Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)
1955-07-01 / 13. szám
Zápotocká elvtársnő vitafelszólalása közben. Az Anyák Nemzetközi Kongresszusa előtt a világ minden táján konferenciára gyűlnek össze az anyák. Az anyák az egész világon nyomatékosan követelik a békét, hogy gyermekeik örömteli életét és fejlődését biztosítsák. A Prágában megtartott Anyák Konferenciáján a vitában felszólalt Mária Zápotocká elvtársnő is. Vita felszólalását közöljük abban a meggyőződésben, hogy szavai további kitartó harcra fogják buzdítani asszonyainkat gyermekeink boldog életéért. Kedves Elvtársnők, Nők és Anyák! Mint ahogy mi itt összejöttünk, ugyamígy folynak le a nők és anyák gyűlései az egész világon. Nemzetiségükre, felekezetűkre, fajukra és arcbőrük színére való tekintet nélkül egy közös kívánság, egy közös vágy és akarat vezérli az anyákat — a háború megakadályozása, a béke védelme és meggátolni azt, hogy a tudomány és haladás által elért vívmányok ne a tömegpusztítást, hanem az emberiség javát szolgálják. Nekünk, anyáknak, a Csehszlovák Népidemokratikus Köztársaság polgárainak és polgárnőinek jogunk van feltenni a kérdést: miért legyen háború? Mi itt és velünk együtt a világon minden anya, keleten úgy mint nyugaton, Koreában éppen úgy, mint Amerikában, gyermekeknek ad életet. Űj nemzedék fakad belőlünk. Szenvedünk, de szenvedésünket szívesen vállaljuk, hogy életet adhassunk és annak szépségét, örömét növeljük. Azt kérdezzük: kinek van joga újabb szenvedéseket mérni reánk ? Kinek van joga elpusztítania az általunk szült életet, új fiatal nemzedékünket és mindazt, amit hosszú évek Szorgalmas, gyakran fáradságos munkájával felépítettünk? Kinek nemelegendő az élettere? Országunk nem nagy, mégse érezzük szükségét annak, hogy határainkat kiterjesszük és nem kívánjuk más népek leigázását, bog}' azok nyomorán, rabszolgaságán építhessük fel boldogsá„<=4 LeqbaMmtőttabhmi tiLtakóuuíik...” gunkat. Örömünket és boldog jövőnket alkotó munkánkra, építő igyekezetünkre alapozzuk. Határainkat, hazánk védelmét magunk biztosítjuk és e védelemhez nincs szükségünk határainktól távoleső támaszpontokra. Aki azt állítja, hogy hazája biztonsága érdekében az ország határam kívül is szüksége van támaszpontokra és ezek a támaszpontok hazájától sokezer kilométeres távolságban fekszenek, annak békés szándékai nem lehetnek. Ez rossz szándékot, imperialista-hódító terveket provokációt és háborús uszítást jelent. Teljes joggal tiltakozik a 600 milliós kínai nemzettel együtt sok más ázsiai ország népe is az amerikai tőkések és a körülöttük csoportosuló kizsákmányolok e kihívó, gyarmati politikája ellen. Ugyancsak vét a béke éllen az is, aki azt állítja, hogy saját nemzete érdekében más népeket is ellátni kényfelen fegyverekkel. Tömböket szervez azért, hogy újra felfegyverezhesse a béke legnagyobb kártevőjét, a hitleri fasizmust és annak hírhedt zsoldos hadseregét. Tiltakozunk, a leghatározottabban tiltakozunk, mert nem akarunk újabb Lidicét! És velünk együtt tiltakoznak a többi ország békeszerető embereinek milliói is. Ezt bizonyítják a békének sokezer rózsái, amelyek ezidén először virulnak ki Lidice romjain. Lidicében a szorgalmas munka nyomán új élet virágzik. A régi sebek már begyógyulnak. A borzalom helyén, ahol egykor pusztítás uralkodott és vér folyt, ma békés építő munka folyik. Kinek áll érdekében, hogy elpusztítsa az új, fakadó életet. Ki akar megint gyilkolni, anyákat koncentrációs táborokba zárni és azok gyermekeit rabszolgaságba hurcolva, testileg, lelkileg tönkretenni ? Mi, anyák, ezért üdvözöljük a varsói konferenciát és egyetértünk annak határozataival, ahogyan azokat nemzetgyűlésünk is jóváhagyta. Űjabb hálával tartozunk felszabadítónknak, barátunknak és szövetségesünknek — a nagy Szovjetuniónak, mert kezdeményezése által valamennyi népidemokratikus állammal együtt állíthatunk védőgátat a háborús uszítok által fenyegetett nemzeti biztonságunk védelmére és újabb lidicei rémtettek megakadályozására. Most ünnepeljük felszabadulásunk 10. évfordulóját. Nehéz áldozatok árán 10 esztendővel ezelőtt szabadított fel bennünket a hős szovjet hadsereg. E napokban helyeztük el koszorúinkat azoknak a hős szovjet katonáknak sírjaira, akik életüket áldozták szabadsáErősek, egészségesek vagyunk — kiharcoljuk a békét! gunkért és együtt érzünk e hősök anyáival, akik gyermekeiket még ma is gyászolják, siratják. Nem akarunk újabb fájdalmakat! Ezért tiltakozunk minden háborús terv ellen, melyek az élőket és a föld minden szépségét fenyegetik, tiltakozunk a tömegpusztitó eszközök gyártása és használata ellen, az egész emberiség és haladás érdekében. Tiltakozunk mindenekelőtt a mai nemzetközi gyermeknapot ünneplő gyermekeink érdekében. Az ő ujjongó, ragyogó arcukban mini virágos kertben tükröződik ma vissza falvaival és városaival egész hazánk. Nagy kertünk e virágaiban rejlik örömteljes reménységünk, mert új életünk építésének biztosítékát látjuk bennük, akikért a mi nemzedékünk, a mi úttörőink annyi áldozatot hoztak, hogy az ő fiatalságuk boldog legyen. Ez az ifjúság gyarapítja majd történetünk régi emlékeit, új maradandó művekkel és építményekkel, a szabad ember korszakának, a szocializmusnak hatalmas épületeivel. Le a háborúval! Éljen a béke, nálunk és az egész világon! c/lnyák Ijmuj ja A takarón pihen kicsi kezed, piheg, piheg áldott meleg szíved, köröttünk lágyan omlik a béke. Cirógatom aranyfürtös fejed, mely mint almafa virága mélyed puha párnád hófehérségébe. Bámulom a hosszú szempilládat, csevegős, csicsergős, csókos szádat, rózsaszínű pufók arcocskádat. Oly bolondos nagy jókedvem támad s mert a paplan alól kikandikálnak; megcsókolom a két kicsi lábad. Aludj fiam, megőrzőm az álmod, szabad leszel, soha nem alázott! Előtted a nagy tiszta ígéret; a jövő! s én mondhatom boldogan, hogy lehet még sok lányom és fiam, mert békésen olyan szép az élet Mojzes Hona
