Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-01-15 / 2. szám
Közeleg a Nők Szlovákiai Konferenciája a.-, -i— - - ■ л. . i -~L - i —* 11 ni и TT Vr*^ I m I Ш0ш iwaAr—M ah I wéméá i^4i » A Nők Prágai Országos Konferenciájának hatorozata alapján, megalakultak szerte az országban a nőbizottságok komissziói a kerületi és járási nemzeti bizottságok mellett. A konferencia foglalkozott a nőbizottságok eddigi munkájával és arra a megegyezésre jutott, hogy segíteni kell a nőbizottságoknak további munkájukban. Határozatot hozott, hogy komissziókat létesítsenek a kerületi, járási nemzeti bizottságok mellett, amely komissziók segíteni fogják a nőbizottságokat munkájukban. Eddig a nőbizottság munkájának szervezésével és irányításával rendszerint a kerületi, járási nemzeti bizottság alelnöke volt megbízva. A szervező-, ellenőrző-, illetve az általános szakosztály egyik dolgozója végezte az adminisztratív és egyéb előkészítő munkákat. Ezen komissziók első és legfontosabb feladata a helyi nemzeti bizottság mellett működő nöbizottságok aktivizálása. A komiszszió tagjainak célja, hogy segítségére legyenek a kerületi, illetve a járási nemzeti bizottságoknak a szervezésben, nevelésben és feladataik teljesítésének ellenőrzésében. A kassai kerületi nemzeti bizottság mellett is megalakult a tizenhattagú nőbizottsági komisszió. A komisszió tagjai aktívan dolgozó nőkből, foglalkozásukra nézve rnunlíásnők, egészségügyi dolgozók, szövetkezeti tagok, hivatalnoknők, politikai dolgozókés háziasszonyokból állnak. Első ülésüket múlt év december negyedikén tartották. Ezen a gyűlésen ismertették a komisszió feladatait, mire a tagok egymás közt felosztották a kerület járásait. Egy-egy komissziótag egy-két járást vesz gondjaiba. Első feladatuk a Nők Szlovákiai Konferenciájának előkészítése. Gondjaikba vették az asszonyokkal való beszélgetések levezetését és annak ellenőrzését. Másodszor január elején jött össze a kerületi komisszió. Itt megtárgyalták a járási konferenciák sikeres kimenetelének előkészületeit. Elhatározták, hogy minden járási konferencián a komisszió egyik tagja vesz részt. A kerület példájára a járási nemzeti bizottság mellett is megalakultak a komissziók, amelyek biztosítják a Nők Szlovákiai Konferenciájának előkészítését. A gölnicbányai járás nőbizottsági komissziója az asszonyok szakképzettségének fejlesztésére segítséget nyújt a siitő-főző-, varrótanfolyamok és olvasókörök szervezésére. A lőcsei járás komissziója feladatául tűzte ki, hogy a mezőgazdaságban dolgozó asszonyokkal átvitatja a kormányelnök levelét, amelyet az egységes földműves szövetkezetek III. Országos Kongresszusa előtt a szövetkezet tagjaihoz és az önálló gazdálkodókhoz írt. A fenti példákból látjuk, milyen gazdag tervekkel és friss lendülettel kezdték meg munkájukat a kerületi és járási nemzeti bizottságok mellett működő komissziók. Kívánjuk, hogy ez a munkalendület a jövőben ne lanyhuljon, inkább fokozódjon, mert sok szép eredményt várunk az újonnan megalakult nőbizottsági komissziók munkájától. A síeli asszonyok is megtartották a Nők Szlovákiai Konferenciáját előkészítő gyűlést. Minden házban a férj volt ez estén a soros. Ök fektették ágyba a gyermekeket, mert minden asszony a gyűlésen volt. A főbeszámolót nagy érdeklődéssel hallgatták végig. A vitafelszólalásokból kitűnt, hogy legjobban érdekelte őket a nemzetközi helyzet megvilágítása és az egész világ asszonyainak békeharca. Egy csinos fiatal asszony felszólalásában ezt mondotta: „Mindnyájan megborzadtunk a béke ellenségeinek magyarországi és közelkeleti támadásától. De mindnyájan éreztük, bármennyire is acsarkodnak ellenünk, a béketábor legyőzi őket.“ A másik felszólaló a falu kultúrája érdekében beszélt. A mi falunk távolesik olyan várostól, ahol színház volna. „Mi azonban mindnyájan nagyon szeretünk színházba járni. Ezért ahányszor nálunk járt a Bratislavai Faluszínház, valósággal ünnep volt a faluban. Igaz, nem azt játszották, amit előre hirdettek, de mégis örültünk neki. Azonban nagy szomorúság ért minket legutoljára, mert a színház gondnoka kijelentette, hogy nem valószínű, hogy jövő évben is meglátogatnak bennünket. Szavait avval indokolta, hogy az 1957-es évben olyan nagystílű darabokat tanulnak be, amelyeket egy 4x8 méteres színpadon, mint amilyen a miénk, nem lehet lejátszani. Nagyon szeretnénk, ha megüzennék a Faluszínház igazgatójának: ne feledkezzenek el a faluról, és olyan színdarabot is tanuljanak, amelyet falun a mi nagy örömünkre is lejátszhatnak”. Afelszóla-1. A falusi asszonyok fiatalja és örege . . . 2. az iparban, 3. az egészségügy szakaszán, 4. az íróasztalok mellett dolgozó nők örömmel várják a Nők Szlovákiai Konferenciáját, mert az ő problémáikkal is foglalkoznak majd. ló szavait nagy taps követte, ami bizonyította, hogy mindnyájuk nevében beszélt. A következő felszólaló egy negyven év körüli, barnakendős asszony, Majomé, volt. Először bátortalanul, majd mind hangosabban folytatta a beszédét. „Nekünk, sídi asszonyoknak, egyetlen óhajunk, hogy hazánknak és társadalmunknak becsületes, dolgos hazafiakat neveljünk. Ezután még fokozottabban oktatjuk őket az idősebbek, a becsületes dolgozók, embertársaik tiszteletére“ — fejezte be beszédét. A vitafelszólalás után megválasztották a konferencia küldötteit; a gyűlés részvevői éjféltájban indultak haza. A Pozsony-PUspöki-i nőbizottság: is nyilvános gyűlésre hívta az asszonyokat. A gyűlésre nem jöttek össze olyan számban, mint ahogyan azt elvárták volna a pozsony-püspöki-i asszonyoktól. Amint a végén kiderült, nem értesítették őket előre és sokan talán nem is tudták, hogy gyűlés van, mivel a helyi hangszóró nem működik. Száz asszony előtt tartották meg a beszámolót a nőbizottság tagjai. A beszámoló utáni vita mezőgazdasági kérdések körül forgott. A szövetkezet megszilárdítása mellett, a közvagyon eltulajdonító! ellen foglaltak határozott állást a felszólalók. Továbbá megvitatták az őszi munkák késésének okát, hogy a jövőben okuljanak a hibákból. Az egyik felszólaló felhívta a jelenlevő asszonyokat, hogy a mezőn kint maradt kukoricakorót segítsenek betakarítani. Az asszonyok a felszólítást tudomásul vették és elhatározták, hogy másnap asszonybrigád tisztítja le a kukoricaföldet. Lévay E. 7
