Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-01-15 / 2. szám
cd zöld izalag. Írözei húsz év távlatából még most is szemem előtt van a keskeny zöld szalag, sárga monogrammal. Büszkén tűztük ki, nyolcadik gimnazisták, annak jeléül, hogy még „éretlenek“ vagyunk, de júniusban majd „megérünk“, érettségizünk, megnyílik előttünk a világ. 1938-at irtunk. A mi osztályunkra nagyon ráillett Ady „Üzenet egykori iskolámba“ c. verse: „De elcsitult a jókedv-förgeteg s helyére ült a döbbent némaság: köröttünk már az Élet csörtetett.“ Álmaink helyébe csalódás, lemondás lépett, a csörtetés pedig nemsokára fegyvercsörgéssé alakult. Osztályunk első eminensére politikai börtön várt, nagyreményű költőnkre koncentrációs tábor, ott is pusztultak el. Kevesen maradtunk s azok is hányfelé . . . De én most nem is erről akartam beszélni. G4(/ű£TahU5 IGITUR T PRO A velünk szemben lakó Éva hajtókáján is ott van már a sárga monogrammoszöld szalag. Nyáron fog érettségizni a szakiskolában. Az ő álmai megvalósul nak, ha nem főiskola, akkor állás, mindenképpen biztos kenyér lesz a kezében. Mennyivel könnyebb neki, mint nekünk volt. Láttam, mikor az osztály téli üdüléséről jött haza, sítalpakkal a vállán. Önkéntelenül arra gondoltam, hogy én érettségiző koromban még nem ismertem a Tátrát, Bratislavát, Prágát, jóformán semmit az országból. Most a szalagavatásról számolt be Éva. Jól mulattak, túlságosan is jól. Amíg beszélt, elnéztem szeme alatt a karikákat és túlzott öntudattól csillogó szemében hiába kerestem a tizenhét éves lány tiszta tekintetét. pedig ő állítólag nem is volt becsípve. A többiek? Hát . . . többé-kevésbé. Nem csak fiúk, egy kicsit a lányok is. Fazekas Pista tud a legjobban mulatni, őt utánozták. „Csuda jókat“ lehetett a tanároknak odamondogatni. Hogy nem bánták-e? Dehogy, ők is jól mulattak. '„Legviccesebb“ az volt, mikor a fiúk udvarolni próbáltak, mint komoly fiatalemberek. De erről egy szót se a mamának! Még nem engedné el jövő szombaton a párhuzamos osztály szalagavatására. Hogy miért nem csinálták együtt? így sokkal jobb, mert az A osztály meghívta a В-t, а В meghívja az А-t, kétszer lehet mulatni. Nem mondom el az édesanyjának. Csak általánosságban kérdezem meg az anyákat, jól van-e ez így? Mit keres a diákok összejövetelén az ital? Éva anyja jó aszszony, őszintén felelné, hogy ő nem tehet róla. Náluk otthon nem így mulatnak, egyáltalán nem mulatnak. Szerény dolgozó emberek, akik lányukért áldoznak mindent. De valamit mégis elmulasztottak. Nem nevelték bele a jóízlést, a meggyőződést, hogy az ilyenfajta „mulatás“ ne elégítse ki, magasabb igényei legyenek. Igen, ez is mulasztás. Persze, még súlyosabb a Fazekasék hibája, ahol a szülők maguk is dorbézolnak, isznak. A tanárokat is meg kellene kérdezni,miért nem helyettesítették ezen a mulatságon a szülőket? A CsISz vezetőket is, miért nem állítanak társaik elé nemesebb távlatokat? De magamat is megkérdezem, mi különbek voltunk-e? Nem állítom, nem voltunk különbek. Ezután is kitartok meggyőződésem mellett, hogy a „mai ifjúság“ nem rosszabb apáinál. Igaz, mi szalagavatáskor csak gesztenyepürét engedtünk meg magunknak, fejenként 1 korona 50 fillérért. S nem emlékszem, hogy valamelyik osztálytársamat ittasan láttam volna. Lehet, hogy egyikünknekmásikunknak voltak titkos útjai s az álszemérmes társadalom megelégedett azzal, ha nem okoztak közbotrányt. Ma nem álszeméremre neveljük az ifjúságot, mutassák meg nyíltan, milyenek. De ne ilyenek legyenek, mutatásuk ne legyen kocsmai színvonalon, sem az idejét múlt „úri murik“ színvonalán. Szórakozni is lehet nemesen, ízlésesen. Azt akarjuk, hogy ők legyenek különbek minálunk. ДДilyen eszközökkel érhetjük ezt el? A -L-’-l régi eszközök — megfélemlítés, álszent jelszavak — kiesnek a kezünkből. Az új módszert, az emberiség, az emberré nevelés módszerét még nem ismerjük eléggé. De egy eszköz mindenképpen a kezünkben marad: a példaadás. S ha megnézzük, hogyan mulatnak a felnőttek, sajnos, még csodálkoznunk sem lehet az őket túlkorán követő gyermekeken. Ha sárga monogrammos zöld szalagot látok, mindig arra gondolok, hogy mi vagyunk felelősek a most érő ifjúságért, nekünk kell őket méltóvá nevelnünk a költő üzenetére: S én, vén diák, szívem fölemelem s így üdvözlöm a mindig újakat: Föl, föl, fűik, csak semmi félelem. Bár zord a harc, megéri a világ, ha az ember az marad, ami volt: nemes, küzdő, szabadlelkű diák. R. F. Babuska találd el, milyen előítélet gátolja, hogy felvegyenek az Ifjúsági Szövetségbe.. Az egyetlenke az édesapja nyakán lovagol . . . és onnan le sem szállt többé. ÁLARCOSBÁLON Nézd, milyen nevetséges jelmezek! Átvéve a Krokodilból. 13
