Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-01-01 / 1. szám

A karácsonyfa alatt minden gyermek megtalálta a maga könyvét. S ez így van rendjén, hiszen ajándékkönyv nélkül nincs is igazi karácsonyi hangulat.

A kis Péter még alig tud beszélni, de figyelmét már lekötötték a színes, tarka képek. Mutogatott rájuk, megnevezte őket, kérdezett róluk, bővült a fogalomköre, új szavakat tanult. Ha a versikéket nem is igen érti még, a csengő-bongó rímekre már felfigyelt.

Az óvodás Zsuzsi már érdeklődve hallgatta a rövid, kedves meséket, alig várta, hogy felolvassanak neki. Ráébredt már, hogy a könyv sok érdekesség forrása.

A másodikos Gyurka is arra várt, hogy felolvassák neki az új könyvet. De nem tudta kivárni. Hozzáfogott maga. Félhangosan, elszánt igyekezettel olvasott, mint aki nagy akadályokat görget el. S az akadály elgördült, a szavak felfedték titkukat, megnyílt előtte egy új világ. Ujjongva ismételt egy-egy mondatot, amelynél különösen élvezte, hogy. érthető, mond valamit, mesél . . .

Kár, hogy elmúlt az ünnep, s Péter szép képeskönyve máris sokfelé szakadt. Zsuzsi meséskönyvét elnyelte a föld, valahová eltették és nem találják. GyurOyakran panaszkodnak a szülők a gyermek étvágytalanságáról. Helyesen teszik, lia ezzel a kérdéssel orvoshoz fordulnak, hiszen az étvágytalanság betegség tünete is lehet. A legtöbb esetben azonban nem a gyermek egészsége körül van hiba, hanem■ az étkezés rendjében vagy a gyermekkel való bánásmódban. Ilyenkor pedig semmiféle étvágygerjesztő orvosság nem segít.

— Tomi nem akar ebédelni, — panaszkodik a kétségbeesett mama — hiába rakjuk a legjobb falatokat elébe. —• Tomi délben nyilván azért nem eszik, mert már délelőtt jóllakott cukorkával, édességgel. Gondoljuk csak meg, hogy 10 dkg cukorka tápértéke (400 kalória) megjelel három, tányér spenóténak vagy egy nagyobb szelet sovány húsénak. Ü£ ha a gyermek csak egy-két szem cukorkát fogyasztott, is ebéd előtt, az is erősen megzavarja a gyomornedv termelését, tehát elveszi az étvágyát. Délután azért, tömik csokoládéval, inert ,,szegényke, alig ebédelt“ és így ennek a körforgásnak nincs se vége, se hossza. Tomi nem éhezik, de táplálkozása veszedelmesen egyoldalúvá válik.

Az orvoslás egyszerű: meg kell határozni az étkezések pontos rendjét. A csecsemők mamáinál már kezd köztudatba menni, a szoptatási órarend jelentősége. De a nagyobb gyermekeknél már könnyen eltérnek az anyák a szigorú rendtől. Két főétkezés között ne kapjon enni a gyermek, az édességet pedig mindig közvetlenül az étkezés után adjuk.

Szerm а а !

ka még mindig buzgón olvassa a könyvét, de közben egy párszor tízóraizott is rajta. A képeket csak azért firkálta össze, mert neki így jobban tetszenek.

Nem elég, hogy könyvet veszünk a gyermekeknek. Meg is kell őket tanítanunk a könyv szeretetére, megbecsülésére, a könyvvel való helyes bánásmódra.

Már a kis Pétert rá kell szoktatnunk, hogy tiszta kézzel nyúljon a könyvhöz, hogy a könyvet ne bántsa. Nem szidással, veréssel érjük ezt el, hanem sok-sok türelemmel. Zsuzsi, Gyurka pedig már tudatosan gyűjtsék saját gyermekkönyvtárukat és féltve őrizzék annak minden darabját. Minden könyvnek legyen meg a maga lakása, állandó helye.

így vezették szülei a kilencéves Magdát, aki ma mér egy egész polcnyi könyv büszke tulajdonosa.

— Itt vannak a képeskönyvek kiskoromból, ezek pedig a meséskönyvek - mutatta nekem.

— S ez a két könyv itt külön ?

— Az egyik az iskolai könyvtárból van, a másik pedig a barátnőmé. Erre az oldalra a mások könyveit teszem, hogy el ne felejtsem őket visszaadni. Van itt egy kis füzet is, abba felírom, amit én kölcsönadok.

Sajnos, a legtöbb ember — ha egyébként talpig becsületesnek h iszi is magát — könnyen elfelejti visszaadni a mások könyvét. A vicclapok már sokat írtak az efféle „könyvtárgyűjtésről“. Magda mentes lesz ettől az emberi gyengeségtől, mert szokásává válik, hogy az idegen könyveket külön tegye, visszaadja.

