Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-05-01 / 5. szám

Maria Mihajlovna Kartavenkova szerény dolgozó nő. A kisenyevi állomás fűtoházában dolgozik mint forgalmista. Az állomáson éjjel-nappal lüktet az élet, s ezért éjjel-nappal szolgálatban vannak a vasutasok. A vonatok jönnek és mennek. Teher-, személy-, távolsági és helyi vonatok. Pontosan a menetrend szerint járnak, s a forgalmista feladata, hogy idejében kapcsoljanak mozdonyt a szerelvényhez, hogy egy másodpercre se álljon meg a fontos moldáviai vasúti központ rendszeres munkája. Nem nagy funkció ez, de annál felelősségteljesebb; összpontosított figyelmet, pontos időbetartást és munkaszeretet követel.

Ezt a szerény asszonyt jól ismerik és tisztelik a fűtöház mozdonyvezetői, fűtői, kovácsai, lakatosai, a forgalmi iroda alkalmazottai és ezeknek hozzátartozói. Gyakran nem is az előnevén vagy a nevén szóllítják, hanem egyszerűen csak „képviselőnknek“ hívják. A vasúti dolgozók Kisenyev város járási tanácsába képviselőjükké választották, és nagyon meg vannak elégedve vele.

— Miért jó a ti képviselőtök? —- kérdeztem a fűtőház egyik alkalmazottjától.

— Maria Mihajlovnához mindenféle kérdéssel bizalommal fordulhatunk. Mindenkin jótanáccsal és tettel segit. Ha valami ügyet keiébe vesz, igyekszik azt következetesen elintézni. Nagyon kedves asszony.

Hasonló válaszokat hallottam a többi választótól is. Elhatároztam, hogy megismerkedem vele azon a napon, amikor fogadja a választók látogatásét és beszélget velük. A fűtőház egyik pihenőszobájában, ahol Kartavenkova fogadta a látogatókat, nagyon sok várakozó volt. Voltak ott mozdonyvezetők, fűtőházi munkások, akik befejezték munkájukat, háztartásbeli nők és még iskolások is. A képviselőnő éppen egy fiúval beszélgetett. A fiú valamit izgatottan magyarázott neki és a fűtöház vezetőjét konzervatívnak nevezte.

— Ne izguljon csak feleslegesen, — mondta mosolyogva Maria Mihajlovna.

Nyugodtan mondja el, hogy miről is van tulajdonképpen szó...

— Elutaztam Benderuba. Előzetes elhatározással utaztam oda és mindent a saját szememmel láttam ott. Tudja, hogyan dolgoznak ott az újítók 1 Pjotr Szergejevics Sapovalov, egy nagyszerű csővágó körfűrészt készített el lakatoscsoportjával. 4350 fordulatot tesz egy perc alatt. El tudja képzelni, micsoda teljesítmény ez f Azelőtt, úgy mint nálunk, ott is kézzel vágták a csöveket. Szerkesztett egy berendezést is a csövek végének csiszolására. Erre a műveletre most csak három perc szükséges az azelőtti tizenöt helyett. Ez gyorsaság, mii És mi itt lakunk a szomszédságban, és

Irta-. Szem jón Garin

a régi módszerekkel dolgozunk. Mikor olvastam erről az újságokban, elhatároztam, hogy elutazom Benderuban, megnézni ezt az újdonságot. Visszajöttem és egyenesen az osztályvezetőhöz mentem. Mondom neki, hogy így és így állnak a dolgok és ki kell használni a szomszédok tapasztalatait. De ez őt nem érdekli. Mentem hát a fűtőház vezetőjéhez, és neki is elmondtam. „Jó, majd megnézzük' — ígérte meg, de biztosan ő is megfeledkezett róla. Talán maga tudna segíteni.

A fiatal munkás a képviselőnő elé tette az újságból kivágott cikkeket, rajzokat és számításokat, s büszkén tette hozzá:

— Mindezt Benderuban szereztem. Segítsen rajtunk.

— Rendben van, — mondta Maria Mihajlovna — és a látogatóval megbeszélte a következő találkozás idejét, amikor majd közli vele, milyen lépéseket tett.

Műszaki dolgokkal is kell magának foglalkozni?— kérdeztem tőle.

— A képviselőknek a legkülönbözőbb dolgokkal kell foglalkozniok — felelte egyszerűen Maria Mihajlovna ée mindjárt el is mondta, hogyan kellett neki egy fiatal házaspárt megbékíteni.

—- Természetes, hogy ezt nem jegyeztem be a képviselői jegyzetfüzetembe — tette hozzá, de megmaradt emlékezetemben.

Ilyen eset, amely megmarad a képviselőnő emlékezetében, sok van. Egyetlen kérdés sem maradt elintézetlenül, amely - lyel Maria Mihajlovnához fordultak.

