Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-01-15 / 2. szám
Nyugtalanságok Északírországban 1956 dec. 12-én reggel kénytelen volt a londoni rádió jelenteni, hogy Északírországban több helyen közelharcra került sor. A függetlenségi mozgalom ír köztársasági hadserege megszállta a BBC rádióadót Londonderryben, a bíróság épületét Magherafeltben, Newton Butler aés Innishmore hídjait felrobbantották, bombát dobtak egy rendőrségi épületre. A legsúlyosabb támadást a Murleegh-öböl, brit Royal Air Force radarállomása ellen irányította a függetlenségi mozgalom. A nyugati hírszolgálati ügynökségek szerint 1921 óta ez a szabadságharcosok legnagyobb akciója. Évszázadokon át akadályozták az angolok az írek fejlődését. Az ír nép azonban hosszú hősi harcban kivívta önállóságát, 1921-ben dominium lett, 1937-ben pedig független köztársasággá nyilvánította magát. Az ír-sziget nagyságrendben Európában a harmadik, Brit és Izland után. Területének 18%-a, 13 504 km2 Nagy-Britanniához tartozik. A harc ennek a területnek felszabadításáért folyik. Most 12 000 állig felfegyverzett rendőr őrzi Írországnál a határt. Mindaddig, míg az ír kérdés igazságos megoldáshoz nem ér, vagyis az egész ország függetlensége biztosítva nincs, addig Írország és Anglia között a tartós béke nem jöhet létre. MM lyJWm í /s. / Ififcr—j i Karácsony este a bratislavai ltcul- Iinská-utcai Pihenés-házában. Burma népe január 4-én ünnepelte. felszabadításának 9.-ik évfordulóját. Qyapottermése 1947- től 2000 tonnáról 23.000 tonnára emelkedett. Szagaingi asszonyok a gyapotot osztályozzák. Az Olasz Kommunista Part Till. Kongresszusán Palmiro Togliatti üdvözli J. A. Furcevovát, a Szovjetunió Kommunista Pártjának egyik küldöttét. A „SEUK“ Csehszlovák Énekés Táncegyüttes 40 tagját, akik vendégszereplésre Bombayba (India) látogattak, a legszívélyesebb fogadtatásban részesítették. Ha éjjel Egyiptomra gondolok. Nem tudom, jól aludt-e az utóbbi időben? A világ újra gazdag borzalmakban. Emberek hullottak, pedig még sok tennivalójuk lett volna az életben. Házak rommá, semmivé váltak, pedig oltalom, védelem nyújtására szánták azokat. Utcák, melyek verejték árán épültek, bombazápor alatt repedeztek. Asszonyok sírnak, pedig de jól illik nekik a mosoly. Összeszorul a szívünk, amint a fényképeket nézzük, melyek Port Szaidban készültek. Egy fiúcska vizet önt a lángtengerbe, ahol valamikor szülei háza volt. A gyermek ezen esztelen, elkeseredett tette megfojtani a lángokat abban a reményben, hogy talán sikerül valamit menteni, mély részvétet kelt. A másik felvétel: kézikocsin temetni viszi édesanyját egy kis fiú, akit bomba ölt meg. Nyitott, szakadt ingecskéjén át sovány tssteeskéje látszik. Keskeny pici arca, mintha kővé vált volna. Szemei vádolnak. A gondos anyai kézre még nagy szüksége lett volna. A 150 000 lakosú Port Szaidban 15 000 a halott. Minden tizediket bomba- vagy kézigránát ölt meg. 5000 ház teljesen összedőlt, 2500 súlyosan megrongálódott. Ismailia, Alexandria, Kairo, Szuez ezrével siratja halottait. Borzalmas dolgok történtek Egyiptomban, mégis akad, aki rándít a vállán és megjegyzi: „messze esik tőlünk“. Világosítsuk fel őket, hogy az az idő örökre elmúlt, amikor a háború lassú járású volt. Minden Port- Szaidra vagy Ismaliára esett bomba világégést idézhetett volna. Míg ezek a tettek a vétkesek ellen kimondhatatlan haragra lobbantottak minket, az egyiptomiak iránt mély együttérzést váltottak ki. Ezüstvasárnap Nyugat-N émetország különböző városaiban az ifjúság a hadkötelezettség ellen tüntetett. ,,A halottak óva intenek“ feliratú transzparenseket és jelképes fakereszteket hordtak körül a városokban. Budapesten az élet visszatért a normális kerékvágásba. A játszóterek újra hangosak a gy érmék - kacagástól. A hangulatos farsangi éjszakán a fiatalok fáradtságot nem érezve sétálgatnak a hóval borított utcákon.
