Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)

1955-07-01 / 13. szám

Zápotocká elvtársnő vitafelszólalása közben. Az Anyák Nemzetközi Kongresszusa előtt a világ minden táján konferen­ciára gyűlnek össze az anyák. Az anyák az egész világon nyomatéko­san követelik a békét, hogy gyermekeik örömteli életét és fejlődését biztosítsák. A Prágában megtartott Anyák Konfe­renciáján a vitában felszólalt Mária Zá­potocká elvtársnő is. Vita felszólalását közöljük abban a meggyőződésben, hogy szavai további kitartó harcra fogják buz­dítani asszonyainkat gyermekeink boldog életéért. Kedves Elvtársnők, Nők és Anyák! Mint ahogy mi itt összejöttünk, ugyamígy folynak le a nők és anyák gyűlései az egész világon. Nemzetisé­gükre, felekezetűkre, fajukra és arc­bőrük színére való tekintet nélkül egy közös kívánság, egy közös vágy és aka­rat vezérli az anyákat — a háború megakadályozása, a béke védelme és meggátolni azt, hogy a tudomány és haladás által elért vívmányok ne a tömegpusztítást, hanem az emberiség javát szolgálják. Nekünk, anyáknak, a Csehszlovák Népidemokratikus Köztársaság polgá­rainak és polgárnőinek jogunk van fel­tenni a kérdést: miért legyen háború? Mi itt és velünk együtt a világon minden anya, keleten úgy mint nyuga­ton, Koreában éppen úgy, mint Ameri­kában, gyermekeknek ad életet. Űj nemzedék fakad belőlünk. Szenvedünk, de szenvedésünket szívesen vállaljuk, hogy életet adhassunk és annak szép­ségét, örömét növeljük. Azt kérdezzük: kinek van joga újabb szenvedéseket mérni reánk ? Kinek van joga elpusztítania az általunk szült életet, új fiatal nemzedékünket és mindazt, amit hosszú évek Szorgalmas, gyakran fáradságos munkájával felépí­tettünk? Kinek nemelegendő az élet­tere? Országunk nem nagy, mégse érezzük szükségét annak, hogy határainkat ki­terjesszük és nem kívánjuk más népek leigázását, bog}' azok nyomorán, rab­szolgaságán építhessük fel boldogsá­„<=4 LeqbaMmtőttabhmi tiLtakóuuíik...” gunkat. Örömünket és boldog jövőnket alkotó munkánkra, építő igyekezetünk­re alapozzuk. Határainkat, hazánk védelmét magunk biztosítjuk és e véde­lemhez nincs szükségünk határainktól távoleső támaszpontokra. Aki azt állít­ja, hogy hazája biztonsága érdekében az ország határam kívül is szüksége van támaszpontokra és ezek a tá­maszpontok hazájától sokezer kilomé­teres távolságban fekszenek, annak bé­kés szándékai nem lehetnek. Ez rossz szándékot, imperialista-hódító terveket provokációt és háborús uszítást jelent. Teljes joggal tiltakozik a 600 milliós kínai nemzettel együtt sok más ázsiai ország népe is az amerikai tőkések és a körülöttük csoportosuló kizsákmá­nyolok e kihívó, gyarmati politikája ellen. Ugyancsak vét a béke éllen az is, aki azt állítja, hogy saját nemzete érdeké­ben más népeket is ellátni kényfelen fegyverekkel. Tömböket szervez azért, hogy újra felfegyverezhesse a béke leg­nagyobb kártevőjét, a hitleri fasizmust és annak hírhedt zsoldos hadseregét. Tiltakozunk, a leghatározottabban tiltakozunk, mert nem akarunk újabb Lidicét! És velünk együtt tiltakoznak a többi ország békeszerető embereinek milliói is. Ezt bizonyítják a békének sokezer rózsái, amelyek ezidén először virulnak ki Lidice romjain. Lidicében a szorgalmas munka nyo­mán új élet virágzik. A régi sebek már begyógyulnak. A borzalom helyén, ahol egykor pusztítás uralkodott és vér folyt, ma békés építő munka folyik. Kinek áll érdekében, hogy elpusztít­sa az új, fakadó életet. Ki akar megint gyilkolni, anyákat koncentrációs tábo­rokba zárni és azok gyermekeit rab­szolgaságba hurcolva, testileg, lelkileg tönkretenni ? Mi, anyák, ezért üdvözöljük a varsói konferenciát és egyetértünk annak határozataival, ahogyan azokat nem­zetgyűlésünk is jóváhagyta. Űjabb hálával tartozunk felszabadí­tónknak, barátunknak és szövetsége­sünknek — a nagy Szovjetuniónak, mert kezdeményezése által valamennyi népidemokratikus állammal együtt ál­líthatunk védőgátat a háborús uszítok által fenyegetett nemzeti biztonságunk védelmére és újabb lidicei rémtettek megakadályozására. Most ünnepeljük felszabadulásunk 10. évfordulóját. Nehéz áldozatok árán 10 esztendővel ezelőtt szabadított fel bennünket a hős szovjet hadsereg. E napokban helyeztük el koszorúinkat azoknak a hős szovjet katonáknak sír­jaira, akik életüket áldozták szabadsá­Erősek, egészségesek vagyunk — kiharcoljuk a békét! gunkért és együtt érzünk e hősök anyái­val, akik gyermekeiket még ma is gyá­szolják, siratják. Nem akarunk újabb fájdalmakat! Ezért tiltakozunk minden háborús terv ellen, melyek az élőket és a föld minden szépségét fenyegetik, tiltako­zunk a tömegpusztitó eszközök gyár­tása és használata ellen, az egész embe­riség és haladás érdekében. Tiltakozunk mindenekelőtt a mai nemzetközi gyermeknapot ünneplő gyermekeink érdekében. Az ő ujjongó, ragyogó arcukban mini virágos kertben tükröződik ma vissza falvaival és városaival egész hazánk. Nagy kertünk e virágaiban rejlik örömteljes reménységünk, mert új éle­tünk építésének biztosítékát látjuk bennük, akikért a mi nemzedékünk, a mi úttörőink annyi áldozatot hoztak, hogy az ő fiatalságuk boldog legyen. Ez az ifjúság gyarapítja majd történe­tünk régi emlékeit, új maradandó mű­vekkel és építményekkel, a szabad ember korszakának, a szocializmusnak hatalmas épületeivel. Le a háborúval! Éljen a béke, nálunk és az egész világon! c/lnyák Ijmuj ja A takarón pihen kicsi kezed, piheg, piheg áldott meleg szíved, köröttünk lágyan omlik a béke. Cirógatom aranyfürtös fejed, mely mint almafa virága mélyed puha párnád hófehérségébe. Bámulom a hosszú szempilládat, csevegős, csicsergős, csókos szádat, rózsaszínű pufók arcocskádat. Oly bolondos nagy jókedvem támad s mert a paplan alól kikandikálnak; megcsókolom a két kicsi lábad. Aludj fiam, megőrzőm az álmod, szabad leszel, soha nem alázott! Előtted a nagy tiszta ígéret; a jövő! s én mondhatom boldogan, hogy lehet még sok lányom és fiam, mert békésen olyan szép az élet Mojzes Hona

Next

/
Thumbnails
Contents