Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-01-15 / 2. szám

Ez tehet arról is, hogy a városban sok a süketnéma a többi községekhez viszonyítva. A bányászok bánatukat az italba ölték. Utódaik közül sokan a süketnéma intézetbe kerültek.

1440 december 6-án ruházta fel Zsigmond király pallos-joggal a várost. A Fuggerek, Thurzók és más uralkodók nehéz társzekerei olykor-olykor végigdöcögtek nehéz terhükkel a macskaköves utcákon. A város gazdagságát, csillogóragyogó sárga aranyát szállították. A városnak csak keveset adtak belőle. Mindössze 30 patrícius család élvezhette a jogokat. A többiek mosták, bányászták a másokat boldogító kincset. Voltak, akik felzúdultak, felszólaltak:

— Minket illet a gazdagság.

Feleletül lesújtott a pallos, a hóhér bárdja. A vörös torony napról-napra vörösebb színű lett a kiontott emberek vérétől. Az embereken még ma is a borzadály fut végig. A lakók közül többen még mindig babonás félelemmel nézik a hóhér lakhelyét.

Első ember az embertelenségben

Menjünk végig a múzeumon. Régi, sárguló újságokból kivágott cikkek tanúskodnak arról, hogy a város sokszor leégett. A kapzsi bányatulajdonosok nem törődtek a védelmi berendezésekkel, a bányaszerencsétlenségek egymást követték. Száz és száz bányász élte végóráját a föld gyomrában. A szép csillogó arany könnyet, vért követelt. A hatalmasoknak csak a gazdagító kincs kellett. Minél többet gyűjteni, mások rovására. A város gyomra keresztiil-kasul van vájkálva. Egyidőben kisebbméretű földcsuszamlás is volt, a repedezett falu Mária templomot is szét kellett bontani.

Rengeteg régi pénz látható itt: 1330- ban kezdték a pénzverést. Itt láthatók Rákóczi libertásai és más aranypénzek. Az egyik szobában pénzverőgépet őriznek. A régi újsághírek arról beszélnek, hogy a pénzverde szünet nélkül dolgozott, különösen jól ment a 30 éves háborúk idején. Egy kimutatás arról beszél, hogy 1919-től 1954-ig annyi ércpénzt vertek, hogyha egymásmellé raknánk, másfélszer érné körül az egyenlítőt.

Mivel a pénzverés a háborúktól függött, békeidőben kevés munkája volt az üzemnek. Ezért megkezdték a különféle érmek gyártását. Az első éremverő Friesz Kristóf volt. Azóta sokfajta érmet vertek itt. A pénzverde egyik érdekessége, hogy itt verték Európa egyik legnagyobb éremformáját. A szobákban céhládák láthatók, majd egy kép arról tanúskodik, hogy 1751-ben itt járt Lotharingiai Ferenc, Mária Terézia férje.

Sok aranypénz, szép érmek, gyönyörű, arannyal kivert ruhák kápráztatják az ember szemét. A szomszédszoba azonban újra a rideg valóságot tárja elénk, a kaloda és a deres, a feudális urak kínzó szerszámai arról beszélnek, hogy ez a sok drágaság nagyon sokba került. Az egyik kis szobában régi mozsárágyúk, huszita fegyverek, majd kiegyenesített kasza mellett a körmöci nemzetőrség 48-as fehér

zászlaja, mintegy felelet a kalodákra, hogy a nép jármát megűnva síkralépett, fegyvert ragadott az igazságtalanság ellen. Ebben a küzdelemben Bátori Sulc Bódog brigadéros vezette a felkelőket az embertelenség elleni harcban. Céljuk: lemosni a vöröstorony okozta szégyenfoltot, harc a Habsburgok ellen.

— Éljen a haza — harsogta sokezernyi torok, visszhangoztak belé a völgyek. Magyarok, szlovákok együtt indultak a drága zászló alatt harcolni a szabadságért. Lemosni az aranyról a vér és könnyáztatta homályt. Sebet osztottak és kaptak a bátor vitézek. Egy pillanatra mintha most is megelevenedne a völgy, és mintha hallanánk a jogaikért rohamra induló szabadságharcosokat.

Az Arany-utca lakói lemossák a szégyent

Az Arany-utca az egyik hegy oldalában húzódik meg. Itt laknak a bányászok. Még ma is látható itt-ott egy-egy egészségtelen ház, a múlt nyomorát nem oly könnyű eltüntetni. Mire végigmegy az ember a házak között, mindent megtud életükről. Sztrájk, tüntetés, bérkövetelés, ez tarkította életüket. Az utca közepe felé áll Lackó Géza háza. Az emberek azt mondták, keressem fel, ez volt a második ember az embertelenségben. A szomszéd ház előtt idős bácsi sütkérezik. Már megette kenyere javát. Nézelődéssel tölti az időt. Van itt mit látni a szemnek. Az Arany-utcában mindenfelé alapokat ásnak, új házak épülnek a bányászok számára.

— Kár, hogy megöregedtem, milyen szép most az élet — sajnálkozik a bácsi. Nehezére esik a szlovák beszéd, anyanyelve német. Szóba kerül a háború, gyűlölettel beszél Hitlerről.

■ rt.ys. r . • - tii.

— Esztelenség volt, amit a németek csináltak, — mondja, — de azért ne higgye, — fordul felém, — hogy minden német, német. Lackó Gézának is német volt az anyja, mégis ő harcolt a legelkeseredettebben a hitleri hordák ellen.

Lackó Géza is erről beszél később.

— Nem számít a nemzetiségi hovatartozás, fegyvert ragadtunk az emberi méltóság semmibevevése, az emberi jogok letiprója, a fasizmus ellen. Kezével gyerekeit simogatja.

A gyerekek előszedik a kitüntetéseket, oklevelet, büszkén néznek apjukra.

A falon keretbe berámázva függ Szamo Chalupka verse. Ennek kezdősorával indultak harcba a partizánok. Ezzel kezdődött a szlovák nemzeti felkelés, a szlovákiai völgyekben visszhangozva járt Szamo Chalupka harcra szólító hagyatéka, ,,Hoj morho detva mojho rodu!“

Kézbe vették ismét a város lakói Báthori Sulc Bódog 48-as zászlaját, mint akkor, ma is együtt harcolnak a szlovákok, magyarok, németek, hogy örökre lemossák a vöröstorony okozta homályt az aranyról.

Balta József