppet sem kedélyes sorsot az sem tette vidámabbá, hogy testvérem ki szerencsétlenségemre években és energiában is fölényben van velem szemben —- gúnyos pillantásokkal mustrált végig, ahányszor belépett a szobába. Egyébként Henriettet meghívtam holnap teára - - jegyezte meg nővérem csak úgy mellékesen. Te is itt leszel? —- Nem, én egész biztosan nem leszek itt. De talán — mégis. • És most itt ülök szemben Henriette kisasszonnyal. aki ezé-p harisnyába bújtatott lábát, elragadó frizuráját- közszemlére állította ki és hetyke,, magasba ágaskodó orral elfogulatlanul cseveg és nevetgél nővéremmel, miközben a kis Éva kutató pillantásával körülkering engem. Henriette egy Circe (vonzó jelenség) és én egy mosogatórongy vagyok. — Eredeti gyerek ez a mi kis Évánk — von bele engem végre nővérem a társalgásba, miután már jó ideje szórakozott Henriettel. Én ma majd rosszul lettem a nevetéstől. Minden áron tudni akarta, hogy van-e még abb/U a porból, amit szegény Jolly eleségébe kevertünk. Bevallotta, hogy te nyugtalanítod ót azzal a fájdalmas arckifejezéseddel. Meg akar váltani szenvedéseidtől, s nem tágít attól, hogy léged is feltétlenül kitömjenek, hogy itt tarthassunk. Henriette ezüstös kacagása vérző sebemet akarta még mélyebbre marni, de akkor mint villám a derült égből — megrohant a gyanú. A teának olyan undorító íze volt és Éva olyan gyanúsan lebzselt körülöttem... Éva e pillanatban természetesen nem volt a szobában, nővéremnek jó érzéke volt a, neveléshez. soha nem tudósított volna a gyermek jelenlétében annak hőstetteiről. Most mi a teendői? Keressem meg Évát és bírjam rá egy gyors vallomásra? A jelenlevőket alarmírozni? (mozgósítani?) Hánytatószert? Orvost? Mi van magáival ? - kérdezte Henriette csodálkozva — hogy ilyen hirtelen jelébredt! Igenis felébredtem!' Én letromfoltarn ó, soha nem érzett gyönyörű érzés — az én mindig fölényes nővéremet és bátor komolysággal udvarolni kezdtem Henriettének. Majd megbánja, hogy ilyen rosszindulatúan bánt velem - gondoltam, miközben félfüllel folyton hallgatóztam bensőmben: Hogy viselkedik a méreg, amit a teával együtt magamba töltöttem? Egyelőre nem történt semmi. Éhben a pillanatban megjelenik Éva. .1 megmenekülés lehetősége hirtelen felfokozta a rá való gondolat gyönyörűségét. Felemelkedtem és Évához közeledtem, aki kíváncsian éppen a csészékkel foglalatoskodott. Hogy a többiek észre ne vegyék, megragadtam csuklóját, hogy meggátoljam menekülését. összerezzent. Sok volt? súgtam neki. —- Bácsi — súgta 6 ijedten vissza —, ne szólj semmit, én nem teszem többé! Most már. a teljes bizonyosság tudatában, mégis elfogott az enyhe, izgalom és úgy lát szik, tőd erősen markoltam meg kis csuklóját-. ■Jaj! — rikoltott fel Éva —. te fájdalmat okozol nekem! Nővérem már kiszimatolta a kis, jelenetet: — M i bajod a gyerekkel ? kiáltotta egy bősz anyamedve hangján. — Sok volt ? - súgtam még egyszer gyorsan Évának. — Ha megmondod, akkor nem szólok semmit! Mi az, amit nem akarsz megmondani ? avatkozott bele máris azjén finom hallású nővérein és Éva arcú i már gördültek is a könnyek. — A kamillatea — lehelte. Én nem akarom- örökké azt az utálatos kamillateát inni, ha a többiek igazi teát isznak. Hát most az egyszer elcseréltem a bácsi csészéjét az enyémmel.-■A méreg a kam illc-teóban volt ? - kérdeztem még egyszer fojtott hangon. — Méreg? — csodálkozott anya és gyermeke. De ebben a pillanatban nővérem már hangosan fel is nevetett. Haha, ő azt hiszi, hogy a gyerek port tett a teába! Nyugodj meg. kedvesem, abból a porból csak annyi volt, amennyi szegény ■follynak kellett! Tovább kacaglak. A hősi halódból tehát semmi sem lett, De — szólt ekkor közbe Henriette, aki csodálatos módon nem vett részt a nevetésben — ez a szegény fiú egész idő alatt azt hitte, hogy meg van mérgezve! Miért nem szólt? ----- fordult, hozzám, Mert én egy mosogatórongy vagyok, Henriette kisasszony — feleltem. — Ugyan dehogy ..... mondta Henriette. és olyan barátságosan, részvéttel, sőt csodálattal mosolygott rám, — ezt visszaszívom. Nem is ismerek senkit, aki ilyen nagyszerűen tartotta volna magát! És most már elárulhatom, hogy a frizurája nemcsak szédílően hat, hanem szédítően illatozik is, ha valakinek meg van engedve, hogy az orrát beletemesse . . .
