Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-09-15 / 18. szám
Száll,száll, száll...у 1957. szeptember t-én nagyszabású repiilőnapot rendezett Bratislavában a Hadserege! Való Együttműködés Szervezető (Sväzarm) a NOSZE 40. évfordulója tiszteletére és a Szervezet megalakulásának Й. évfordulója alkalmából. Л repülöuap bebizonyította a Svazarui és hadseregünk tagjainak fejlettségét és felkészültségét, továbbá azt, hogy a nők ebben a sportágban sem maradnak el a férliak mögött. — Nézd mama, micsoda remek dugóhúzót csinál ez a gép .... kiáltott fel kisfiam a repülőtéren. — Ezt figyeld, ezt az orsót — rángatta a kezem nagy lelkesedéssel, és én együtt tapsoltam vele. Mert hát bevallhattam-e az elsőosztályos fiatalembernek aki pilóta bácsijától már két éve lesi mestersége titkait hogy nem vagyok teljesén tisztában a légi mutatványok dugóhúzóival és orsóival ? Ezért csak egy szerény kérdést kockáztatok meg: Biztosan dugóhúzó volt ez a fordulat? — Egész biztosan — hangzik a magabiztos válasz. Még a pilótát is megkérdezheted, pedig ez nem olyan akármilyen pilóta. Nézd csak. micsoda mutatványok! fis a gyereknek ebben is igaza volt. A repülő egy utolsó dugóhúzóval földet ért, és nem akármilyen pilóta, hanem egy’ csinos, szőke, fiatal női pilóta szállt ki a gépből. A bemondóval párhuzamosan én is megállapítottam: Hisz ez .Tarka Vesperinová Nyitráról. És hogy ón is imponáljak a fiamnak, mindjárt el is dicsekszem, hogy ezt a remek pilótanénit ismerem. Elismerő tekintetéből látom, hogy' nagyra beesüli ezt az ismeretségemet, amely pedig teljesen véletlenül történt. Néhány héttel ezelőtt, egy értekezlet szünetében szomszédnőmhez így fordult valaki: Mikor repül haza. elvtársnő? Jól hallottam ? Amint később kiderült, — jól. Szomszédnőm. Jarka Vesperinová, a legjobb szlovákiai repülőnő igazán repült. Férje, Hóhért a térképei, követi felesége útját Nyitráról Bratislavába és vissza.Most mér aztán a részletek is érdekeltek, és a kedves pilótanő szívesen elmondott nekem egyet-mást hazarepülése előtt. Tulajdonképpen tanítónő. Férje a nyitrai Kerületi Aeroklub vezetője, és így gyakran járt kinn a repülőtéren. 1955-ben jelentkezett egy kiképzőtanfolyamra. Négyhónapi elméleti tanulás után először ült a gépbe és sok-sok gyakorló repülés után — kb. egy' éven belül — letette a záróvizsgát, és ezzel pilótái képesítést nyert. Nem ment ez azért olyan könnyen, de a kitartás és akarat sokat jelentett. Nem rettentette őt vissza az első, szerencsére jól végződő baleset sem. — Nehéz volna megmondani, ki izgult jobban az első önálló repülésemnél, férjem vagy' én mondja huncut kis mosollyal a pilótaasszonyka. — Azt hiszem, ez a férj i és parancsnoki lámpaláz egyszemélv ben min - den felszállásnál kiújul nála. Mert azóta Heinz Fiedler: Jßu jza pilóta leéz Megtiltom neked! Egész határozottan! Érted f Es Egon egész viselkedése energikus, kemény férfiasságra vallott. De Lujza nem értette meg. Különben is az utóbbi időben nem egyeztek nézetei Egonéival. Mit kívánsz? Azt teszem, ami nekem tetszik.'