A helyiségbe egy öreg ember lépétt, aki negyedik látogatónak iratkozott fel. Panaszkodik a házgondnokságra, amely a külvárosi lakosainak szükségleteit nem veszi figyelembe. ,,Moldáviában, éppígy mint a többi déli vidéken, nagyon hideg tél és sok hó van. Ez még azonban nem jelenti, hogy az utcákat figyelmen kívül kell hagyni — mondta a látogató. Gyakran egyáltalában nem takarítják el a havat az utcákról, úgyhogy az embernek sokszor hóbuckákon kell keresztültörnie."

A képviselőnő figyelmesen hallgatja a panaszost, és a választó panaszát bejegyzi a füzetbe. Mikor meghallgatta őt, kezébe veszi a telefonkagylót, és mindent közöl a járási szovjet végrehajtóbizottsága elnökével. Szemmelláthatólag valami megjegyzésre feleli:

— Tudom, hogy ez nem a ti járásotok! De ha már ez az ember idejött, akkor kötelességem meghallgatni és segítségére lenni. Ti könnyebben megegyeztek a szomszédos végrehajtóbizottság elnökével.

A látogató elment. Helyébe egy csoport iskolás jön. Körülbelül tizenhároméves lányka beszél a csoport nevében:

— Maria Mihajlovna, az úttörők kérik, jöjjön el hozzánk beszélgetésre.

— Erre a hétre nem tudom megígérni — mondja a képviselőnő. — A vasúti iskolába kell mennem. De a jövő héten elmegyek.

— Jó, örülni fogunk, — örvendeznek a gyerekek. — Jöjjön el, nálunk minden szerdán van beszélgetés...

A gyerekek már indulni készültek, de Kartavenkova visszatartja őket és érdeklődik, hogyan tanulnak, meleg van-e az iskolában, nincsenek-e a gyerekek között

betegek. Mikor megkapta a választ, elengedi őket.

A látogatási nap folytatódik. A választék minden panaszukat elmondják képviselőjüknek. Az egyik megjegyezte, hogy a, fűtőház élelmiszerüzletében nagyon kicsi a választék. A másik kérdi: „Hogy áll az én lakáskérvényem ? A házgondnokságon semmi örvendetesét nem mondtak nekem."

— Feleslegesen izgul — csitítja a képviselőnő a látogatót. — Magam láttam a nevét a névsorban. Mihelyt kész lesz a negyvenlakásos ház, azonnal kap lakást, már el van döntve.

Ezen a napon tizenkét látogató jött a képviselőnőhöz, de ezzel még munkája nem ért véget. Ma szabadnapja van, s ezért egy másik képviselőnővel, Jevgenia Davidovaval, a vasúti poliklinika ápolónőjével, s Ilja Curkannal, a városi nyomda szedőjével beszélt meg találkozást. Mind a három képviselő együttesen megnézi az üres parcellát, ahol sportpályát fognak építeni; megismerkednek az építés tervével, mielőtt megkezdenék а-munkát. A munkálatokat brigádmunkával fogják végezni. A polgárok elhatározták, hogy szabadidejükben sportpályát létesítenek gyermekeik számára. De a já rási tanács segítsége nélkül ez nem fogmenni. Este Maria Mihajlovnának az agitációs központba kell mennie, ott várják választói, akikkel gyakran szokott beszélgetni. A mai beszéd témája Moldávia népgazdaságának felvirágoztatása.

Maria Mihajlovna egy naplót nyit ki, de ez már egy másik füzet. Benne van a látogatók neve, jegyzetek, számok, tények, vagyis a készülő beszéd anyaga. Miről fog beszélni ? Talán arról, hogy milyen gyors ütemben épül Kisenyev, ezt azonban mindenki jól tudja. Hiszen például a Lenin-út az utolsó két év alatt úgy megváltozott, hogy rá sem lehet ismerni. Sok gyönyörű épület nőtt itt ki, színház épült, amelyet a közeli napokban nyitnak meg ünnepélyesen. Majdnem minden nap egy-egy új épületről szedik le az állványzatot. Az egész város építési lázban él. A Maria Mihajlovna arról is beszélhetne, hogyan dolgoznak a tömegszükségleti cikkeket gyártó gyárak. Ismertethetné a konfekciós ruhagyár, cipőgyár, kötöttáru- és díszműárugyárak munkáját is.

A képviselőnő röviden beszéli el, hogy miről fog ma előadást tartani s egyszerre csak eszébe jut valami.

— Egyszer már tartottam előadást erről a témáról. Egyszerre csak feláll egy látogató és azt mondja: Ez mind nagyon szép dolog, de miért gyártanak cipőgyáraink olyan egyszerű gyerekcipőmodelleket? Megjegyeztem ezt a felszólalást és bementem a cipőgyár igazgatójához. Egy hónapra rá az említett látogatótól levelet kaptam, amelyben köszönetét fejezi ki, és közli, hogy az üzletekben új gyönyörű gyermekeipőmodellek jelentek meg.

— Sok gondja van a közéleti kérdésekkel — jegyeztem meg.

— Igen, sok gondom van — mondja Maria Mihajlovna, — de ez megtisztelő munka. Az ember örül, ha látja munkája eredményét, és tudja, hogy becsületesen szolgálja a nép érdekeit.

7