Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-07-15 / 14. szám

Ott, a számológép mellett találkoz­tunk . . . A kedves üdvöz­lés mindennap ki­jár í f í I ц уД 1953. Prága. Legördül a függöny, vége az előadásnak. A közönség lenyűgözve a nagy élmény hatása alatt mozdu­latlanul ül a helyén; majd hálás, nagy tapsviharban tör ki. Legalább így kö­szöni meg az előadást. Mert a szereplők ma nem játszottak, nem szerepet mondtak a színpadon. Éltek. Ott élt a szín­padon Eszterág, Eszterágné, a hadbíró, valamennyien, és igazi, emberi könnyek hullottak a börtönben, a búcsúnál. Mindenki elismeri, hogy jogosan kap­ták azelső dijat. Zdenek Nejedly, a kultúr - ügyi miniszter személyesen gratulál, kattognak a fényképezőgépek és a nagy nyilvánosság is örömmel veszi tudomásul a nagy eseményt: a Csemadok komáromi helyi csoportjának színjátszói első díjat szereztek a prágai versenyen a „Vitézek és hősök“ előadásával. Azt azonban kevesen látták, hogy az öltözőknél az Eszterágnét alakító Czi­­bulka Gabriellának meg kell állnia. Csodálkozva néz körül az asszonyok gyűrűjében, aztán felismeri a helyzetet. A magyai- anyához jöttek el a cseh anyák, hogy megköszönjék a felejthetetlen ala­kítását; hogy közelebbről is meglássák, megismerjék. Ez volt az én célom is, amikor Komá­rom felé vettem utamat. Mert azóta Czibulkárié nevét gyakran hallottuk. Nyilas Misi — Czibulka Gabriella, a Gül Baba cigányasszonya, a Bújócska Terije — Czibulkáné, Verseket szaval és Egri Viktor „Ének a romok felett” rádió­­változatának Erzsébetjét is ö alakítja. Nem a színpadon és nem otthon találtam rá. Amikor felőle érdeklődtem, a komáromi villanygyárba utasítottak, és ott, a számológép mellett találkoztunk. Könyvelőnő. Reggel hattól délután kettőig dolgozik itt, majd gyorsan kerék­párra kap, és Száguld hazafelé. Nem­sokára a férje is megérkezik, no, meg a gyerekek! Még szerencse, hogy otthon a nagymama. Igaz, 81 év nyomja már vállát, de még bárkivel felveszi a versenyt. Az ebéd már készen várja a hazaérkezőket. Jönnek is sorban, illetve eggyel keve­sebben. Az egyik kisfiúk, a 10 éves Lackó egy hónapig távol van. Tátra környékén van az iskola, ott tanulnak a szabadban. Hiányzik is otthon, de legjobban a 11 éves Dódénak. Meneszti is a levelet öcskösénelt, hogy: várlak, gyere már haza. szeretettel csókol: bátyád. Dodó, Hiába, legjobban ők ketten tudják egymást elpüfölni, no meg a sok közös csíny sem megvetendő. Három óra után kulcs fordul a zárban, és a feleség máris az ajtónál terem. A kedves üdvözlés, mosoly még 12 évi házasság után is kijár férjnek. És joggal. Czibulka József, a hajógyár munkabiztonsági előadója elismeri, hogy felesége ugyanúgy, mint ő, reggeltől ledolgozza a nyoic óráját a hivatalban, este meg együtt járnak a próbára, a sze­replésekre. „Csak nem engedhetem, hogy a közbeeső kis szabadidőben a feleségem egyedül robotoljon? És hogy szavának hitelt adjon, ebéd után máris hozzálát a tegnap félbenbagyott padlófénye­­sítéshez. Gyurcsó István verse: Öltözködik az élet — Szavalja: Czibtdka Gabriella A közös szerepta­­nulás

Next

/
Thumbnails
Contents