Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-05-15 / 10. szám
ш /(й и eijh tö éű fü H к Hidas Éva Piros eper mosolyog a tálon hogy megegyem; jaj, már alig várom! Édesanyám, kérlek, hamar oszd ki. — Várjatok csak, előbb meg kell mosni. Me-e-e, csak kecske vagyok, de van annyi eszem, hogy a friss, nyers zöldségfélét nagy étvággyal eszem. Vitaminokról tanultok, kicsi, s nagy diákok, s nem esztek elég zöldséget, inkábbnyalánk ságot. 'Vh* Ággal hadonászik bátor Bandi nagyban, ha most megjelenne, megölné a sárkányt.. — Pusztítsd a legyeket, nagy ellenségeink, azok terjesztik a betegséget, járványt! Leányainknak való... Közeledik a szünidő, ifjúságunk gondtalan életének ideje. Ez azonban nem jelenti azt . hogy szabadidőnket tétlenül töltenénk el. ősszel majd, ha ismét iskolába megyünk, bizonyára, megörvendeztet bennünket szobáeskánkban egy asztalterítő, amelyről majd azt mondhatjuk, hogy az a mi kezünk munkája. S a terítő a maga motívumaival majd emlékezetünkbe idézi azokat a virágos- réteket, ahol szünidőnket töltöttük. S ha majd idősebbek leszünk, még akkor is szívesen gondolunk majd vissza azokra az időkre, amikor a terítőcskét. mi magunk készítettük, magunk hímeztük. Kellék: Az asztal nagysága szerinti vászondarab, továbbá különféle színű pamut. (Esetleg még kisebb vászondarabkák, tányérkendők — vagy, ahogy mondani szokták: szalvéták — céljára.) A vásznat beszegjük, hogy ne rojtozódjon ki, s a térítőre virágmotívumokat varrunk ki, köröskörül meg a közepén is. A virágszirmokat az J/a-b rajz szerint kék vagy piros színben varrjuk ki, a leveleket a lII/a-6 szerint világos-zölddel, míg a virágkelyhet а II. minta szerint sárgával vagy sötétebb zölddel. A vivirágszarat pedig rövid öltésekkel megint vagy világos, vagy sárgás-zöld színben hímezzük ki. H.Zs.