- Úgy?! — És Egon hápogva szedte a lélegzetet. — Drága menyasszonyom nagyon korán kezdi el a zsarnokságot . . . azonban... Lujza félbeszakította. — Valószínű tévedtél? Tudtommal még nem vagyok a drága menyasszon yod. Hőhullám öntötte, el a férfit. Elfordult a lánytól és ünnepélyesem kijelentette: — És ha mégis repülnél — soha nem is leszel! Soha! Soha! Megmondtam! Ezzel elment. — És mégis fogok repülni — kiáltotta utána Lujza. De Egon már nem hallotta, nem akarta hallani. Ez már a második szerelmi csalódás volt. amin átesett. Miért kerülnek mindig olyan lányok az Htjába, akikben semmi nines az általa annyira beesült tulajdonságokból: simulékonyság, szelídség, gyengédség. Hisz ő elég erős. hogy megvédje azt. akit szeret. Es akkor ej a lehetetlen nő arra a gondolatra jut. hogy egy vitorlázógépbe ül. Es még hozzá — mint pilóta! S ami a legrosszabb: titokban járt a tanfolyamra, megcsalta őt már most, és szemtelenül azt állította, hogy csak kellemes meglepetésnek szánta az egészet. О nem, ez nem megy. Lujza nem fog repülni ... Hisz megmondta neki. mi lenne a következménye. És ebben az egyben nem ismer megalkuvást. Holnap majd újra jelentkezik■ Lujza nem jelentkezett. Repült. Egy napig Egon nagyon szomorú volt. De hiába: ő az elvek embere. Amióta. Lujza a levegőben ütött tanyát: levegő lelt Egon számára. ■hirka Vesperinová az első önálló repülőút után már sok repülőnapon vettem részt akrobációs mutatvánnyal. Tavaly Magyarországon, hazánkban Brnoban, Gottwaldovban, Bratislavában szerepeltem, és az ez idei repülőnapokon is nagyon sokszor. Aztán nőnek való sport a repülés? Hát a férfiak, legalább is nagyon sokan közülük azt tartják, hogy nem. Hogy' durva és nem nőies. Pedig a hidegvér és a lélekjelenlét, ami itt a legfontosabb. bennünk is megvan. Az egészségemre nem ártalmas és különben is. állandó orvosi felügyelet alatt állok. Az oklevelet minden évben fel kell újítani, és ennek feltétele az orvosi bizonyítvány. Ezt pedig csak akkor adják ki, ha teljesen egészséges vagyok. A nők többnyire félelemmel, borzongással gondolnak a repülésre. Nekem pedig az volt az érzésem éppen ma, amikor a repülőtérről villamossal jöttem be a városba, hogy a villamost vezető nőnek sokkal nehezebb és megerőltetőbb a zsúfolt, forgalmas utcán kocsit vezetni, mint nekem, fenn a légben, az utca nélküli nagy végtelenben. Talán nekünk, a szilárd földön közlekedőknek furcsán hat ez a válasz, de Jarka Vesperinová ezt komolyan gondolta, meggyőződésből mondotta. És én el is hittem neki. Mert gyönyörű érzés lehet merészen, szabadon ívelni a falvak és városok, a hegyek és folyók felett, meg aztán nagyon jó barátok ők: a törékeny pilótaasszony és a nagy . acélos gépmadár. Újvári Magdolna Vigasztalást keresett. Fis megtalálta - ez már így szokott lenni. Megtalálta — a kis törékeny Marlis személyében. Micsoda angyal! Már a hangja is! Olyan lágy, olyan halk! Es a kis lábacskái! Amikor karöltve sétálgattak a parkban - Egon azt gondolta, földre szállt angyal libeg mellette. Csak úszkáljon ez a hipermodern Lujza n leve,góbén. Ú biztosan nem vár rá a földön. Egy napon — Egon éppen Marlis társaságában szürcsölgette a citromszörpöt Lujza jelent meg a szokott kis kávéházukban . Egon ügyesen elrejtette arcát az itallap mögé. De a kis törékeny Marlis tüstént felugrott: Lujza, gyere, ülj ide hozzánk! — Ismeritek egymást? — kérdezte Egon ■meglepve. — Micsoda kérdés! — kiáltotta Marlis és ártatlan szemét Egonra szegezte. — Hisz tőlem tanult meg — repülni. 9