Bizonyára olyan állapotban adja őket vissza, ahogyan kapta — feltételezzük. Nem, lehetőleg még jobb állapotban. Édesanyja arra is rászoktatta., hogy a könyvtári könyveket becsomagolja, címkét tegyen rájuk, szükség esetén átradírozza, megragasztgassa őket. Szegény könyvek, legalább egyszer kerüljenek jó helyre, ahonnan felüdülve és nem megrokkanva jutnak tovább.

Csak természetes, hogy az ilyen szoktatás alapja a szülők példaadása. Magda sohasem látta, hogy a könyvet náluk nyálazott ujjal lapoznák, kifordítva tennék le vagy kemény tárgyat helyeznének bele könyvjelzőnek. De látta az őszinte ijedelmet, ha egy könyvre — sajátra vagy a máséra — véletlenül egy vízcsepp esett.

Tapasztalja, hogy egy-egy új könyv beszerzése ünnep a családban. Érzi, hogy náluk a könyvet szeretik. Ezért szinte természetes, hogy ő is szívesen olvas. Nem „falja“ a könyveket, mert akkor nem lehetne rajtuk elgondolkozni, megbeszélni őket. Pedig az a legszebb, mikor a szülőkkel beszélni lehet a könyvről, ugyanúgy, mint a valódi élményekről.

Ha a gyermek olvas, gazdagabbá válik az élete. Gyarapszik a szókincse, bővül az ismeretköre, formálódik a jelleme. Az iskolában jobban halad, fölénybe kerül nem olvasó társaival szemben. Érdemes öt már kicsi korától könyvbaráttá nevelnünk, kialakítanunk nála a könyvvel kapcsolatos helyes szokásokat, megteremtenünk a gyermek és a könyv között a helyes érzelmi kapcsolatot, amely egy egész életre válik jó alappá.

Г> Г

li . ГГ.

'ty/jfct ШйшШщ. а

& AlUTJr. Ryl' Ernő: & *

tóka mamája. — Az első évben jó étvágya volt a kislányomnak s most az egyszerre odalett. Nem tudom, máért nem akar enni.

Pedig azt mindenki megtudhatja, aki ellátogat hozzájuk étkezés idején. Katókát erőszakkal tömi a mamája, még rá■ is ver. Talán egy alkalommal valóban nem volt étvágya, ez mindenkivel előfordul. Akkor használt az anya fölöslegesen erőszakot, a gyermek makacssággal felelt és a helyzet egyre romlik. Pavlov tanításából tudjuk, mennyire befolyásolják az étkezés körülményei az emésztőnedvek termelését (feltételes reflex) és egy kellemetlen élmény hosszú időre kedvünket veheti bizonyos ételtől. Szegény Katóka, hány kellemetlen élménye van a sárgarépával kapcsolatban! Az sem javít, a helyzeten, hogy a nagymama kétségbeesik unokája ,. éhezésén'" és a családban állandóan beszéd tárgyát képezi, mit eszik a gyermek.

Palika is korán ráébredt, hogy a világon nincs fontosabb kérdés, mint az 6 étkezése. Anyuka mesél meg énekel, apuka ugrál és hókusz-pókuszt csinál, hogy ő a levest bekanalazza. Palika, már előre örül a házi cirkusznak és úgy rendezi, hogy a felfordulás minél .nagyóbb "legyen.

Mindkét helyen azt ajánljuk, hogy a gyermek előtt ne tulajdonítsanak az étkezésnek akkora jelentőséget. Nem. kell erőszakot alkalmazni, inkább más formában adni a visszautasított ételt. Ne szórakoztassuk evés közben a gyermeket. Ha nem eszik, nyugodtan, megjegyzés nélkül vigyük ki a tányért és várjunk a következő étkezésig.

Nem árt, ha a gyermek eljut az éhség érzetéhez, ami az étvágytalan gyermeknél rendszerint hiányzik. Persze, ez sem „csodarecept", ami egyik napról a másikra használna, de kellő türelemmel elöbb- utóbb mindig célt érünk.

Ha az étvágytalan — rendszerint egyetlen — gyermek bekerül a közösségbe, egykettőre megtanul enni. De a napközi otthon nélkül is felhasználhatjuk az óvoda, iskola segítségét. Editke például nem evett vajaskenyeret, mert kiskorában valami kellemetlen élménye volt kenőccsel kapcsolatban és a vajat is kenőcsnek tartotta. Egyszer az óvónéni megkínálta őt vajaskenyérrel. Ez többet használt, mint minden rábeszélés és magyarázat, a gátlás egyszerre feloldódott.

Az egészséges étvágy a helyes táplálkozás egyik fontos feltétele. De az étvágytalanság megszüntetése nemcsak ,orvosi kérdés, hanem elsősorban a pontos étkezési rend és a nevelői tapintat kérdése.

— Mi betartjuk a pontos órarendet, mégis baj van az evéssel — panaszolja Ka-13